Kép 400 ezer gyufából

Zarzetzky József váci úti gyáráról

Miről árulkodhat egy kép, amelyet 400 ezer színes gyufaszálból raktak ki? Hogyan lehetséges, hogy a sziszifuszi munka eredménye nem egy romantikus tájkép, hanem egy nagyon is realista gyárépület? A különös műalkotás egy ismeretlen világba kalauzol minket

Cikk küldése

e-mail:

E különös műalkotás egy teljesen ismeretlen világba kalauzol el bennünket, ahol az egykori gyufagyárossal, Zarzezky Józseffel ismerkedhetünk meg.

Párizsi világkiállítás, 1867

Az 1867. évi párizsi világkiállításon, az Osztrák Birodalom (a kiállítás katalógusa így nevezi) gyufaiparát a magyarországi, váci úti Zarzetzky-gyufagyár képviselte. A világtárlaton 41 ország 52 ezer kiállítója mutatta be termékeit. A birodalmi gyufagyártás világkiállítási képviselete iparszervezői elismerést, üzleti síkon promóciós lehetőséget és újabb külhoni megrendelések sokaságát jelentette. Az alkalmat megragadva Zarzetzky József gyufagyáros a bemutatott gyufaipari cikkek körében állította ki a tárlat számára a gyufagyár színes és hengeres testű gyufáiból készített, a váci úti gyárát ábrázoló képet.
A képet a mintegy 400 ezer darab gyufaszál színezett - a mérgezés elkerülésére foszfort nem tartalmazó -, a színtartás érdekében lakkal bevont gyufafej alkotja. Az alkotást fenyőfából készült, üvegezett szekrényben helyezték el, így tekinthette meg a kiállítást látogató 15 millió érdeklődő.

Gyár a képen

Az épületegyüttes ábrázolásához a mintát a Vasárnapi Újság 1863. évi 40. számában megjelent illusztráció adta. A 69 × 89 cm méretű képet övező keret felső és alsó sorában magyar és német nyelvű felirat olvasható: Zarzetzky Józs. kir. szab. Gyuszer-gyára Pesten, illetve: K. K. Priv. Zündwaren Fabrik des Joseph Zarzetzky in Pest. A magyar felirat sorai között a koronás magyar címer látható. A keret bal oldalára Merkúrt mint a kereskedelem ókori istenét, míg jobb oldalára Pannóniát - Magyarországot - szimbolizáló, oszlopos emelvényen álló emberalakot állították.
A váci úti gyárban a gyufakészítésen, az úgynevezett gyufamártáson kívül a foszforszínezés, a doboz- és ládakészítés, a csomagolás munkálatait is elvégezték - udvarának közepén két egyszintes, 23-23 ablakos épület áll, amelyeket füstölő gyárkémény választ el egymástól. Itt találhatók az osztályokra tagolódó munkatermek, ahol az említett munkafázisokat végzik. Az utcafronthoz közelebb eső épület a központi gyáregység, a gőzmeghajtású fűrész és a gyalugépek üzemelésének helye. A kéményen túli, hosszú építmény a szárítóhelyiség, erre utalnak az előtte hosszú sorban felhalmozott fahasábok. A hasábokkal szemközt, a másik oldalon raktárépületek láthatók. A gyárudvar utcafrontra néző, jobbra eső részén irodaépületek és rendezett kert terjeszkedik, míg a bal oldali részt a gyufagyártáshoz kapcsolódó egyéb termékek gyártására szolgáló részlegek foglalják el.

Zarzezky József 1801-1880/81?

A gyufagyár alapítója és névadója, a lengyel származású Zarzetzky József 1801-ben született Varsóban. Zongorakészítő asztalosnak tanult, gyakorlati ismereteit az osztrák tartományokban sajátította el, mielőtt - az akkoriban nagyon népszerű - gyufaipari vállalkozásba fogott. Miután az alapokat Bécsben elsajátította, Pesten próbált szerencsét: 1837-ben alapította meg első gyufaipari üzemét. 1840-ben feleségül vette Bobula Idát, és a házasságból két fiú, József és István született. Apósának, Bobula Györgynek segítségével 1843-ban a "3 Bárány" utcában gyárat alapított, és a Szerecsen utcában is működtetett egy kisebb üzemet. Gyufaipari vállalkozása az egyetlen hazai gyáralapítás, amely a reformkori gyáralapítások közül a szabad versenyes kapitalizmus 1873. évi megrázkódtatásáig versenyképes maradt. Zarzetzky mindvégig jelentős számú lengyel munkaerőt alkalmazott - ennek köszönhetően számos lengyel-magyar házasság köttetett.

A császár szolgálatában

Zarzetzky 1845-ben polgárjogot nyert, vállalkozása sikerét mutatja, hogy 1846-tól termékein a "császári és királyi szabadalmazott gyújtószer gyár" nevet használhatta. Az iparos a szabadságharc bukása után is kamatoztatta tehetségét, üzemeiben 150 munkást foglalkoztatott. A Váci út és a Dagály utca találkozásánál - apósa segítségével - építette fel legnagyobb gyárát - a kép is ezt ábrázolja. Az 1857 és 1862 között folyó építkezés idejére, első gyárának tehermentesítése céljából, a Szövetség utcában kisebb gyártelepet létesített. A gyár megnyitásának évében hazai iparfejlesztő tevékenységéért érdemkereszttel jutalmazták.

Szociálisan érzékeny?

A gyufaipari üzemek mindig és mindenhol a legegészségtelenebb munkahelyek voltak. Zarzetzky korán megpróbálta a munka-egészségügyi hiányosságokat pótolni. A "3 Bárány" utcai gyárban már igen korán, 1846-tól intézkedett a beteg munkások orvoslásáról. Váci utcai üzemét a munkásegészségügy figyelembevételével építette fel, a munkafolyamatok osztályokra osztott, világos és jól szellőző munkatermekben zajlottak. A szociális helyzet javítására 1863-ban a gyárban betegsegélyező és nyugdíjpénztár létesült, amelynek kezelésébe 1872-től munkásokat is bevontak.

A láng fellobban, majd kialszik...

A világkiállítási sikeres szereplést követően, 1868-ban Zarzetzky gyufaipari vállalkozását részvénytársasággá alakította át. Jelentős adófizetőként a városi közgyűlés virilista képviselőinek sorába léphetett; ezt a tisztséget az 1873. évi városegyesítés utáni választásokig töltötte be. Még ebben az évben a gazdasági válság miatt a részvénytársaság feloszlatta magát. Zarzetzky a gyufagyártást folytatni kívánta, az átmeneti időszakot kőolaj és faáru fuvarozásával vészelte át. 1880-ban kérelmet nyújtott be 12 gyufaszárító helyiség építésének engedélyezésére, halála miatt azonban tervét már nem hajthatta végre.

Fia még apja életében folytatta a gyufagyártást. "Ifj. Zarzetzky József és Társa" néven a Gyár utcában 1877-ig kisebb gyufagyártó üzemet üzemeltetett, melyet hivatalosan csak 1933-ban töröltek a gyárak jegyzékéből.