
	©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Háztartási masinéria

Tagadhatatlan: háztartási gépeinkhez gyakran személyes, érzelmi viszony fűz bennünket. Soós Kata művészetének tárgya is az ipari kultúra terméke. Kerüljünk beljebb a mosókonyhába!

Szerző: Marsó Paula | Forrás: | 2014-05-12 08:47:57

Amikor az új mosógépem megérkezett, gondosan elolvastam a hozzá mellékelt használati utasítást. Az új családtagnak kijáró figyelemmel tanulmányoztam az apró betűs részeket. A programtáblázatot a gép közelében tartom, gyakran kell belenéznem, nem tudok mindent fejből. Van ebben a tájékoztatóban egy különös mondat: Chouchoutez-le et il vous sera toujours fidèle. Magyarul azt mondanánk, hogy „bánjon vele gyengéden, meghálálja a gondoskodást”. A mosógép, mint olyan, valóban a család része. Bizonyára nem csak a hangja és a frekvenciája miatt érzékelhető intenzívebben a jelenléte a többi háztartási robotgépnél, hanem azért, mert tesközelből ismer minket. A családi szennyest megbízhatóan kezeli, közömbösíti a szagokat, eltünteti a foltokat, átrendezi a ruha ráncait és néha a színét is, olykor lenyel ugyan egy-egy gombot, amit a gyomrából kell kihalászni, de a hasában lévő szűrőből azt is visszaköpi.

Bármi lehet a festészet modellje, ha a kép eseménnyé válik. Soós Kata modelljei általában az üzemi vagy az ipari kultúra termékei. A fiatal képzőművész indusztriális tájak flanőre, aki nem annyira a városi – manapság inkább króm, mint vasbeton – poétika látványelemeit festi meg, inkább tárgyakat emel ki saját közegükből, hogy így hozzon létre egy magát semlegesnek vizionáló tájat, portrét, csendéletet. Így kerül a helyéről egy „nem-helyre” a kávéfőző, a csomagmegőrző, a kirakatüveg. Mintha a művészetnek lenne egy olyan anorganikus regisztere, amelyet a magukba forduló, használaton kívüli, diszfunkcionális tárgyak éltetnek. Ebben a közegben magunkra ismerünk; a „Padlózást vállalok” és a „Feleltetés” sorozat ilyen – kiragadott – vándorló tárgyak világát jelenít meg. Az indusztriális folklór a mosógép sorozatban játékosabb és szervesebb motívumokban bukkan fel. Itt már vannak nyomokban minták, és legfőképpen színek. A homogén szürke háttérbe kerül, a kép terét egy tolakodóan gigantikus geometrikus forma uralja, ami minden egyéb történést kiszorít a képből. Illetve, ami folyamatban van, az az elvirágzott üzemi kultúra kizárólagosságának megjelenítése, a monstruózus díszlet térnyerése. Milyen a viszonyunk ehhez a színpadképhez? Milyen jelentéssel bír ez a szervetlen táj? Amikor hosszabb ideig tartózkodunk külföldön, óhatatlanul személyes viszonyt alakítunk ki a sarki (általában) önkiszolgáló mosodával. Az átalakulás, a megtisztulás, a feltámadás ceremóniáját a szennyes ruhák kezelésének napi rutinjában éljük át. És ott van még a háztartási masinéria, mint misszió, szertartás vagy éppen rabszolgaság.

Akármelyik oldalról tartsunk is a másik oldal felé, a kiállításon járva ne mulasszuk el megnézni egy ugyanezen a helyen – A38 hajó – korábban tartott performanszról készült videót. A koncertező norvég együttes szintén a háztartási gépeket tette meg művészete tárgyává, de esetükben a gép nem vizuális, hanem akusztikus modell. A gépek iránt tanúsított kegyetlen bánásmód éppúgy érzelmekről – igaz, ellentétes irányú érzelmekről – árulkodik, mint a mosógéphez adott használati útmutató és a gigantikus mosógép modell. Valamit kell kezdeni a szennyessel. Gyengéden vagy radikálisan: mindegy.

Soós Kata: Mosókonyha

A 38 Kiállítótér. 2014. május 7–19.

Kapcsolódó cikkek:
Ujj Zsuzsi performanszfotói kamarakiállításon
A tükröt rejtő konyha
A technikától a személyes használatig

Cimkék:
kortárs képzőművészet,gyűjtmény, kiállítás, performansz