©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A kántorjánosi „mennykő”

2012 tavaszán Kiss Elek kántorjánosi leletbejelentő szívességéből egy érdekes kőbalta került a nyíregyházi Jósa András Múzeum régészeti gyűjteményébe.

Miről árulkodik számunkra ez a kőeszköz? Első ránézésre talán fel sem tűnik, hogy egy befejezetlen munkadarabbal állunk szemben. A test a csiszolás által végleges formára alakított, azonban a furat kiképzése csak részleges. A furat a tengelyen szimmetrikusan helyezkedik el. Jól látható, hogy a kőbalta egyik oldalán kb. háromnegyed részig jutott az egykori készítő a nyéllyuk átfúrásával, míg a másik oldalon éppen csak hozzákezdett ennek kialakításához. Mi akadályozta meg az őskori mestert a munkadarab befejezésében? Ezt közel hat és félezer év távlatából már nehéz lenne megmondani. Előfordulnak az őskori kőbalták között „rontott”, félbehagyott darabok is, amikor a két oldalon megkezdett átfúrás nem „fedi egymást”. Kőbaltánk esetében azonban másról lehet szó, hiszen a két oldalon megkezdett furat pontosan egymással szemben található.

Ez a kőbaltatípus a középső rézkorban a Tiszától keletre élt népcsoport leletanyagában lelhető föl, akiket egyik kiemelkedő lelőhelyük után Bodrogkeresztúri kultúrának nevezett el a régészeti kutatás. A rézkor folyamán jelennek meg nagyobb mennyiségben az első fémek, a réz és az arany. A rézöntés elterjedésével új tárgytípusok tűnnek fel a Kárpát-medence őskori leletanyagában, ezek közül legjellemzőbbek az ún. ellentett élű rézcsákányok.

A rézöntés alkalmazása azonban nem jelentette a kőeszközök eltűnését. Az újkőkor folyamán megismert kőmegmunkálási technika a csiszolás, a rézkorban is továbbélt és az itt bemutatott kőbaltához hasonló típusokat hozott létre. Ezek érdekessége, hogy a rézcsákányok alakját igyekeztek ezekben a kőeszközökben megformálni. A csákányok olykor egyenes, olykor megtört tengellyel is készültek. A mi kőbaltánk egy egyenes tengelyű rézcsákányt utánoz. Arról, hogy milyen hűen próbálták a rézeszközöket lemásolni, az is tanúskodik, hogy még az öntés során keletkező varrányokat is megjelenítették egy-egy kőből készült csákányon, baltán. A kántorjánosi kőbalta nagyon közeli párhuzama került elő a fényeslitkei rézkori temető feltárása során. Ugyaninnen egyenes tengelyű, rézből készült változata is ismert.

Érdemes megemlíteni, hogy a magyar néphagyományban a mennykő – a villám mellett – az ilyen és ehhez hasonló csiszolt kőbaltákra utal. A szántó-vető parasztember munkavégzés közben éppúgy ráakadhatott ezekre a kőeszközökre, mint a szisztematikus terepbejárást végző régészek. A régiek úgy tartották, hogy a mennykő ott keletkezik ahová a villám odavág. Ezen a villámsújtotta helyen a hetedik évben jön fel a mennykő a föld felszínére, és azt a szerencsést aki megtalálja, már nem érheti villámcsapás.