Fenntartható fejlődés és kulturális örökség

Arculatépítés és múzeumpedagógia a Tó-vidék fesztiválon

A Magyar Múzeumok legutóbb a szellemi kulturális örökség kérdéseivel foglalkozott, főleg elméleti szempontból. Most egy olyan fesztiválról írunk, amely a fenntartható fejlődést, a vidéki örökség védelmét helyezte központba.

Cikk küldése

e-mail:

A Magyar Múzeumok legutóbb a szellemi kulturális örökség kérdéseivel foglalkozott, főleg elméleti szempontból. Most egy olyan fesztiválról írunk, amely a fenntartható fejlődést, a vidéki örökség védelmét helyezte központba. Az idén augusztus 13. és 15. között. A Tisza-tó partján, Sarudon megrendezett ökofesztiválra a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és szervezeti egysége, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatósága, valamint a Tájházszövetség is meghívást kapott, ahol a három intézmény komplex arculatot és múzeumpedagógiai foglalkozást alakított ki.

Az első alkalommal megrendezett fesztivál fókuszába nem csak a kulinális örömök, az önfeledt szórakozás és a zene került. Az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával és mikroregionális együttműködéssel a szervezők a Tisza-tó természeti adottságaira, annak páratlanságára, a tavat övező települések és közösségek kulturális értékeire hívta fel a figyelmet - a környezettudatos gondolkodás, az újrahasznosítás, a vidéki örökségvédelem és az ökoéletmód fogalmainak segítéségével. A fesztivál a pihenésre vágyókat a tóhoz csalogatja, a tónál pihenőket kimozdítja és szórakoztatja, a lakosságot pedig felébreszti csipkerózsika-álmából. A szakmai és civil szervezetek információs sátraiban a biogazdálkodás elméleti és gyakorlati fortélyairól kaphattak tájékoztatást a rendezvényre ellátogatók. Az ismeretterjesztő előadásokon például a helyi erőforrások kiaknázásáról, bekapcsolásukról a regionális és/vagy országos gazdasági vérkeringésbe, a méltányos kereskedelemről (fair trade), a passzív építkezési eljárásokról, a vidéki és az agroturizmusról is szó esett. Az óvodások és kisiskolások a Zöld köves játékban találták meg a korosztályukhoz illő kikapcsolódást. Egész napos kalandtúrák, esti koncertek, táncos-zenés, hajnalhasadtáig tartó mulatságok - korhatár nélkül.

Arculatépítés az ökofesztiválon

Az ökofesztivál Magyarországon egységes arculatához a Skanzen, a Szellemi Kulturális Örökség Igazgatóság és a Tájházszövetség közös imázst alakított ki. A cél a kulturális javakhoz való hozzájutás biztosítása, a szellemi és anyagi örökség közelebb vitele volt a fesztivál vendégeihez - közérthető és játékos formában.

A három intézmény képviseletében Szőke Judit járt élen, aki a fenntartható fejlődés és a vidéki örökség védelme köré építette ki a stand megjelenését. Az újrahasznosítást és az olyan hagyományos mesterségek és technológiák bemutatását helyezte a középpontba, amelyek a környezettudatosság elvét követik, de természetes, helyi anyagok felhasználásával teremtik meg tárgyaikat. Ebben a kontextusban mutatkozott be a Szellemi Kulturális Örökség magyar nemzeti jegyzékén szereplő mezőtúri fazekasság, a tájházasok képviseletében a szokolyai kovácsmester, Lénárt István, illetve Gyenes Tamás ácsoltláda- és palócfurulya-faragó. A mezőtúri fazekasságot a helyi múzeum igazgatója, Pusztai Zsolt, és az intézmény alkalmazottai, Hornyákné Sila Katalin, Takács Eszter és Pakus Lajos mutatták be. Ezeket az egységeket egészítette ki a réti növényszövés és koszorúfonás bemutatása a Debreceni Egyetem diákjainak (Tóth Zsuzsanna és Sándor Eszter) közreműködésével. Az újrahasznosítás jegyében Varga Andrea egyetemi hallgató (Pécsi Tudományegyetem) segítségével műanyag palackokból, textil- és háztartási hulladékokból készíthettek ékszereket, játékokat, használati és dísztárgyakat a standhoz látogatók.

Öko-múzeumpedagógia?

Az ácsoltláda-készítés, a mobil kovácsműhely és a mezőtúri fazekasbemutató segítségével olyan ingergazdag miliőt alakított ki a három intézmény, amely folyamatosan vonzotta a kíváncsi látogatókat és közreműködőket. A korongozás és a kovácsolás eredményeit a látogatók magukkal vihették, így nemcsak a mesterségek hangulatába kóstolhattak bele, de az élményt a tárgyakban is megőrizhették. A kulturális örökség, az oktatás és a környezettudatos nevelés kapcsolódott egybe, amelynek keretét a fesztivál környezete biztosította. A szervezők és a közreműködők törekedtek arra, hogy a széles közönséget kiszolgáló, aktív közreműködést igénylő foglalkozásokkal várják a kicsiket és nagyokat. A mobil kovácsműhelyben minipatkók készültek, réti növényekből szőtt és fonott tárgyak, valamint pillepalackból és textilhulladékból ékszerek. A látogatók a foglalkozásokba aktívan bekapcsolódtak, és a motivációban sem volt hiány. A Zöld köves játék is fokozta a hangulatot. (A játék során a gyerekeknek a logóval ellátott helyeket kellett megkeresniük, ahol feladatokat kellett teljesíteniük. Cserébe csillogó zöld követ kaptak ajándékba; ha összegyűjtöttek ötöt, sorsoláson vehettek részt) A kisméretű ácsolt láda összerakásával nemcsak az alkotás örömébe kóstolhattak bele, de egy "műtárggyal" találkozva rövid időutazáson is részt vehettek az érdeklődők. A láda összeeszkábálása elsősorban az felnőtt korosztályt vonzotta.

Szablyár Péter (a Tájházszövetség ügyvezető elnöke) a szövetség működéséről, lényegéről, szerepéről a vidéki örökség megóvásában, Sári Zsolt (a Skanzen tudományos titkára) a múzeum 2009. őszén zárult, S.O.S. Cult-Rural programjáról és az európai uniós pályázati lehetőségekről tájékoztatta a fesztiválozókat.

A rendezvény kiváló alkalmat biztosított az intézmények számára a kapcsolatfelvételre a közönséggel. A különböző kiadványok árusításával betekintést adtak a tudományos eredményekbe és munkákba is. A prospektusokkal és szórólapokkal felhívták a figyelmet Magyarország természeti adottságaira. Bár a kölcsönös kommunikáció során az elkövetkezendő tervekről és célkitűzésekről kevés szó esett, összességében mégis elmondható, kiváló arculatot kiépítve, hangulatos légkört teremtve, az érdeklődés osztatlan volt.


Olvasd el!

- Frazon Zsófia: Szellemi kulturális örökségünk: miről gondoljuk, hogy az, és miről nem?
- György Péter: Változó fogalmak, változó keretek
- Sonkoly Gábor: A tárgyi (világ)örökség hermeneutikája: Hollókő példája
- Tóth G. Péter: Helyre tett tárgyak - A tárgyak muzealizálásától virtuális visszaszármaztatásukig