©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Mi van a Kis-Balaton alatt?

Szemmel láthatóan szinte csak föld. Földnek viszont változatos, szép színes rétegek egymáson.

Avatatlan látogatónak csupán látványos, a régészeknek viszont beszédes. Ők – szerencsénkre – tolmácsolják az érdeklődőknek, és megörökítik a jövőnek, mit mesélnek az évszázadok az egykori életekről.

Fotó: Dr. Berke József, SFD INFORMATIKA Kft.

Augusztus elején kezdődött, és november közepére már be is fejeződik az a jelentős régészeti munka, amely összesen 20 ezer négyzetméternyi területen zajlik a Kis-Balaton térségében. A Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer II. ütemének megvalósítása EU-s finanszírozású nagyberuházás, amelynek célja egyebek mellett a Balaton vízminőségének és a természetvédelmi értékeknek a védelme, valamint az árvízi kockázat csökkentése. A balatonmagyaródi lelőhely területére anyagnyerő bányát terveztek, ahonnan a földet több méter mélységben kitermelik a gátakhoz és az egyéb földmunkákhoz, ezért van szükség a régészek leletmentő munkájára.

A prototípus

Az ásatás komoly szakmai előzményekre épül: 1979–1987 között ennek a területnek egy részén zajlott az ország első nagyméretű régészeti feltárása, amely a korabeli vízszabályozási

munkálatokat, gátak építését előzte meg óriási apparátussal és kiváló szakmai gárdával.
Ekkor együtt dolgoztak a Göcseji Múzeum, a Thury György Múzeum, a Balatoni Múzeum, a Régészeti Intézet, a Magyar Nemzeti Múzeum, valamint a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának szakemberei; azóta is ennek az ásatásnak az első ütemét tekintik a nagy autópályás ásatások elődjének. A történet most, 25 évvel később folytatódik és válik kerekké: a zalai régészek munkája nyomán teljesedik a kép, kik és hogyan élhettek itt, milyen volt az éghajlat az elmúlt 7-8 évezredben, sőt arra is válaszolhatnak a leletek, hogy az egyes időszakokban mekkora volt például a Balaton vízszintje.

 

Hat régészeti korszak

A kis-balatoni térség ugyanis a szakemberek szerint pazar: hat régészeti korszakot kutathatnak egyszerre ugyanazon a területen: a több ezer négyzetméter olyan leleteket rejt, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy ezen a tájon mindig is éltek emberek. Eszerint lakott volt már Kr. e. 5500-ban, de az ásatások során találtak bronzkori telepnyomokat, római kori emlékeket, népvándorlás kori sírokat, és kerültek elő Árpád-kori, valamint késő középkori leletek is. A hely különlegességei a körárkok, amelyekből több – az eddigi adatok szerint eltérő funkciójú – is előkerült. Az első ilyen már a nyolcvanas években felbukkant, legalábbis nyomokban: ennek őskori létrejöttét szakrális-kultikus funkciókkal magyarázzák. A késő neolitikumból származó körárkot időben egy kora bronzkori körárokrészlet követi, de a régészek által mindeddig legjobban dokumentált körárokrendszer a késő bronzkor időszakából származik, az úgynevezett Halomsíros, Urnamezős kultúrából, Kr. e. 1000-ből. A leletekből kiderül: ezzel az árokkal már a településeket védték, és a körárkon kívül helyezkedett el a temető. Az idei ásatások ennek részleteivel ajándékozták meg a régészeket.

 

Megfogható struktúrák

A területen zajló megelőző régészeti feltárás során a szakemberek először a talaj felső termőrétegét távolítják el: számukra azok a régészeti struktúrák „megfoghatók” amelyek belemélyülnek az altalajba. Így válnak beszédessé hulladékgödrök, sírok, árkok, háznyomok,

kemencék. A régészt a rétegzettség érdekli, mondja Havasi Bálint, az ásatás vezető régésze, a Balatoni Múzeum igazgatója. A területen találtak például egy késő bronzkori kettős árkot: az első használatával valószínűleg idővel felhagytak, és később kialakítottak egy másikat. Ez a relatív kronológia módszerével határozható meg: hozzáértő számára tudható, hogy melyik árok volt korábban, és a rétegek alapján nyilvánvaló, hogy a két árok együtt, egy időben nem létezett.

 

Mikor volt a legnagyobb a Balaton?

Egy friss, a korábbinál nagyobb területen zajló feltárás mindig módosíthatja a kronológiai képet, például, hogy a település térbeli elhelyezkedése hogyan változott. A régészeti leletek egyébként nyilvánvalóan nem csak önmagukban érdekesek: a társtudományok segítségével kiderül(het), melyik korban milyen növények éltek, milyen volt a tenyésztett és vadászott állatok megoszlása, vagyis mit ettek az egyes korokban az emberek, de a település elhelyezkedése még a Balaton egykori vízszintjére is utal.
Havasi Bálint ennek kapcsán megjegyzi: a Balaton vízállása a neolitikum időszakában is alacsony volt, legnagyobb kiterjedését a tó a késő bronzkorban érte el. A Kis-Balaton korábban szervesen hozzátartozott a Balatonhoz, Szigliget pedig sziget volt. A feltárások tehát sok egyéb mellett arra is választ adhatnak, hogy a korábbi évezredekben milyen volt a Balaton és az ember viszonya: az eddigiekből például – meglepő módon – úgy tűnik, a halászat mellett a hagyományos mezőgazdasági művelés mindig is jelen volt és megmaradt, sőt az őskortól egyértelműen fontosabb szerepet töltött be, mint a halászat.

Fülöncsüngődivat

A Kr. u. 2. századból egy rövid életű római telep létét valószínűsítik a régészek. Fél évezreddel később a terület újra benépesült, az avar kor első periódusából izgalmas leletanyagú sírok kerültek elő, több csoportban. A Ny–K-i irányú sírgödrökbe a vízzel szemben temették el az

elhunytakat. A női sírokból pompás agyag- és üveggyöngyök, bronzékszerek kerültek elő, köztük olyan kisméretű, kosárkás csüngőjű bronz fülbevaló is, amely ebben az időben a közeli fenékpusztai erőd előtti Keszthely-kultúrás népesség körében volt divatban. Keszthelytől Zalakomárig már eddig is számos kora avar kori temetőt és temetőrészletet ismertünk, ebbe a sorba jól illenek az újonnan előkerült balatonmagyaródi sírok. Az egykori népvándorlás kori településéhez egyébként már az 1981. évi ásatás során tártak fel földbe mélyített lakóházat. A 10–11. századból előkerült kenyérsütő kemence utal arra, hogy a terület abban a korban és később, a 14–15. században is lakott volt, ugyanis egy éremmel keltezett ház mutatja a középkori település nyomait.

A most zajló ásatások előreláthatólag november közepén zárulnak, a tervek szerint 2013. második felében a 25 év különbséggel zajló munkálatok eredményeit a Balatoni Múzeum kamarakiállításon mutatja meg a közönségnek.

Kapcsolódó cikkek:
66 ezer négyzetméternyi csoda
A Balaton, a Múzeum és az Igazgató
Fenékpuszta - az ásatások 125 éve

Cimkék:
régészet,Keszthely,Balaton