Emberek szférája

I. Emberek

Az első terem zöld háttérszíne nemcsak az ókori Nílus-völgy lakóinak természeti környezetét idézi fel, hiszen az egyiptomi művészet által alkalmazott színszimbolikában is a vegetáció évenkénti újjászületését, és a halál utáni újjászületést jelképezte.

A kiállítás első témája a teremtést mutatja be, amelyet az egyiptomiak a nemlétből a létbe való átmenetnek tartottak. A teremtés folyamatán belül az egyiptomi elképzelések szerint több kulcsfontosságú pillanat is volt: a teremtő isten megjelenése, az első szárazföld (az ún. ősdomb) és az első isteni lények ősvízből való kiemelkedése, az ég és föld szétválasztása, vagy a napisten első megjelenése a hajnali horizonton. Az ég és föld szétválasztásának jelentét mutatja be egy festett koporsóról származó töredék, amelyen jól látható az istennő (Nut) formájában ábrázolt égboltot tartó Su isten, aki az egyiptomiak hite szerint az istenektől származó éltető levegőt és napfényt közvetítette a földi élőlények felé.

A hétköznapokban alkalmazott mágia egy újabb lehetőség volt az emberek számára, hogy az istenekkel kommunikáljanak. Ezt a lehetőséget is a teremtő isten ajándékaként kapták, aki „varázslatot alkotott számukra fegyverül, hogy uralkodjanak az eseményeken”. Ezeket a  rituálékat nem a templomok szentélyeiben végezték, hiszen oda a hétköznapi emberek nem is léphettek be, hanem otthon vagy mindennapi tevékenységeik közben. Mágikus eljárásokat az élet legnagyobb krízishelyzeteiben alkalmaztak: születéskor, betegségben, vagy valós és démoni ellenségek legyőzésének érdekében. Az első terem hosszú fali vitrinjében kiállított középbirodalmi varázsbotot a szüléskor vetették be az újszülött és az anya védelmében, a kisebb-nagyobb ún. Hórusz-sztélék pedig a veszélyes állatok (pl. kígyók, skorpiók) csípése és marása ellen védték tulajdonosukat.

A sztélék segítségével zajló rituális kommunikáció bemutatása zárja az első termet, és egyben átmenetet képez mind az istenek, mind a halottak világát bemutató terembe.

Fotó:Szesztay Csanád

(Folyt.köv.)