©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Mint egy fényrelief

Ferenc József kabinetképét a múlt század tízes éveiben a bécsi vadászati világkiállítás alkalmából rendelték Róth Miksa császári és királyi udvari üvegfestőtől.

A Keleti pályaudvar környéke a város rehabilitáció következtében látványosan megújult, a fejlesztésből kimaradt utcák azonban nem tudták levetni egyszínűre kopott öltözéküket. A megszürkült homlokzatok és gondozatlan házsorok látványa nem hozza lázba a járókelő fantáziáját, nehéz elképzelni, hogy az 1800-as évek végén épülő, s szinte egyszerre felhúzott épületek az egykori iparos és vállalkozó szellemű polgárság lakókörnyezetéül szolgáltak. Márpedig ők építették fel Budapest polgári lakóházait, palotáit, közintézményeit, s az ő soknyelvű kultúrájuk révén jött létre az a couleur locale, ami a századfordulós Budapest varázslatosan pezsgő atmoszféráját jellemezte, s ma inkább Krúdy regényeiből olvasható ki, mint az épületek homlokzatából.

A hetedik kerület szívében, a Bethlen Gábor tér mögött ma is áll Róth Miksa (1865-1944) császári és királyi udvari üvegfestő egykori lakóháza, valamint üvegfestő műhelye. Róth Miksa mindvégig a hetedik kerületben érezte magát otthon, műhelye és lakása volt a Dohány utca 10-ben, a Német utca 3-ban, majd a Kender (ma Auróra) utcában. Végül 1911-ben költözött családjával a Nefelejcs utca 26-ba, ahol 1939-ig (a második zsidó törvény életbe lépéséig) működött Róth Miksa Császári és Királyi Udvari Üvegfestő és Mozaik Művész Műintézete. A Róth család német eredetű família, mely generációk óta az üveges mesterségből biztosította megélhetését. Miksa édesapja, Zsigmond, nem csak a város legfontosabb „üvegese” (lásd a Nyugati pályaudvar üvegezése), de maga is építési vállalkozó volt, aki a kor jelentős mérnökeivel, építészeivel dolgozott együtt. A Múzeum krt. 41-ben lakott családjával egy Ybl Miklós tervei által épített házban, majd csődbe jutott, s a hetedik kerületi Holló utca 4-ben hunyt el nyomorogva. Az ifjú Róth apja halálakor saját vállalkozásba kezd, s ebben nagy segítségére lesz az atyai jó barát, Steindl Imre, aki a húsz esztendős ifjút monumentális megrendelésekkel (a Máriafalvi zarándoktemplom üvegablakai), s ami a legfontosabb, szellemi munícióval látja el.

Az uralkodó jelentősen megfiatalított képmása sokkal inkább egy monarchia-nosztalgiáról árulkodik, mint a hatalmi attribútumok reprezentációjáról. Őfelsége ekkor ugyanis nyolcvan esztendős, a képen látható figura pedig egy gyermek tekintetével néz vissza ránk.

A kabinetképet szemlélve az a benyomásunk támad, hogy a megfiatalított uralkodó úgy jelenik meg Miksa számára, ahogyan apja láthatta őt. A monarchia-nosztalgia nem szorul magyarázatra, ismeretes, hogy Ferenc József uralkodása idején, a monarchia területén viszonylag békésen éltek együtt a különböző vallású, felekezetű népek. A nemzetiségi törvény 1868-ban széles nyelvhasználatot biztosított az egyes nemzeteknek, a közigazgatásban akár négy nyelven is folyt az ügyintézés. Tudjuk, hogy Mária Terézia és II. József szabadon művelhető mesterséggé tette az üvegművességet, majd 1805-től a zsidó vallásúaknak is engedélyezték a céhalapítást.

A kabinetkép olyan, mint egy fényrelief, de amikor ott állunk egy sötét szobában a világító ablak előtt, felötlik emlékezetünkben egy különös tárgy, a kaleidoszkóp. Ennek a játéknak a misztériumát a fényrekeszben megjelenő formák pillanatnyisága, esetlegessége adja: a kis doboz forgatásával végtelen variációban változtathatjuk meg a képet. A játék egy adott pillanatában megjelenik tehát az uralkodó képmása, és a fülkeablakon keresztül átkukucskálunk a mű idejébe.

Róth Miksa: Ferenc József portréja (1910 körül) üvegfestmény

Róth Miksa Emlékház, Budapest VII. Nefelejcs utca 26.