Japánból, szívből

Távol-keleti kortárs művészeti kiállítás a Budai Várban

Nem mindennapi kortárs japán képzőművészeti kiállítás látható a Budapesti Történeti Múzeumban Heart Art Budapesten címmel. A tárlat anyagát a Heart Art Communication szervezetéhez tartozó kortárs japán művészek művei alkotják.

Cikk küldése

e-mail:

A Heart Art Communication hivatalosan 1997-ben jött létre, de gyökerei a nyolcvanas évek közepére nyúlnak vissza. A szervezet tömöríti azokat a japán kortárs képzőművészeket, akik amellett, hogy saját területükön kiemelkedőt alkottak, a társadalmi problémák megoldását is a szívükön viselik. A H. A. C minden évben rendez kiállításokat, mind Japánban, mind külföldön. Jártak már Los Angelesben, New Yorkban, Bécsben, Pekingben és Japán valamennyi nagyvárosában. Kiállításaik által segítséget nyújtottak a pekingi Vöröskeresztnek, támogattak művészeti iskolát Los Angelesben és óvodát Berlinben. Japánban minden évben megrendezik az "AIDS-Charity" kiállítást, a befolyt összegből pedig a Japán Egészségügyi Minisztériumot és a japán AIDS-alapítványt támogatják. Karitatív tevékenységük mellett, céljuk a japán művészet valamennyi ágának ápolása, művelése és terjesztése a nagyvilágban . A Heart Art most Budapestre látogatott.

Rövid idő, annál több műfaj

A kiállítás rendhagyó módon két részből áll, az első rész november 2-ig, a második november 16-ig látható. Az összesen több mint négyszáz műalkotás a japán művészet szinte valamennyi műfajába betekintést enged. A japán élet minden területére oly jellemző kettősség: a hagyomány és a modernitás együttélése kiválóan tükröződik a kiállítás anyagában. A tradicionális japán és modern európai ízű alkotások jól megférnek egymás mellett a falakon, kiegészítik és hangsúlyozzák egymás fontosságát.

A japán hatás

A hagyományos japán festészet hazai szemmel idegennek tűnhet ugyan, mégis jelentős hatással volt az európai művészet fejlődésére. A 19. század végén, 20. század elején Európába áramló japán fametszetek és festmények a szecesszió kialakulásának múzsái voltak. A tradicionális japán festészet dekoratív vonalvezetése, rajzossága és színvilága fellelhető az európai szecesszió műremekeiben is. Az izgalmas vonalvezetés, a harmadik dimenzió visszaszorítása, a kecsesség hangsúlyozása mindkét irányzat sajátja, de míg a japán festészet a tradícióból táplálkozott, Európában a szecesszió a modernitást jelentette. A modernitás és hagyomány együttélése leginkább nyilvánvaló módon Kako Shimizu A Heiszei-korszak gyermeke című festményén érhető tetten. A festmény hagyományos japán technikával készült, és egy kislányt ábrázol, aki szép, tradicionális kimonót visel. Az őt körülvevő használati tárgyak, mint a laptop és a mobiltelefon már a modern japán élet kellékei. A festményről mégsem ellentét, hanem a régi és az új harmonikus együttélése sugárzik.

Sumik között

A színes tusrajzok és festmények mellett a fekete tintával készült alkotások, az úgynevezett sumik világába is betekintést enged a tárlat. Egy régi kínai legenda szerint egyszer egy festő négy sárkányt festett ezzel a technikával egy templom falára, de a sárkányok pupilláit nem rajzolta meg. A rendfőnök megkérdezte, miért nem fejezte be a képeket. A festő azt válaszolta: ha megfesti a pupillájukat, a sárkányok életre kelnek. A szerzetes mégis ragaszkodott hozzá, hogy fejezze be a műveket. A festő kötélnek állt, de ahogy az első két sárkány pupilláját megfestette, az állatok nyomban életre keltek és elrepültek. A másik kettő azóta is pupilla nélkül látható a templom falán. Ez a legenda jól mutatja a sumi lényegét, a festő a modell esszenciáját, lelkét akarja megérteni, és papírra vinni. Kizárólag fekete tintával dolgozik, hogy a színek ne vonják el a figyelmet a tényleges mondanivalóról. Fontosabb neki a modell lelkének megértése, mint anatómiai felépítése. Nem másolja, hanem megalkotja a valóságot. A hagyományos sumi tulajdonképpen az első expresszív ábrázolásmódok közé tartozik. Szavakkal nehezen leírható nyugalom és harmónia sugárzik ezekből az alkotásokból.

A shodo filozófiája

A japán kalligráfia, azaz a shodo mesterei számára is a harmónia, a szépség elérése a cél. A shodo az egyik legnépszerűbb műfaj Japánban, hosszú éveken keresztül tanulják, és nem csak annyit jelent, hogy szépen írni. A festő egész életfilozófiáját sugározza egy-egy alkotás, minden egyes kandzsi és kana a művész személyiségét tükrözi. A sumihoz is használt tussal festenek bambuszecsettel, rizspapírra. Ebben a műfajban minden előre megtervezett és mindennek jelentése van, számít a szavak iránya, a betűjelek formája, a vonalak lezárása és az elemek közötti egyensúly ugyanúgy, mint a jelek közötti üres tér mértéke vagy a szavak jelentése. A japán kalligráfia harmóniát és szépséget sugároz.

Számok és szöveg

A kiállítás betekintést enged két érdekes műfaj, a haikuk és tankák világába is. A haikuk és a tankák a japán költészet jellegzetes alkotásai, amelyek ötvözik a képzőművészetet és a költészetet. A tankák hagyományosan ötsorosak, és összesen 31 szótagból állnak, az első három sor egy képet vagy látványt ír le, az utolsó kettő pedig a költő ezekről alkotott benyomását. A haiku ezzel szemben háromsoros, 17 szótagos vers, amelyből a művész reflexiója hiányzik, csak a környező világot, a természetet írja le, úgy ahogyan van. A többit az olvasóra bízza. A japán írással készült alkotások egyszerre képzőművészeti és költészeti remekek. Érdekesség, hogy a kiállításon olvasható versek fordítását nem magyar, hanem japán költők készítették, így talán jobban visszaadják az eredeti művek hangulatát.

Az európai hatás

A tradicionális műfajok mellett azonban a tárlat modern európai hatású festményekben is bővelkedik. Ezek a képek egyszerre ötvözik a japán és az európai látásmódot. Hiroaki Okada Mont Saint-Michelről készült képe élénk színekben játszik, európai témája és technikája mellett a művész megőrizte japán festési technikájának egy részét. Így egyszerre európai és japán, tradicionális és modern. Ezzel szemben Osamu Nagashima Zarándoklat utáni lábnyomok című képe a téma megközelítésében tér el az európai gondolkodástól, habár technikája és színei európai hatásról árulkodnak. A képen fogasra akasztott sarukat láthatunk, amelyek elrongyolódtak és elkoszolódtak a hosszú zarándoklat alatt. A művész zseniálisan foglalta össze a hosszú zarándoklat fáradalmait egyetlen csendéletben. Ezek az alkotók úgy építették be művészetükbe az európai látásmódot, hogy közben japánok maradtak. Nem egyszerűen átvették, hanem feldolgozták és japánná tették az őket ért benyomásokat.

A tárlat egyik legérdekesebb darabja Toshiko Takahashi Az én Budapestem című alkotása, műfaja kenyérrendezés. A művész zsömlékből és ostyákból alkotta meg a budai hegyeket, a Dunát és a halászbástyát, a városnak azt a részét, amelyet a turisták leginkább látogatnak. Így képet kaphatunk arról, milyen élményekkel és képekkel tér haza egy külföldi utazó Budapestről.

A Heart Art Budapesten című kiállítás egy tőlünk távoli világba vezeti a látogatót, ahol hagyomány és modernitás, valamint az európai és távol keleti látásmód békésen megfér egymás mellett, nemcsak a művészetben, de az élet egyéb területein is.


Japán kortárs művészeti kiállítás a Heart Art Communication (Tokió, Japán) szervezésében a Budapesti Történeti Múzeumban tekinthető meg. 2010. november 5. - 2010. november 16. között 13.00 órától.