©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Egy különleges nép az ország közepén

Múzeum a hagyományőrzés középpontjában: Jász Múzeum

A 13-14. században érkeztek Magyarország területére a tatárok elől menekülő, alán eredetű jászok - vagy ászok -, a mai oszétok rokonai, akik nyelvükben, vallásukban és viseletükben is különböztek a már itt letelepedett magyaroktól. Kiváltságokat élveztek, ilyen volt a közigazgatási autonómia, amelyet kapitányok vezettek, a vám- és harmincad mentesség és a szabad bíráskodás. Úgynevezett székekbe szerveződtek, cserébe katonáskodással tartoztak az uralkodónak. Mindezeket az előjogokat rövid időre elvesztették, amikor 1702-ben Lipót császár és király a német lovagrendnek eladta a Jászkun Kerületet. Összefogással, közadakozással megváltották magukat, ez volt a redemptio. A lépés, amelynek segítségével szabad paraszti státusba kerültek - valahol középúton a nemesség felé -, kialakította a jászok etnikai és morális értékeit, a munka tiszteletét, a szorgalmat, a takarékosságot és a hazaszeretetet.

Fontos szerepet kapott a jászoknál - és kap ma is - a hagyományok ápolása. Kiemelkedő jelképük a Jászkürt vagy Lehel kürt, amely összetartozásuk és múltjuk megtestesítője.

Rekedtes, messze hangzó jeladás

Az elefántcsont-faragvány eredetéről keveset tud a tudomány, bár sokan és sokféleképpen vizsgálták. A hagyomány szerint Jászfényszaruban találták meg. Ami biztos, hogy a gazdagon faragott elefántcsontkürtöt vagy Kijevben, vagy Magyarországon készítették a 13. század második felében, és becses ajándékként került a jászokhoz. A jászkapitányok ünnepi alkalmakon viselték, a belehelyezett ezüstpohárból pedig áldomást is ittak. A képe felkerült a címereikre, pecsétjeikre, hivatalos épületeikre, sőt a lakóházakra is. Hangját rádiófelvétel őrzi, a jászberényi Jász Múzeumban a kiállított kürt mellett hallható rekedtes, de messze hangzó jeladása. Utoljára a budapesti Magyar Vágtán szólaltatták meg az eredetit. A minden évben megtörténő jászkapitány választás után a címet elnyerő büszkén hordja ünnepi viseletén a másolatot, és adandó alkalommal iszik is belőle.
A kistérség - a jász települések száma 18 - közös erőfeszítéssel őrzi kultúráját. Az itteni honismereti szakkörök összegyűjtötték az egykori élet tárgyi emlékeit, mindegyik településen van helytörténeti gyűjtemény vagy tájház, esetleg mindkettő. A kézműipari hagyományokat a díszítőművészeti szakkörök ápolják, és ahol a falusi turizmus során vendégeket fogadnak, mint például Jászapátin és Jászszentandráson, ott bemutatóműhelyek is dolgoznak. Kádárok, kovácsok, kosár és szalmafonók, asztalosok, népi iparművészek, népviselet-készítők és fafaragók mutatják be az itt meghonosodott, hagyományos ruha és hímzés mintakincset, formákat, díszítéseket, amelyekkel a hétköznapokat változatossá teszik, az ünnepeket pedig megtisztelik a jászok. A Rokolya műhely felújította az egykori, a zöldet különösen kedvelő viseletet, a szabásmintát és díszítést kiadványban közzé is tette, így az kedvelt lett, és sokan hordják ma rendezvényeken és eseményeken.
A hétköznapokon a takarékos életmód jellemezte az itt élőket, még a módos gazdák is kétszer étkeztek naponta, gyakori volt a leves és a tésztaféle. A pásztorételek nagy szerepet kaptak, ahogy a kása, a krumpli és a szalonna is. Viszont a lakodalmakon a birkapörkölt, süteménynek pedig a herőce, a pampuska, a lapos pite és a "pörkölttorta", vagyis a grillázsból kialakított különlegesség volt a kedvelt.

A kürt mozgatásáról, biztonságáról itt olvashatsz részletesen: Protokoll a Lehel kürtjéhez

"Kacafántos" esküszöveg

A Jászság településein meglepően sok énekkar működik, szeretik népdalaikat, amelyek közül számon tartják, hogy a "Jászkunsági gyerek vagyok" kezdetűt Bartók Béla jegyezte le.
A családi és a települési rendezvényeken egyaránt teret kap a néptáncuk, amely a katonaságról és a pásztoréletről mesél. Már a kicsik is szívesen ropják ezeket, még a nagyoktól kapott, kitömött orrú csizmákban is. És persze minden évben május 6-án megünneplik a függetlenségük visszaváltását, a redemptiót.
Az egyik legjelentősebb rendezvényük, a Jászok Világtalálkozója, amelyet 1998-ban tartottak meg először. Azóta minden évben más-más településük ad otthont a nagysikerű eseménynek, amelyen mindig tízezer feletti vendégre számíthatnak. Idén, a 18. alkalommal, július első hétvégéjén Jászfelsőszentgyörgy a helyszín, ahol ismét hallható lesz a Jászkürt, felvonulnak a jász települések, bemutatkoznak művészeti csoportjaik, és a jász születésű Déryné Széppataki Rózáról elnevezett Déryné Vegyeskar is hangversenyt ad. Ünnepélyesen beiktatják, beöltöztetik, elmondatják a "kacafántos" esküszöveget az új jászkapitánnyal, lóra is kell majd szállnia. Egy évig viseli a tisztet, látja el a hozzá fűződő feladatokat, köztük a hagyományőrzést, a jászság képviseletét az ünnepségeken, rendezvényeken.
18 településből létre jött Jászsági Többcélú Társulás közös feladatának tekinti azokat a fejlesztéseket, beruházásokat, amelyeket egyesével nem tudnának megvalósítani. Az Európai Unió és Magyarország társfinanszírozásával realizált pályázatok közé tartozik annak a nyolc tematikus útvonalnak a megtervezése és különböző eszközökkel történő propagálása, amelyekkel fel tudják kelteni a figyelmet a jászok hagyományai, történelmi, népművészeti, kulturális értékei és természeti örökségei iránt, közkinccsé téve azokat.

Fotó: mane.hu. Jász Múzeum