©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Múzeumot kaphat a zsidó és keresztény együttélés Gyöngyösön

Június 9-én múlt hatvankilenc éve, hogy Gyöngyösről a gettókba zárt mintegy kétezer főnyi zsidó lakosságot útnak indították Auschwitzba, ahol a biztos pusztulás várta őket. Erről emlékeztek meg a helyiek a hétvégén.

A túlélők nevében Várlaki György beszélt. Kiemelte, néhányan élnek már csak abból a generációból, akik a testközelből érezhették a halált. Ezért a jövő nemzedékeinek oktatását

emelte ki legfontosabb feladatként. Radnóti Zoltán rabbi elmondta, a zsidó filozófia arra tanít mindannyiunkat, hogy meglássuk a múlt szépségeit és értékeit, ugyanakkor a jövőt kell építeni, mert az élet értelmét ez adja meg. Balázs József, a gyöngyösi térség fideszes országgyűlési képviselője beszédében rámutatott, Gyöngyös mindig is a vallási felekezetek közötti példás együttműködés színtere volt. Az első világháború után 1917-ben, amikor egy tűzvész következtében Gyöngyös több mint fele megsemmisült, a leégett város és a Szent Bertalan-templom újjáépítéséért egyaránt lobbizott a református Puky Árpád polgármester a zsidó üzletemberekkel és a katolikus egyházzal. Ennek eredményeképpen a város és a templom is újraépült, és ezen összefogás emlékeként a gyöngyösi Szent Bertalan-templom egyike annak a kevés magyarországi katolikus templomnak, melynek falán márványba vésve emlékeznek meg a vészkorszak zsidó áldozatairól is. Az országgyűlési képviselő egyúttal bejelentette: a jelenleg bútoráruházként működő gyöngyösi Nagy Zsinagóga épületének megvásárlására létrejön egy alapítvány, mely az ingatlan megvásárlásán túl a Magyar Zsidó-Keresztény Együttélés Múzeumának létrehozására vállalkozik. Balázs József hozzátette: „a tervek szerint a ma bútorboltként működő, városközponti épület a zsidó és keresztény vallású magyar polgárok több évszázados építő együttműködését, valamint annak elért eredményeit mutathatná be. Az új múzeum amellett, hogy úttörő módon segítheti a magyarországi és nemzetközi zsidó-keresztény párbeszédet, oldhatja az előítéleteket, ösztönözheti a történelmi előzmények hiteles ismeretét. Ennek érdekében nem kizárólag a holokausztra, vagy a helyi emlékekre koncentrál majd”.

A projekt Gyöngyös és térsége számára jelentős turisztikai és kulturális előrelépést hozhat. Ezzel hasznosíthatóvá válhat az a ma méltatlan állapotban lévő zsidó vallási, kulturális, művészeti hagyaték, amely a város építészetében, hagyományaiban évtizedek óta meghatározó. A cél érdekében született egy szándéknyilatkozat, melyet a helyszínen Weisz Péter, a KDNP Barankovics Izraelita Műhelyének vezetője, Dr. Fodor Gábor, a Magyar Liberális Párt elnöke, Hiesz György a gyöngyösi MSZP elnöke, valamint Bozsik István Gyöngyös Város alpolgármestere láttak el kézjegyükkel a kegyeleti megemlékezést követően. Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke kifejezte örömét, hogy széleskörű támogatást kapott az elképzelés, és emlékeztetett: maga is régóta szorgalmazta a zsinagóga mainál nagyobb megbecsülését, majd kifejtette, mindent el kell követni, hogy a holokauszt soha ne ismétlődjön meg. Bozsik István gyöngyösi alpolgármester (Civilek Gyöngyösért Egyesület) kiemelte, ily módon új közösségi térrel gyarapodna a város, és egyben a zsinagóga környéke is rendezhetővé válna a szomszédos épületekkel együtt. Sok, évtizedek óta húzódó ügy is megoldódna a városban, hiszen méltó helyre kerülhetne a festő Herman Lipót hagyatéka vagy a Huszár Lajos Éremtár. Hiesz György korábbi polgármester, a városi MSZP vezetője úgy vélte, sok gyöngyösi kívánsága az épület élővé tétele, méltó hasznosítása, amelyre a közelmúltban fiatal építészek egy csoportja megvalósítható terveket is készített már.

Zsinagógából bútorraktár

A gyöngyösi Új vagy Nagy Zsinagóga épületét 1931-ben adták át, mivel a korábbi épület 1917-ben a Gyöngyöst elpusztító utolsó nagy tűzvészben megsemmisült. A kétezer főt meghaladó gyöngyösi zsidóság első zsinagógája 1816-ban épült, így a gyöngyösi közösség az új épület felépüléséig a régi zsinagógát használta. A Baumhorn Lipót által tervezett impozáns zsinagóga-épület későbbi sorsa ellentmondásokkal teli. A holokauszt időszakát a korábbi közösség nagyjából ötöde, kevesebb mint 400 ember élte túl. A Baumhorn-épületet az újjászerveződő vallási csoport még hosszú időn keresztül használhatta, ám közben a hitközség létszáma folyamatosan csökkent.

Ebben az időszakban a kommunista hatalom általában egyházellenes, vallásellenes politikát folytatott és csak a „gleichschaltolt”, vagyis ellehetetlenített, az államhatalommal mindenben együttműködő egyházakat tűrte meg. Az egyházak és különösen a megmaradt zsidó egyház „gleichschaltolása” 1959-re következett be. Országosan ekkor erőszakolták ki, hogy adják el a helyi közösségek a zsinagógáikat. Jó ürügy volt, hogy a vallást, a vallásgyakorlást, a vallásos közösséget ily módon le lehet építeni, és direktívába adták az akkori hitközségi vezetésnek, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének (MIOK), hogy a zsinagógák eladását vigyék keresztül. Sós Endre, a MIOK vezetője, aki az Állambiztonsági Szolgálat II/5-C alosztályának „Sipos” fedőnevű ügynöke is volt, 1960. március 7-én kelt jelentésében számolt be a feletteseinek a gyöngyösi zsinagóga eladatásáról. Ezzel kapcsolatban megjegyzi: egy teljes évig kellett viaskodnia a megmaradt hitközség vezetőivel, hogy ezt véghez vihesse. Az ilyen adásvételeknél általában gondoskodtak arról, hogy méltó funkcióval töltsék meg az egykori templomokat, az országban a legtöbb helyen ma is iskola, zeneiskola vagy könyvtár működik ezekben az épületekben. Gyöngyösön ez nem így alakult; az akkori városi tanács a megyei bútoripari szövetkezetnek engedte át az épületet bútorraktár céljára. Egy évtizeddel később vált bútoráruházzá a volt zsinagóga, s ez az állapot a rendszerváltást és privatizációs folyamatot követően is megmaradt a mai napig – hol kellemetlen érzést, hol szégyenérzetet kiváltva a gyöngyösi lakosokból.

Bútorboltból múzeum?

A Balázs József országgyűlési képviselő kezdeményezésére létrejött szándéknyilatkozatot egy alapítvány létrehozása követi. Az alapítók tisztában vannak azzal, hogy nem lesz könnyű feladat végig vinni a Magyar Zsidó-Keresztény Együttélés Múzeumának megnyitásáig az elképzelést, de van pozitív előkép. 1990-ben is társadalmi kezdeményezésre jött létre a Magyar Auschwitz Alapítvány, mely 2002-ben átalakult Holocaust Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvánnyá. Ekkor létesült a budapesti Páva utca 39. szám alatti intézmény, mely az első állami alapítású holokausztközpont Közép-Kelet-Európában. Az alapítók szándéka szerint a gyöngyösi kezdeményezés megvalósulásával pedig az első ilyen jellegű vidéki intézmény jöhet létre Magyarországon.