©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Színekre hangolva

Április 1-jén nyílik az Iparművészeti Múzeum Színekre hangolva című kiállítása, amely három szín köré szerveződik. A kiállítás három termében mintegy 400 zöld, kék és vörös színű iparművészeti tárgy lesz látható.

A tárgyak színek szerinti rendszerezésével a tárlat célja az, hogy új összefüggések mentén mutassa be az Iparművészeti Múzeum gazdag és sokszínű gyűjteményét. A hagyományosan történeti szempontú múzeumi narratívákkal szemben ez alkalommal tehát a szín, mint formai kritérium szerint került egymás mellé régi és modern, szakrális és profán, ünnepi és hétköznapi, ezáltal a műtárgyak jelentésének és értelmezésének új aspektusai tárulnak fel.

A kiállítás közel 25 tematikus tárgycsoportból áll, amelyek széles spektruma a zöld eozinmázas Zsolnay-kerámiáktól a William Morris által tervezett kék színű nyomott mintás textileken át a vörös színű liturgikus tárgyakig terjed.

A tárgycsoportok egyike a textíliák elszíneződésének jelenségét mutatja be egy szemléletes példával, amely muzeológiatörténeti szempontból is rendkívül érdekes.

A történet főszereplője egy 1785 körül Jean-Baptiste Boulard párizsi műhelyében készült karosszék, amelyet a múzeum Laurent Perdreau párizsi műkereskedőtől vásárolt 1893-ban. A szék eredeti kárpitja már ekkor sem volt meg, így ahhoz, hogy kiállítható állapotba kerüljön, 1926-ban – Végh Gyula (1870-1951) főigazgató hivatali ideje alatt – újrakárpitozták, s ehhez egy 18. századi leánykaruha világoskék színű selyemszövetét használták fel. Ez utóbbi 1909-ben került a múzeumba, erősen sérült állapotban, több darabra bontva, így nem volt kiállítható.

A karosszék ezt követően hosszú ideig a múzeum állandó kiállításában állt, az üvegtetős aulát övező földszinti galérián 1926-ban kialakított, XVI. Lajos korabeli bútorokat bemutató ún. kis francia szobában, ahol a napfény UV-sugárzásának hatására kárpitja erősen megfakult. A szétbontott leánykaruha töredékeit ugyanakkor raktárban őrizték, ahol a fénytől elzárva a szövet nagyrészt megőrizte eredeti színét.

A fény bizonyos színezékekre gyakorolt roncsoló hatásán túl a történet egy ma már elképzelhetetlenül abszurd, de a 20. század első felében még elfogadott múzeumi gyakorlatot is illusztrál.

A karosszékkel egy időben két XV. Lajos korabeli karosszéket és egy XVI. Lajos korabeli kanapét is hasonló módon kárpitoztak újra, hogy azok helyet kaphassanak a múzeum állandó kiállításban.

Ugyancsak székek újrakárpitozásához bontották szét azt a 18. századi francia női ruhát, amelynek töredékei Robert Lehman (1891–1969) gyűjteményével kerültek a New York-i Metropolitan Museum gyűjteményébe. ITT MEGNÉZHETŐ >>>

Kiállítás ajánló: Színekre hangolva; Iparművészeti Múzeum