Néprajzi fotók: Göcsej, ötvenes évek
MENTÉS MÁSKÉNT
A zalaegerszegi Göcseji Múzeum Néprajzi Fotótáráról mára hozzáférhetővé vált Szentmihályi Imre, a múzeum első néprajzos igazgatója fotóhagyatéka, amely a 20. század közepétől kezdve dokumentálja Göcsejt.
| Tislér-Szigeti Éva |
2015-06-16 14:00 |
Zala Megye Önkormányzatának, a Göcseji Múzeumnak, de legfőképpen dr. Szentmihályi Imrének (1924-1986) köszönhetően vált közkincsé az internet segítségével az a közel 6000 néprajzi fotó, amely az ötvenes években, Göcsejben készült. A fényképek és a leírókartonok egy olyan világot tárnak elénk, amelynek létezéséről nyilván tudtunk, de közel sem annyit, mint amennyi plusz információt a fotók rejtenek.
Tavaly februárban lett volna 90 éves, ha megéri, de nem jutott, csak 62 év Szentmihályi Imrének, a Göcseji Múzeum első igazgatójának. Néprajzos diplomáját 1943 és 1948 között szerezte. A Nemzeti Múzeumban, majd a Nagykanizsai Múzeumban töltött egy-egy év után 1950-től (26 évesen) a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum igazgatójaként dolgozott. Közben szenvedélyesen járta a vidéket: kerékpáron, gyalogosan, vonattal, lovaskocsival, később Csepel motorkerékpárral.
Eleinte hobbiból fotózott, aztán már tudatosan dokumentálta a göcseji falvak építészetét, lakóinak életét, viseletét is; nem egyszer művészi szintű fotográfiákkal. Az élete minden területén megnyilvánuló megszállottság a munkában kifejezetten jól jött: nélküle aligha maradt volna ránk az a tudás, amelyet a mintegy hatezer fekete-fehér fotó őriz a kor néprajzi értékeivel. Szentmihályi maximálisan komolyan vette a néprajzi gyűjtést: az általa fontosnak ítélt tárgyakat megszerezte, akit tudott, a múzeumi adat-, és tárgygyűjtés szolgálatába állított, közben akkurátus feljegyzéseket készített kutatásainak minden mozzanatáról, s emellett fotózott. Mára nyilvánvaló, hogy képei felbecsülhetetlen dokumentumértékkel szolgálnak az utókornak az ötvenes évek Göcsejéről. Marx Mária a Göcseji Múzeum etnográfus muzeológusa a fotótár nyilvánossá tételekor úgy fogalmazott: a fotógyűjtemény Szentmihályi síremléke lett, amelynek fontosságát, értékét senki nem kérdőjelezheti meg.
Fotói őrzik a már nem létező parasztportákat, pincéket, útmenti kereszteket, egykori foglalkozások művelőit, azok viseletét – de a képeken a környezet is vall a mának a múltról; a hátterek is beszédesek. A Göcseji Múzeum publikus Néprajzi Fotótára Szentmihályi Imre filmjeinek negatívjaiból és a pontos meghatározást tartalmazó fényképes leíró kartonjaiból áll – a rendkívül értékes anyagban elmélyedve bárki megnézheti, mire használták a csingót, milyen volt a kukoricagóré, vagy hogy nézett ki egy lükü.
Az adatbázisban – mely a Göcseji Múzeum és megyei önkormányzat honlapjáról is elérhető egy link segítségével – a megye szinte összes településéről van felvétel, így a helytörténeti és értékfeltáró munkákon túl, az oktatásban is nagy segítséget jelenthet. A dokumentumtárban különféle címszavakra lehet keresni, és a fotók nagyításai is megjeleníthetők.
A Göcseji Múzeum Néprajzi Fotótár elérhetősége.
