©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A magyar fényképészet hőskorából

2010 augusztusában ünnepli 170. születésnapját a magyar fényképezés. Az ünnepi alkalomból a fényképezés hőskorából származó, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Tanulmánytárának gyűjteményeiben őrzött három emléket ismertetünk. Folytatása következik!

Jacques-Louis Daguerre és Nicéphor Niépce találmánya, a dagerrotípia-készítés a francia polgárság körében 1839. augusztus 19. - a fényképezés leírásának közzététele - után szinte egy szempillantás alatt népszerűvé vált. A még gyermekkorát élő fényképezés-technika sok lehetőséget és sok hibát rejtett magában, ami nem meglepő, hiszen a korai fényképészek hosszabb előzményekre, illetve kutatási eredményekre nem támaszkodhattak.

A korai fényképezés legnagyobb problémája az objektív kis fényerejéből következő hosszú, 20 perces felvételi (expozíciós) idő volt. Az 1830-as évek végének fényképészeti bemutatóin részt vevők többsége ezt természetesnek tartotta, türelmesen várta, míg a téma ábrázolása az ezüstözött rézlemezen megjelent. Az újdonságnak természetesen ellenzői is voltak, és - talán hogy a javításoknak, finomításoknak lendületet adjanak - a problémákat közérthetően, rajzos, verses formában tették közzé. Így születtek meg az 1839-40-es évek Franciaországában a fényképészeti technikát és művelőit pellengérre állító gúnyrajzok. A német nyelvterületen a fényképészet elterjedése vonzotta az effajta kiadványok megjelenését is.

Mit látsz a képen?

Az első magyar

Tanulmánytárunk egy ilyen, még 20 perc alatt rögzített felvételt őriz, amely egyben az első magyar tulajdonba került dagerrotípia is. A vállalkozó-feltaláló találmányának még hivatalos ismertetése, azaz leírásának megjelenése, 1839. augusztus 19. előtt külországban is vevőkört kívánt teremteni. Ehhez pedig, mintegy reklámfogásként, egy-egy dagerrotípiát ajándékozott V. Ferdinánd osztrák császárnak és magyar királynak, valamint Metternich kancellárnak és Apponyi György bárónak. Az uralkodónak és a kancellárnak diplomáciai futár által kézbesített - és mára nyomtalanul eltűnt - felvételek a párizsi Notre-Dame-ot és egy jelenleg nem ismert épületet ábrázoltak. A képeket Bécsben, a Képzőművészeti Akadémia nagytermében tekinthették meg az érdeklődők. Még a két felvétel kézbesítése előtt ajándékozta Apponyinak Daguerre azt a viszonylag nagyméretű, cca. 16 × 21 cm képet, amely, hasonlóan Daguerre első fennmaradt felvételeihez, a feltaláló műtermének tárgyait ábrázolja. A képet Daguerre kézírással és mély tisztelettel, a fényképkészítés bizonyítékaként ajánlja a nagykövet figyelmébe. Időközben a francia állam megváltotta a szabadalmat, ezért az osztrák birodalmi szabadalom érdektelenné vált, Daguerre pedig az uralkodótól egy 1200 forint értékű tubákosszelencét kapott.