©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Római sírkő az árok mélyén

Vajon kinek mi a kedvenc múzeumi tárgya? A szerző az Aquincumi Múzeum régészeként egy római kori mészkőből faragott sírkőről mesél.

Amikor a Műtárgymesék című kiállításhoz kapcsolódóan felkérést kaptam arra, hogy mint a múzeum egyik régésze válasszam ki én is kedvenc múzeumi tárgyamat, nem kellett túl sokáig gondolkodnom. Választásom egy mészkőből faragott, kisméretű, római kori sírkőre esett, amely 2006-ban került elő Nagytétényből, egy kora római temetőből, az M6-os autópálya építését megelőző feltárás során.

A Kr. u. 1. század utolsó harmadára keltezhető sírkő szakmai szempontból is rendkívül érdekes, azonban nemcsak ezért emelném ki a több mint 10 éve Budapest területén folytatott feltárásaim leletanyaga közül.

Amikor a tárgyalt kőemlékkel foglalkozom, akarva akaratlanul is eszembe jutnak a nagytétényi ásatás megpróbáltatásai, azok a küzdelmes téli (január 2-án már terepen voltunk) és kora-tavaszi ásatási napok, amikor félig elfagyott kézzel fóliákat és geotextíliákat takargattunk a lelőhelyen előkerült sírokra, hogy megóvjuk őket az éjszakai fagyoktól. De eszembe jutnak a feltárás során előkerült váratlan leletek is, amelyek kárpótolják a régészt a terepi megpróbáltatásokért.

Ilyen váratlan lelet-együttest tartalmazott a kora római (Kr. u.1-2. századi) hamvasztásos temető egyik árokkal határolt sírkertje, amelynek területén egy kerámiaedényeket és bronz mellékleteket is tartalmazó hamvasztásos sírt találtunk, nem sokkal távolabb tőle pedig egy másik sírgödörben, egy helyben leölt ló teljes csontvázát tártuk fel.

Az igazi meglepetés azonban a sírkertet határoló árok kibontásakor ért bennünket, amikor négy, azonos méretű, kezdetlegesen faragott, figurális díszű sztélé és egy további, kisebb sírkő került elő az árok aljából bedöntött állapotban. Nem volt kérdéses, hogy a négy sztélé eredetileg a sírkert szélén, annak homlokzati oldalán állt, egymástól egyenlő távolságban, míg az ötödik, ugyancsak figurális ábrázolású sírkő pontos felállítási helye ugyan nem volt tisztázható, de minden bizonnyal ez is a sírkert tartozéka volt (talán a sírkert közepén lévő hamvasztásos sír mellett állhatott).

A kőemlékeket a temető használata utáni időszakban, de még a római korban döntötték bele az árokba vandál kezek.

A sírkő, rajta keresztbe vetett lábakkal kissé sután álló, kezeiben kardot és lándzsát tartó figura kelta kőfaragó munkája lehetett, miként a négy nagyobb méretű, lovast, pajzsot és szolgákat ábrázoló, kezdetlegesen kifaragott sztélé is.

A lelet-együttes egészét vizsgálva joggal feltételezhető, hogy a sírkertben egy kelta származású, a római hadseregben lovas katonaként szolgáló férfit helyeztek örök nyugalomra.

Római kori sztélék, sírkövek ennyire komplex módon, eredeti felállítási környezetükből csak nagyon ritkán kerülnek elő. Az pedig egyelőre teljesen párhuzam nélküli, hogy egy sírkert homlokzati oldalát négy, tematikusan összefüggő sztélé díszítse.