©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Hau(nefer), a felolvasó pap

2013 őszén a Szépművészeti Múzeum Egyiptomi Gyűjteménye igen jelentős műtárggyal, egy óbirodalmi sírból származó relieftöredékkel gyarapodott.

Az 1934-ben – a Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Néprajzi Múzeum egyiptomi kollekcióinak összevonásával – létrejött Egyiptomi Gyűjtemény 80 éves történetében még nem volt példa ilyen nagy értékű műtárgyvásárlásra. Az új műtárgy azonban nemcsak „piaci értékét” tekintve jelentős. A Gyűjtemény anyagában ugyanis csak alig néhány tárgy képviseli az Óbirodalom idejét (i.e. 3. évezred második fele), ezért hosszú ideje kerestünk olyan darabot, amely méltó módon pótolja ezt a hiányosságot.

Az a szakértő számára már az első pillantásra kiderül, hogy a relieftöredék (mérete:220 x 46 cm) egy magánsír bejárata vagy egyik belső átjárója fölötti architrávról származik. Erre egyértelműen utal a kőtömbön látható ábrázolás és felirat ikonográfiai elrendezése. A tárgy kiállítási installációját éppen ezért úgy alakítottuk ki, hogy az egyszerre jelezze a tárgynak a sírépítményben betöltött funkcióját (bejárat) és eredeti elhelyezkedését (architráv).

Az ókori egyiptomi művészet eszköztárának fontos eleme volt a hieroglif írás sajátos jellegének tudatos alkalmazása, amelynek jelei – amellett, hogy nyelvi jelek – mind képi szimbólumokként is működnek. Az egyiptomi művészetben a képnek és az írásnak egyfajta különlegesen erős összefonódása, és sokszor a köztük lévő átmenet elmosódása jellemzi a kompozíciót: a kép és az írás együttesen hozzák létre a jelentést. Esetünkben a sírtulajdonos ülő figurája a szövegtömbök végén nemcsak az „ábrázolás” szerepét tölti be, hanem egyben monumentális hieroglif írásjel is: azt jelzi, hogy minden leírt mondat a sír tulajdonosára vonatkozik, az ő személyén fejti ki mágikusan jótékony hatását.

A feliratok a halottak birodalmának urát, Oziriszt és a túlvilág sakálfejjel vagy sakál alakban ábrázolt istenét, Anubiszt említő áldozati imák, amelyek az egyiptomi túlvilághit szerint biztosították a halott túlvilági üdvözülését (lényegében isteni lénnyé válását), és azt, hogy rendszeresen részesülhessen a rituális halotti áldozatban. A jobb oldali szövegből kiderül az is, hogy a sír hajdani tulajdonosát Haunak hívták és a felolvasó pap címet viselte: írástudó, a mágikus erejű szövegeket jól ismerő „értelmiségi” volt tehát, aki a rituálék során hangosan recitálta vagy kántálta a papiruszokra írt szent szövegeket.

A stílusjegyek és a hieroglif szövegek vizsgálata számos bizonyítékkal szolgált arra, hogy a darab az óbirodalmi 6. dinasztia idejéből (kb. i.e. 2400–2200) származik, és azt is valószínűsítettük, hogy a korabeli királyi székhely (főváros), Memphisz egyik temetőjében, feltehetőleg Szakkarában kerülhetett elő. A töredéket már hosszú ideje különböző európai gyűjteményekben őrizték, ezért azt csak legmerészebb álmainkban reméltük, hogy előkerül az eredeti sír, ahonnan a darab származik. A Dél-Szakkarában napjainkban is folyó francia ásatások által feltárt sírok között azonban van egy, amelyik a megmaradt feliratok szerint egy bizonyos Hau vagy más néven Haunefer temetkezését tartalmazza. Nemcsak az ábrázolások stílusa és kidolgozása azonos a budapesti darabéval, hanem az ott felírt szövegek egy része is jelről jelre megegyezik a mi töredékünk néhány sorával. Nem kétséges tehát, hogy a Szépművészeti Múzeum új szerzeménye valaha ennek a sírnak a (mára elveszett) bejáratát díszítette.

Fotó: Szesztay Csanád