©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Herendi porcelánkészlet Meissentől Pilisszentkereszten át Budapestig

Számos olyan mesterség van a világon, melyben benne rejlik az alkotás gyönyöre. Amikor a semmiből létrehozunk valamit, és a nagyközönség álmélkodik az elkészült terméken. Biztos sokakban felsejlik a kíváncsiság: Vajon hogyan készült? Milyen munka van a tárgy mögött? Pillantsunk a kulisszák mögé, és olvassunk bele egy restaurátor képzeletbeli naplójába, egy 18. századi díszkancsó restaurálási munkájába. Nézzük meg, hogyan dolgozik az az ember, akinek feladata a műalkotások esztétikai helyreállítása, élettartamának meghosszabbítása és megóvása.

A nagy kérdések: Ki? Mit? Hol? Mikor? Kinek?

A 18. században Johann Joachim Kaendler, a meisseni porcelángyár főszobrásza egy öt darabból álló porcelánkészletet tervezett a lengyel udvar megrendelésére. Négy az őselemeket – víz, levegő, föld, tűz – szimbolizálja, melyekhez egy, a Francia Királyság virágzását bemutató – XIV. Lajos címerét, illetve az uralkodó győzelmeit jelképező ábrázolásokat hordozó – ötödik darab is kapcsolódott, hiszen a teljes készletet XV. Lajosnak szánták diplomáciai ajándékképpen.

Fischer Mór, a Herendi Porcelánmanufaktúra megalapítója másoltatta le a vizet és a levegőt szimbolizáló

Az eredeti meisseniekből is feltehetőleg több látott napvilágot, de sajnálatos módon hozzávetőleges adatok sincsenek arról, hány darab készült a tárgyakból. Feljegyzések alapján az ötödik darabból is több van, de nem az eredeti festéssel, hanem kányabangitavirág-ábrázolással, ugyanis a feltételezett meisseni utángyártás során a tárgyakat újraértelmezték (2. kép). Száz év elteltével igen rikító pasztellszíneket – pl. kobaltkék – vittek fel a tárgyakra. Eredetileg kancsó volt a víz és a levegő, illetve váza a tűz, a föld, valamint az ötödik tárgy. A 19. század közepén Meissenben azonban készítettek egy olyan sorozatot, melynek minden darabja kancsó.

A tárgy, és ami mögötte van

A 18. században szárnyát bontogató rokokó ízlés szellemében készült kancsók technikailag igen bravúros porcelánok. A figurális díszítéssel igen gazdagon ellátott darabok, voltaképpen inkább szoborként értelmezhetők. A restaurátori munka művészettörténeti háttérkutatással kezdődött. Balla Gabriella Herend: A Herendi Porcelánmanufaktúra története című könyve nagy segítséget nyújtott a tárgyak időbeli, térbeli elhelyezésében. Az előkutatások során kiderült, hogy a tárgyakat már restaurálták, de nem megfelelően. A levegőt szimbolizáló díszkancsón például a dudát fogó kis amorett kezébe az előző mester egy hárfát rakott be. Valószínűleg nem volt meg a duda, és nem tudta, mi lehetett a helyén (8. kép). A figura mozdulataiból arra következtetett, hogy hárfát tartott a kezében, így készített egy hárfát, és azzal egészítette ki. Ezek az apróságok hozzátartoznak a műtárgyak történetéhez, akkor is, ha nem mindig objektívek.

A tárgyak históriáját részletesen bemutató tanulmánnyal összevetve – a szemmel látható változtatásokkal, illetve az anyagvizsgálati eredményekkel – készült restaurálási terv az egész munka alfájának és ómegájának tekinthető. Az aprólékos tisztítást csak ennek elkészülte után lehet elkezdeni, majd a munka a hiányosságok javításával, a festés kiegészítésével folytatódik. A tárgy, valamint a korábbi restaurálás „feltérképezése” viszont gyakran nem is olyan egyszerű feladat. Nem ritka ugyanis, hogy az előző restaurátor annyira jól megcsinálja a tárgyat, hogy a korábbi beavatkozásokat nem lehet észrevenni.

A kancsók „születésükkor” is „top” tárgyaknak minősültek, ezt bizonyítja talán a történetükből adott ízelítő is. Szakmailag rendkívül hasznos az elődök munkájának ismerete, hiszen valószínűleg koruk legfejlettebb technológiáját alkalmazták annak érdekében, hogy a tárgyak elnyerjék eredeti alakjukat, formájukat, színüket. Fantasztikus eljárásokat lehet eltanulni, melyek sokrétűen bővíthetik a szakember anyagismeretét, s a jövőben kamatoztatni lehet őket. Jelenleg a műgyanták világát éljük, melyekkel a porcelán kiválóan imitálható, sőt a kiegészítések még tartósak is lesznek.

Más szempontból is érdekes lehet az anyagvizsgálatok eredménye, hiszen a kiértékelt adatokat maga a gyár is fel tudja használni, és egy-egy szín kikeverésében, vagy az égetési idő és hőmérséklet beállításában nagy segítséget jelenthet.

„A kancsók alapos vizsgálatát követően a korábbi pótlások eltávolítása tűnt a legjobb megoldásnak. A törésfelületek aprólékos tisztítása, és a darabok másolatának elkészítését követően lehetett csak hozzálátni a tárgyhoz való hozzáigazításnak, a festésnek, a lakkozásnak és végül a ragasztásnak.” (Részlet a tárgy restaurálásának dokumentációjából.)

Mi rejlik még a restaurátor naplójában, és hogyan jön a képbe Pilisszentkereszt?

Gondolok itt Alexander von Humboldt születésnapi herendi készletére, melynek nagyméretű tálját már restaurálták, és a Herendi Porcelánművészeti Múzeum állandó kiállításán megtekinthető. A szakmailag kifogástalan restaurálást követően a tárgyak új életre kelhetnek, hiszen a darabokat újra fel lehet venni a gyártási listára.