©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A szenvedéstörténet kivonata egy képen

E kisméretű kép 1878-ban került Esztergomba, amikor Simor János érsek megvásárolta Raffaele Bertinelli római kanonok gyűjteményével együtt.

Krisztus képe festett kőkeretben látható, amint sebeit mutatja nézőjének. A középkori művészet gyakran idézte a hívők szeme elé az emberiségért szenvedő és meghaló Krisztust, aki az utolsó ítélet bírájaként visszatérve felfedi sebeit. Az érzelmekre hatni próbáló késő középkorra jellemző módon inkább a tény fájdalmas, szívbemarkoló voltát akarta élményszerűen átélhetővé tenni a nézők számára. Ezért azt a Fájdalmas Krisztusnak vagy Vir Dolorumnak nevezett képtípust fejlesztette ki, amelyen a Megváltó egyszerre látható élőként és halottként. Egy ilyen kép Krisztus egész passiótörténetének kivonatául szolgálhatott az előtte imádkozók számára. Bár közvetlen irodalmi előképe nincsen, összefügg egy sor bibliai jövendöléssel az Emberfia szenvedéséről (például: Iz. 53,3). Az ábrázolás így nem egy epizódot jelenít meg, hanem Krisztus szenvedéseit tárja szemléletesen a hívek elé, célja az ájtatosság felkeltése.

A Fájdalmas Krisztus húsvéthoz kapcsolható képtípusa egyben utal a keresztáldozat megújítására a miseáldozatban. Nagy Szent Gergely pápa miséjének ábrázolásain is látható, amint a miséző Gergely pápa előtt megjelenik a Fájdalmas Krisztus (3. kép). A keleti egyházban a 12. század óta ábrázolják; fél alakban, kezét összekulcsolva. A misztika Krisztus szenvedéseit elmélkedés és eksztatikus együttérzés tárgyává tette.

A tulajdonos számára a misztikus gondolkodók áhítatossági módszereikkel és képünk finomságával, illúziókeltésével segítették a koncentrációt, a húsvét bensőségesebb átélését, az elmélkedést, Krisztus testének misztikus felfogását és jelenlétét a miseáldozatban.

[1] Till-Holger Borchert: Hans Memling: Cristo dolente. In: Memling – Rinascimento fiammingo. A cura di Till-Holger Borchert, 2014, Roma, 136.