©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Megfoghatatlan szimbólumok – a Szent Korona drágakövei

A hónap tárgya a természettudományi Múzeumban egy bár kézzelfogható, de mégsem „valódi” tárgy. A Szent Korona szokatlan kivitelű, részleges, de mérethű, színtelen-fehér másolatán csak a drágakövek színes foltjai vonzzák magukra a szemlélő figyelmét.

A vitrin ugyanis a koronát díszítő ásványokról szól, pontosabban fogalmazva azokról a drágakövekről, melyeket szinte háttérbe szorít a sárgán csillogó arany és a színes zománcképek látványa. A témaválasztás indoka, hogy egy évszázada, 1916. december 30-án koronázták meg IV. Károlyt, az utolsó magyar királyt Budapesten, a Budavári Nagyboldogasszony- (közkeletű nevén Mátyás-) templomban.

A korona mindegyik részét – felülről lefele haladva a keresztpántokat, az oromdíszeket, az abroncsot és a függőket – drágakövek díszítik. Ezeket – ellentétben az összes történelmi koronával – még sohasem vetették alá tudományos vizsgálatnak. Így a vitrinben a drágakövekről közöltek leginkább a múzeumunk egykori mineralógusai, Krenner József és Koch Sándor által 1880-ban, illetve 1938-ban szemrevételezés után tett megállapításokon alapulnak. (Koch feljegyezte, hogy még csak nem is érinthette meg a koronát.)

A szent korona drágakövei

Mindenkor üdvös uralkodónak mutatkozzál, hogy a győzedelmes bajvívók közt, az erények drágaköveivel felékesítve és az örökké való boldogságnak jutalmával megkoronázva ... minden vég nélkül tündökölhess. (A korona felhelyezésekor az esztergomi érsek által mondott áldás szövegéből)

A koronát, egyik legbecsesebb történelmi ereklyénket, több mint négyszáz kisebb-nagyobb igazgyöngy és drágakő díszíti. Méretük, megjelenésük a korona régiségét tükrözi. A középkorban az ékkövek nagysága volt a legfontosabb, színük tisztaságára nem ügyeltek annyira, és az 1300-as évekig lapokat sem csiszoltak rájuk. A korona drágakövei is – egy pótlást kivéve – csak legömbölyítettek. E köveket egykor nemcsak díszítőelemek gyanánt, hanem mágikus erő és különböző jelképek hordozóiként helyezték a koronára.

A szent korona drágaköveinek szimbolikája

Révay Péter koronaőr könyve szerint: "Ahogy a zafír a skorpió marását elhárítja, ilyenformán a király köteles a romlás minden bűne ellen vitézül harcolni, nehogy akár maga, akár a királyság a rossz példa által megrontassék. Amiként a rubin a sötétségben látszólag szikrákat szór, így a háborús időkben és a balsors közepette a király a vitézség és férfiasság fényes bizonyságát mutatja. Valamint a smaragd, melyet, mint mondják, minden drágakő közt a leggyönyörűségesebb szemlélni, felüdíti a szemeket, és elhárítja a szemérmetlenséget, úgy a legmagasabb méltóságban mindenki szeme előtt lévő királynak óvakodnia kell attól, hogy az égi vagy földi törvények avagy a tiszta erkölcs ellen bűnt kövessen el, ami az őt szemlélő embereket megbotránkoztatná, ellenben mindenki számára kedves és példás legyen. Miként a hiacint a mennykőcsapástól megoltalmaz és a szép időjárástól a dögletes levegőt távol tartja, a király ébersége és serénysége szükséges, hogy alattvalói az ő oltalmában a fenyegető veszedelmektől, szerencsétlenségektől és mindenféle ártalomtól megvédelmezve nyugodhassanak."

A Révay által rubinnak, smaragdnak illetve hiacintnak hitt kövek anyaga mai tudásunk szerint almandin, zöld üveg, illetve ametiszt.

A keresztpántokon a zománcképeket váltakozva keretezi 72 kisebb igazgyöngy és csepp alakúra csiszolt 64 piros almandingránát.

Az oromdíszek (párta) csúcsain lévő csapokon hét, felváltva ibolyáspiros és kékes színű drágakő (ametiszt és zafír), illetve kétoldalt és hátul egy-egy igazgyöngy ül.

Az abroncs két szélével párhuzamosan aranydrótra fűzött kisebb igazgyöngyök sora fut, eredetileg összesen 312 lehetett belőlük. Hátul, a pártázatlan részeken, kilenc-kilenc igazgyöngy ül kis csapokon.

Az abroncs apostolképei közt karmos szekrényfoglalatokban díszlik a korona nyolc legnagyobb köve. Köztük a kék zafírok uralkodnak, a homlokrészén lévő nagy drágakövön kívül kétoldalt középen is van egy-egy. Az 1608-ban – egy megrepedt kő helyére – befoglalt negyedik, hátsó zafír a korona egyetlen lapra csiszolt (fazettált) ékköve. Kétoldalt elöl egy-egy vörösbarna almandin van. A kétoldalt hátul lévő egy-egy zöld követ üvegből csiszolták.

A kilenc függőn egyenként három, lóhere alakban elrendezett kő van. Ezek többnyire piros almandinok, de öt ibolyás ametiszt és egy kékeszöld türkiz (!) is van köztük.