©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Milyen bárcát szeretek?

A kerek bárcát, a szögletes bárcát, a tömör bárcát, a lyukas bárcát...

Valószínűleg Csukás István mesehőse sem igazodott volna el egykönnyen a Lánchídon való átkeléshez évtizedekig használt hídbárcák számtalan változata között. Az esztergomi Duna Múzeum numizmatikai gyűjteménye közel százat őriz e különleges érmékből.

A mai magyar nyelvből szinte teljesen kikopott a bárca szó, holott a 19. századi köznyelv a mindennapi élet számos területén alkalmazta, rendszerint készpénzt helyettesítő értelemben. Fizetés gyanánt sok helyen kaptak ilyet ipari munkások, bányászok, kubikosok, háború idején váltópénz pótlására használták. De ugyancsak bárcákkal látták el a legősibb mesterség űzőit: a türelmi bárca birtokosát ennek segítségével tartották nyilván, ellenőrizték, miközben a kuncsaftoknak is némi védelmet jelentett, hiszen aki bárcával rendelkezett, igazoltan részt vett rendszeres egészségügyi vizsgálatokon. A közlekedési bárcák csak egy kis szeletét jelentették a számtalan bárcatípusnak, de még ezeket is több kisebb altípusba sorolhatjuk. A hídbárcákon kívül léteztek sorompó-, alagút- és utazási bárcák, de ide számíthatjuk az útburkolat koptatásáért szedett kövezetvámjegyeket is. Közülük a néhány nagyobb forgalmú Duna-hídon használt, fémből készült hídbárcák a közlekedéshez kapcsolódó vámok a legreprezentatívabb tárgyi emlékei. Jelenlegi ismereteink szerint legalább 48 féle, rézből, bronzból, horganyból vagy vaslemezből vert „jegy” volt forgalomban a 19. század közepétől egészen 1918-ig, amikor a Lánchídon megszűnt a hídvám szedése.

Által mennék....

A hídvámok a királyi, illetve a királyi privilégium alapján szedett haszonvételek közé tartoztak, a befolyó bevételt hivatalosan a híd karbantartására és a fenntartással járó költségek fedezésére fordították. A vám fizetéséhez használták a bárcákat; az elsőket a 19. század közepén, a Lánchídon való egyszeri átkeléshez megállapított hídvám megfizetésének igazolására adták ki.

Az átkelni szándékozók a hídhoz érve készpénz ellenében megkapták a bárcát, amit aztán a túloldalon leadtak, igazolva, hogy a másik parton álló vámháznál valóban leszurkolták a kért összeget. E kis fémlapkák egyúttal a közteherviselés felé vezető út fontos tanúi is, hiszen a vámot a vonatkozó törvény szerint „kivétel nélkül mindenki fizetni tartozik”. Ennek értelmében a korábban teljes adómentességet élvező nemesek is kötelesek voltak fizetni az átkelésért. Ez apró, de annál fontosabb lépés volt a nemesi előjogok csorbítása terén, a közteherviselés elvének részleges bevezetéseként is értékelhető.

A folyón átkelni vágyókat igen részletes és minden korabeli járműtípust magában foglaló árjegyzék alapján sorolták a megfelelő árkategóriákba. A gyalogos már felárat fizetett, ha a vállán vagy a hátán terhet vitt; a sertést, kecskét vagy éppen fejős tehenet áthajtók is más-más összeget fizettek. Különböző tarifák vonatkoztak a három ember által húzott terhelt taligára, a négy vagy több utast szállító hintókra, a marhák által húzott parasztszekerekre. A díjtételek a következő évtizedekben a közlekedési szokások és eszközök átalakulásának megfelelően változtak, miközben egyre többen követelték a hídvám megszüntetését. Hosszas huzavonát követően a Lánchídon, akárcsak a többi állami hídon 1918. november 30-án kellett utoljára vámot fizetni, bár a hídvám intézménye ekkor még nem tűnt el teljesen. Az 1940-es évekig számos nem állami hídon továbbra sem lehetett fizetés nélkül átkelni.

Kerek vagy szögletes

A hídvám szedésének látványos tárgyi emlékei a ma már múzeumi és magángyűjteményekben őrzött bárcák. A Duna Múzeum pozsonyi és esztergomi hídbárcák mellett döntően a Lánchídon használatos bárcák változatos példányait őrzi. Jóllehet 1866-ig csak felirat nélküli ún. néma bárcákat használtak, ettől az esztendőtől kezdődően anyagukban, formájukban és kivitelükben egyaránt sokszínű, szinte évről-évre változó bárcák kerültek forgalomba. Ezeket gyakran évszámmal is ellátták, a lánchídi bárcákon egyedüliként a magyarországi hidak közül a híd nevét is feltüntették. A korai példányokat a híd sematikus ábrázolása mellett igen egyszerű mintázatú díszítéssel látták el, később már mívesebb kivitelűek is készültek.

A bárcák formája is nagy változatosságot mutat, a szabályos kerek és négyszögletű kialakításon túl számos más forma teszi sokszínűvé a gyűjteményt. Három-, öt-, hat- és nyolcszögletű bárcák mellett feltűnnek egyenlő szárú kereszt, ötszirmú virág alakzatok is. E formák szinte mindegyikének van lyukas változata is; a hídőrök ezeken keresztül egy nagy karikára fűzve gyűjthették a leadott bárcákat. Gyűjteményünkben a hidat gyakran igénybe vevők számára forgalomba hozott bérletek is találhatók, ezek a „bérlet” felirattól eltekintve azonos külleműek és kivitelűek az egyszeri átkelést biztosító hídbárcákkal.