©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Az eljövendő emlékmű

Az őszi kulturális élet magyar vonatkozású eseménye, hogy Párizs tizedik kerületében egy magyar-francia művészpáros, Gróf Ferenc & Jean-Baptiste Naudy köztéri munkáját avatták fel.

Néhány évvel ezelőtt a helyi közösség indítványozta, hogy kerüljön fel a táblára Moinon feleségének neve is, hiszen letartóztatásukig és elhurcolásukig egy párt alkottak. A posztumusz családegyesítés (Rue Jean-et-Marie-Moinon nevét viselő utca) történelmi pillanatát lokális kezdeményezésre emlékművel szerették volna megörökíteni: mediátorok segítségét kérték az akció megvalósításához. A közvetítők a magyar-francia művészpárost bízták meg a mű megalkotásával.A Société Réaliste azzal az ötlettel állt elő, hogy nevezzenek el két égitestet a pár tagjairól. Párizs városa az ügy mögé állt, ám a Nemzetközi Csillagászati Unió jelezte, hogy katonai vagy politikai működésük alapján magánszemélyek csak halálukat követően száz évvel ölthetnek testet természeti fenoménként.

A tervezett emlékműnek emléket állítva, a kisbolygókat két gránáttömbbel helyettesítik vagy pótolják — az utcához közeli parkban. A Société Réaliste köztéri munkája tehát valójában nem más, mint két sziklatömb elhelyezése a kerület egy kisebb zöldterületén.

A hiányzó identitás rekonstruálása, helyettesítése vagy pótlása már maga is a mű megvalósulásának része volna, melyhez kapcsolódik egy ennél is fontosabb aktus, nevezetesen a várakozással töltött idő. Ebben az „eljövendő pillanatig” zajló történésben az emlékezésnek tere, ideje, természete lesz — miként a két természeti objektumnak. Az eljövendő emlékmű mindig ott és úgy történik, ahol és amikor a diskurzusba emeljük a megemlékezésnek ezt a tapasztalatát. Látszólag ugyan organikusnak tűnik ez a folyamat, valójában azonban szigorúan társadalmi konszenzushoz kötött. Így válik a közösség történetét szervező üggyé az emlékmű megvalósulásának helye és ideje. Az ideológiai és világnézeti diktátumról, azaz valójában a szubjektum, az alkotó primátusáról lemondani képes mű – hiszen ki volna a szerzője, alkotója két darab gránáttömbnek – valójában egy emlékezet-felszabadítási emlékműként szolgál. A bolygók elenevezésének ötlete, ideája, koncepciója, sokkal inkább egy felszabadító társadalmi diskurzus előképe vagy vázlata, mint egy hagyományos értelemben vett emlékállítási gesztus.