©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Remekdarabok: mindig, mindenhonnan

Bárki számára áttekinthetővé váltak a győri Xantus János Múzeum céhes tárgyi emlékei. A gyűjteményi adatbázis kínálata lélegzetelállító.

,

Győr és a céhek

A céh, ahogy máshol, Győrben is az egyazon településen egyazon mesterséget űző kézművesek munka- és érdekvédelmi szervezete volt. Ezek a szervezetek forrásaink szerint a 14. században jelentek meg a városban, ám fejlődésüknek a török megszállás (1594-1598) egy időre gátat szabott, majd a 17. századtól újra megnőtt a szerepük. A számos céh s az általuk felölet sokféle iparág jelenléte elsősorban Győr kedvező földrajzi helyzetének volt köszönhető, hiszen Bécs és Pozsony szomszédságában fekszik, valamint a szállításban és áruellátásban fontos szerepet játszó folyók fogják közre. A céhek életét statútumok szabályozták, melyeket kiváltságlevelekbe foglaltak, és elsősorban a földesúr, Győr esetében a székeskáptalan, vagy a vár főkapitánya vagy — néha — az uralkodó erősítette meg. Ezek a privilégiumok tartalmazták, pl. hogy ki lehetett a céh tagja, hogyan kellett elkészíteni egy remeket, mik voltak a mesterek kötelességei, mekkora lehetett a legények és inasok száma, milyen módon kellett a legényeket fizetni, milyen céhbeli szokásokat kellett betartani és követni, stb.

Egy letűnt világ túlélői

A Xántus János Múzeum céhes gyűjteményének alapját a Rómer Flóris által megszervezett egykori bencés gyűjtemény darabjai képezik. A céhek megszűntekor, az ipartársulatok létrehozásának törvényi szabályozása idején Rómer nemcsak felfigyelt az akkoriban már „letűnt” korszak tárgyi emlékeinek fontosságára, hanem azok mielőbbi egybegyűjtését is szorgalmazta. A felhívás a Magyar Történelmi Társulat 1877. március 1-jén tartott ülésén hangzott el: „Érdekes lenne ezenfölűl megtudni, valjon bírunk e még a czéhek clenodiumaikkal: a czéh ládáival, pecsétjeikkel, kancsóikkal, poharaikkal, zászlóikkal, meghívó tábláikkal stb. és hogy ezek milyen időből valók, van-e művészi becsük ? ha pedig többé a czéhek vagy városok birtokában nincsenek, hová kerűltek ? stb. […] Mind ezeket az öregebb mesterektől kell megtudni; de hogy az iratokról, valamint a régi szokásokról is kellő feleleteket nyerjünk, szükséges, hogy ezen egész, nagy fontosságú ügyet a t. Történelmi Társulat védszárnyai alá helyezzük, kérvén annak t. választmányát: miszerint e czélra saját kebléből egy központi bizottságot kiküldeni méltóztassék, melynek föladata legyen, oda hatni, hogy a társulat vidéki tagjaival érintkezvén, minél több anyagot összegyűjtsön.” A felhívás után számos céh több fontos tárgyi emléke került be a Szent Benedek-rend régiségtárába: így 1877-ben kerültek gyűjteménybe a győri csizmadia-, a kádár-, a molnár-, a szűrszabó céh, stb. emlékei.

Az 1900-as évek elejétől a céhemlékek gyűjtését párhuzamosan folytatta a bencés gyűjtemény és a kialakulófélben lévő városi múzeum. Ennek köszönhetően egy-egy céh illetve társulat dokumentumai, pecsétjei — sok esetben kisebb tárgyai — a városi levéltárba kerültek. Ugyanakkor más céhek „utódszervezetei” a teljes tárgyi anyaggal együtt az irattárat is a múzeumra hagyták. De több győri vonatkozású szórványemlék országos gyűjteményekbe is került. (pl. Iparművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, stb.) A bencés gyűjtemény és a városi múzeum 1949-ben történt egyesítése során az azokban őrzött céhes emlékek összeolvadtak. A jelenlegi helyén kialakult gyűjteményt tovább gyarapították a kommunista diktatúra által felszámolt — céhemlékeket is őrző — testületek, egyesületek, társulatok.

Most már bárki számára elérhető!

A közel 240 darab tárgy bemutatásával – melynek mindegyikéről részletes leírás olvasható – a múzeum munkatársai elsősorban az általános és a középiskolai oktatásban résztvevőket célozták meg, hiszen a győri céhes anyag egyrészt szerves részét képezi a helyi tanterv keretében meghirdetett Győr történelmi és kulturális megismerésének, másrészt kapcsolódik a magyar és egyetemes történelem céhes időszakához (középkortól egészen a 19. századig). Ezen túlmenően a tárgyak, mint művészeti alkotások művészeti-művészettörténeti órákhoz is kötődhetnek. Az alsó- és középfokú oktatási intézményeken túl a helytörténettel, ipartörténettel foglalkozó kutatóknak is nagy segítséget nyújthatnak a jó minőségű fényképfelvételek a hozzájuk kapcsolódó leírásokkal és a tájékoztató jellegű bibliográfiával, illetve több darabunk országos érdeklődésre is számot tarthat. A gyűjtemények gondozói azokról a művelt érdeklődőkről sem feledkeztek meg, akik a digitális adatbázisnak köszönhetően kaphatnak kedvet a győri múzeum megtekintéséhez, vagy esetleg amatőr kutatóként – miután felkeltették kíváncsiságukat a győri céhek tárgyi emlékei – bővíthetik Győr céhes időszakához kapcsolódó ismeretinket és tudásunkat.