Kempingezések és utazások emlékei
ÍGY ÉLTÜNK
A zalaegerszegi Göcseji Múzeum 2006-ban indított kiállítássorozatot a szocialista hétköznapokról. A harmadik rész az „Előre a szocializmus útján – Így éltünk a hetvenes években” címen látható a keszthelyi Balatoni Múzeumban.
| Haász Gabriella |
2014-09-03 08:00 |
A létbiztonságot és anyagi gyarapodást kínáló hetvenes években egyre többen választották az utazást szabadidejük eltöltésére, amihez az olcsó belföldi nyaralási lehetőségek, a motorizáció növekedése, a szabad szombat bevezetése is hozzájárultak. A korabeli tárgykultúrát túlnyomórészt enteriőrökben, exteriőrökben tanulmányozhatjuk, amelyek egyben a magán- és közösségi élet jellemző színhelyeit vonultatják fel. A sajtóban és a múzeumi honlapokon megjelent felhívásoknak fontos szerepe volt a tárgyak és fotók összegyűjtésében. A Zalaegerszegen összeállított „törzsanyag” a vándorkiállítás egyes állomásain pedig tovább bővül a városok és régiók saját emlékanyagával. A keszthelyi múzeumban többek között a korabeli kisváros és környékének, a Balaton nyugati részének alaposabb megismertetése volt a cél. A tóparti nyaralásokról, ehhez kapcsolódva a hazai és külföldi kirándulásokról is vártunk emlékeket, akár kézzelfoghatóan, akár szóban. A felajánlásokból Béres Katalin történész, a kiállítás kurátora egy kempingsátrat és hozzá kapcsolódó felszerelési tárgyakat választott ki, hogy új exteriőrként beillessze a többi közé. Az anyagot Orsós Károly veszprémi rendőr őrnagy kölcsönözte. Gyermek- és fiatalkori családi, majd saját utazásainak kellékei az 1970-es és 1980-as évekből valók.
A sátras jelenet egyszerre idézi fel a balatoni kempingek világát és a külföldre eljutó magyar turisták programját. A Balatonnál ez a kiegészítőnek számító – szezonhoz kötött – sportos, természetközeli szállástípus sokat segített a férőhelyhiányon. A szocialista országokból szervezett csoportok érkeztek, akik egész kempingrészeket kibéreltek, idővel azután erősebb lett az autós turizmus, Nyugat-Európa felől is. A folyamatosan növekvő idegenforgalom miatt elterjedt a vadkempingezés, a magánházak udvarában sátrazás.
 |
| A kétszemélyes, Start-20 márkájú sátor már előteret képező lappal is el volt látva. |
A hetvenes évek ideillő tárgyai keveset változtak, így a következő évtizedben beszerzett darabok nem lógnak ki az együttesből. Csehszlovák gyártmány a khaki színű, A alakú sátor, a gumimatrac és a csővázas kék-piros hátizsák, az NDK-ból való a hálózsák. A tulajdonos 1984-1988 között budapesti szaküzletekben vásárolta ezeket, használatban levő, nagyon hasonló tárgyai mellé tartalékként – a megtalált jó minőséget és kedvező árat ki kellett használni. Az évtized végétől már ezeket vitte magával, a sátorverés legfontosabb háttérkelléke pedig a szovjet szerszámkészlet lett, összeilleszthető lapáttal, fűrésszel és baltával. Az utazók és túrázók a KGST-országok sport- és túrafelszereléseit keresték és használták legszívesebben, itthon és külföldön is. Utóbbira példa a hátizsák, melyet a gyártó országból, Csehszlovákiából hozott haza Orsós Károly. A Balatonhoz érkező, szocialista országbeli és a hazai vendégek között így nem lehetett nagy különbséget találni a kempingekben.
Sok magyar turista sátrazott külföldön, akár autóval, akár vonattal, akár kerékpárral keltek útra. Olcsósága lehetővé tette a hosszabb tartózkodást, a rendelkezésre álló valuta belépőkre, kulturális célokra vagy vásárlásra fordítását. A kerékpárosok törekedtek rá, hogy jól összecsomagolható, könnyű felszerelésük legyen. A kiállított tárgyegyüttes tulajdonosa is ezt a közlekedési eszközt választotta, és Camping biciklivel járta be Csehszlovákiát, több nyáron át. Így kapott jelentőséget a kompakt szerszámkészlet, és az, hogy a matracot, hálózsákot és a sátrat szorosan fel lehetett csavarni, szállítási méretüket a tárolózsákok mutatják. A jelenetbe pedig akár a nem messze látható, másik exteriőr részét képező biciklit is odaképzelhetjük.
 |
| A jičíni kemping behívótáblája 1987-ben |
A programok megtervezéséhez segítséget nyújtottak a város- és turistatérképek, a rajzos, prospektusszerű áttekintő térképek, amelyek a kiemelt látnivalókról a legegyértelműbben tájékoztattak. Ezeket helyben volt érdemes beszerezni. A tárgyak mellett látható példányok az Orsós család közös utazásairól valók. A hetvenes években először hosszabb hazai nyaralásokat szerveztek maguknak. Az átlagos viszonyok között élő budapesti, értelmiségi család, két gyerekkel, pénzét és szabadidejét a vidék és távolabbi régiók felfedezésére fordította. 1975 és 1982 között Wartburggal, majd Ladával tett autós utak célországai Csehszlovákia és az NDK voltak; szállodákban vagy magánszállások kiadó szobáiban éjszakáztak, és elsősorban városokat, kulturális nevezetességeket, múzeumokat kerestek fel. Térképekkel folyamatosan bővítették otthoni, régről meglevő gyűjteményüket, és ezeket használták a következő években is.
 |
| 1982 júliusa, érkezés a prachovi Skalní Město szállodába. |
Mindezek folytatásaként, az érettségi és a katonaság után Orsós Károly a szabadság eltöltésében példaképének tekintette azt a Bulgáriába tartó keletnémet biciklistát, akivel egy Velencei-tavi kempingben találkozott. Megvásárolta a tervezett önálló túrákhoz a fent ismertetett kellékeket. Saját lehetőségeihez alkalmazkodva hátizsákos utazásokat tett külföldre, a már megismert két országba: nyáron biciklivel és sátorral, egyéb évszakokban vonattal, kisvárosokba. Célja a természeti értékek felkeresése volt, az addigi élmények és a kitartó érdeklődés hatására pedig cseh nyelvkönyveket, szótárt szerzett be, és nyelvtanfolyamokon vett részt. A világútlevél bevezetése és a rendszerváltás után, az 1990-es években is szívesen járt sátorral és biciklivel észak felé, és tovább használta az időtállónak bizonyuló felszerelési tárgyakat – némelyiket máig.
