©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Erdélyi Mór képek a Fortepanon

Fél évvel ezelőtt szokatlan levelet kaptunk a Magyar Földrajzi Múzeumtól. A levélírók szerettek volna megmutatni nekünk egy üvegnegatív gyűjteményt, hátha érdekes. Az volt.

A gyűjtemény több mint ezer üveglemezéről kevés adat állt rendelkezésre, de az a kevés is pont elég volt ahhoz, hogy elkezdjük átnézni és digitalizálni a fotókat. A képek ugyanis szinte kivétel nélkül Erdélyi Mór fotográfus műtermi tasakjában kerültek Érdre – ha nem csal a kollégák emlékezete – valamelyik budapesti Egyetem raktárából. Utóbbi adatra még visszatérünk. A hozzánk hasonló fotó-őrültek ilyenről szoktak álmodni: ott álltunk egy egyedülálló hagyaték társaságában, amiről annyit tudtunk csak, hogy a századelő egyik legfontosabb fotográfusának műterméből származik.

Mi voltunk az elsők, akik megnézhettük, és megmutathatjuk a képeket Önöknek!

Amint elkezdtük kiválogatni a digitalizálandó kockákat, látni lehetett, hogy több sorozattal van dolgunk. A fotók egy jelentős része külső helyszíneken készült, általában táj-, vagy városkép (ezeket szinte mind beválogattuk). Egy másik nagy sorozat reprodukciókból állt. Kideríthetetlen okokból a szerző saját papírkép nagyításait újra lefotózta – talán elveszhettek az eredeti üveglemezek. Ezekből minőségi okokból csak egy töredéket válogattunk feldolgozásra.

A harmadik sorozatba pedig olyan negatívokat tettünk, amik jóformán megsemmisültek (némelyik olyan lett, mint egy Mark Rothko festmény) és itt kell visszatérnünk a hagyaték előéletére. Több száz olyan fotóról kellett lemondanunk, ahol – valószínűleg a vizes raktárhelyiség miatt – az emulzió teljesen levált az üvegről. És ilyenkor értékelhetjük igazán a hagyaték mostani helyét, ahol a műtárgyak méltó módon megőrződnek.

A több héten át folyó munka minden napja utazásokkal telt. Tátra, Balaton, Kárpátok, Budapest, vasúton, lovaskocsin és gyalog – utazóládákkal, üvegekkel, laborfelszereléssel. A fotókat látva olyan érzésünk lehet, mintha Magyarország épp a legjobb formájában lenne. Mintha egy hosszú, több száz éve várt ugrás közepén lennénk. A műszaki és a mérnöki tehetség szárnyal, hidakat emel, folyót szabályoz, alagutat, közvilágítást és fogaskerekű vasutat alkot. Új építésű szállodák, vasútállomások, fürdőhelyek, villamosvonalak és iskolák tucatjai tűnnek föl – bár a városlakókról és lakásaikról kevés kép tudósít.

A szerző elsősorban képeslapfotókat és albumillusztrációkat készített, megrendelésre. A táj és a vidék még szinte archaikus formájában látható, különösen ezeken a kopott, foltos, sérült üveglemezeken. Utazni és álmodozni tehát tökéletes ez a 610 fotó és nem lennénk meglepve, ha sokak valahol itt és így szeretnék megállítani az időt.

Köszönettel tartozunk a Múzeum minden munkatársának, de különösen Puskás Katalinnak, aki évek óta nagy lelkesedéssel és odafigyeléssel gondozza a fotógyűjteményt. Köszönjük Natasha Pavlovskaya munkáját, aki fáradhatatlanul válogatta és digitalizálta a fotókat és Lajtai László segítségét a képek pontos datálásában.