©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Semmi meztelenkedés!

A Szombathelyi Képtárban látható szemptember 28-ig a „Tengerre magyar! Fiume magyar emlékezete” című kiállítás. A kiállítás anyagából szemlézünk.

Az Osztrák-Magyar Monarchia évtizedeiben, amikor Abbázia és Crikvenica voltak a legkedveltebb tengerparti üdülőhelyek a magyarok számára, a strandon is ügyelni kellett a szemérmes megjelenésre. Bár a hölgyek idővel egyre többet mutathattak magukból, a fürdőruha hosszát még az 1920-as években is ellenőrizték.

1870 körül fürdőruha gyanánt a hölgyek hosszú ujjú, nyakig érő, buggyos nadrágos, zárt fürdőalkalmasságot viseltek, harisnyával, kalappal. Az urak hosszú ujjú, hosszú szárú, trikószerű anyagból készült, övvel ellátott fürdőruhát hordtak. A tengerparti sétautakon napernyős, csipkekesztyűs hölgyek kemény kalapos, kamáslis gavallérjaik társaságában korzóztak – a séta hozzátartozott az üdülés rituáléjához.

A 20. századra az úszás is egyre népszerűbb lett, divatba jött a napozás. A sportolásra alkalmas fürdőruhák felsőrészének ujja rövid, kissé kivágott lett, a nadrág térdig ért. A férfiak ujjatlan, kivágott, térdig érő, szélesen csíkozott, kötött anyagból készült testre tapadó trikót viseltek. A harmincas évek fürdőruhái már egészen hasonlóak voltak a mostaniakhoz, pamutból vagy latexből készültek, teljes egészében láthatóvá tették a karokat és a lábakat. 1946-ban pedig Louis Réard (1897–1984) autómérnök kitalálta a bikinit.

A Smidt Múzeum Üdvözlet az Adriáról! című kiállításán látható fekete fürdőruha (képünkön), amelyet dr. Pető Ernőné Szegedy Georgina (1873–1959) viselt, az 1920-as évek divatját idézi (fotó: Dankovics Róbert). A fotó a Szombathelyi Képtárban a Tengerre magyar! Fiume magyar emlékezete című kiállításban látható. A Savaria Múzeum Adria-sorozatának tárlata szeptember 28-ig tekinthető meg. Az Egy tárgy – egy történet cikksorozat további részei a múzeum honlapján olvashatók.