A régi vagy az új múzeumoknak könnyebb?

Válogatás a Magyar Múzeumok archívumából

A nagyatádi Városi Múzeum a rendszerváltás után jött létre. Sok más helytörténeti kiállítással ellentétben a lokálpatrióta fiatalok és idősek által gyűjtött anyag nem vált az enyészet martalékává. A tárgyak új környezetet, új funkciót és új életet kaptak.

Cikk küldése

e-mail:

A nagyatádi Városi Múzeum 1996 áprilisában, a település várossá nyilvánításának 25. évfordulóján nyílt meg. Története, előzményei azonban régebbre nyúlnak vissza, nagyjából az 1960-as évekig. A múzeum gondolata a honismereti mozgalomban született meg. A megyei napilap elszórt híradásai tudósítottak a fel-fellángoló gyűjtési akciókról. Egy 1961-es rövid hír arról számolt be, hogy a művelődési központban "rohamosan gyűlik a nagyatádi tájmúzeum anyaga". Egy tíz évvel későbbi számban a József Attila Kollégium diákjai által végzett honismereti gyűjtőmunkáról olvashatunk. A gyűjtés célja az volt, hogy felkutassanak és megőrizzenek régi paraszti használati eszközöket, s az összegyűjtött tárgyakat felajánlják a létrehozandó nagyatádi tájmúzeumnak. Az összegyűjtött anyagból a kollégium padlásán kiállítás nyílt A dél-somogyi falvak használati tárgyai címmel ("padlásmúzeum"). A kiállítás rendezésében Knézy Judit kaposvári néprajzos muzeológus segített. Horváth István, a kollégium akkori igazgatója így számolt be a gyűjtőmunkáról: "A gyűjtött anyagot kollégistáink felajánlották városunk leendő múzeuma számára. A megőrzés, a feldolgozás, a folyamatos gyűjtés érdekében a városi művelődési központ segítségével honismereti szakkört működtetünk. A gyűjtőmunkát kiterjesztettük az elhaló szakmák anyagának gyűjtésére is. Ez ideig a zsuppoló-nádaló szakma és a kötélgyártás eszközeit gyűjtöttük össze." (Iskolai Szemle, 1979)

A padlásmúzeum sorsa

A "padlásmúzeum"-nak nevezett gyűjtemény 1988-ig folyamatosan gyarapodott, és az érdeklődők számára is nyitva állt. 1988 után a kollégium padlásterét beépítették, ezért a gyűjtemény raktárról raktárra hányódott évekig, s közben folyamatosan "olvadt". Végül megmaradt darabjai (az eredeti mennyiségnek körülbelül egyharmada) alkották a Városi Múzeum tárgyi gyűjteményének alapját. Sajnos a tárgyakra vonatkozó dokumentáció teljes egészében elveszett. A honismereti érdeklődés és tevékenység az 1990-es években vett újra lendületet. Az újra megjelenő Nagyatád című havilap rendszeresen közölt helytörténeti témájú cikkeket (az Elődeink, Utcáink, 100 év építészete című rovatokban), amelyeket lelkes lokálpatrióták, amatőr helytörténeti gyűjtők írtak. 1994-ben a városi Művelődési Ház helytörténeti népfőiskolát szervezett, kimondottan azzal a céllal, hogy összefogja, irányítsa a gyűjtőmunkát, és előkészítse a múzeum létrehozását. Még ugyanebben az évben az összegyűlt anyagból (tárgyak, dokumentumok, fényképek) sikeres kiállítást rendeztek. 1996-ban végül a város képviselő-testülete elhatározta, hogy otthont teremt az egyre gyarapodó helytörténeti gyűjteménynek.

A Városi Múzeum

A múzeumnak helyet adó épület egykor családi ház volt, Mike Imre közjegyző építtette a 20. század elején Nagyatád központjában, a Széchenyi téren. Az államosítás után a "Mike-ház" a honvédség tulajdonába került, és katonai rendészeti hivatal működött benne. A mindig előtte álló őrrel, zárt kapuival a településből kiszakítva élte sajátos életét. A helyi alakulat felszámolása után az önkormányzat megvásárolta az épületet, és új, múzeumi funkciójának megfelelően alakíttatta át. Szakonyi László építészmérnök tervei alapján a ház eredeti külső formáját, ízléses, szép homlokzatait visszaállították. A "katonazöldet" kellemes sárgára festették át, belül pedig egységes kiállítótereket alakítottak ki. A gyönyörűen parkosított környezetben álló épület így a város "kis ékszerdobozává" válhatott. (A kivitelezési munkálatokat a helybeli Manufaktúra Kft. végezte, a jól használható, biztonságos és ízléses tárlókat az Interforg Bútorkészítő Kft. készítette.)

Fenntartók

A városi önkormányzat által fenntartott intézmény nem önálló: a Nagyatádi Művelődési Ház és Nemzetközi Faszobrász Alkotótelep szakfeladataként működik. Az intézménykomplexumot népművelő végzettségű igazgató irányítja. A múzeumnak jelenleg három munkatársa van: magyar-történelem végzettségű muzeológus, egy gyűjteménykezelő (aki fő feladatán kívül egyéb teendőket is ellát), s egy nyugdíjas teremőr félállásban, akinek a megnevezettnél szintén jóval sokrétűbb a munkaköre. A Városi Múzeum (egyelőre) csak a nevében múzeum. Az alapítás évében kiadott működési engedély szerint kiállítóhelyként vették nyilvántartásba. Ezt a feladatkört azonban nagyon hamar "kinőtte". A gyűjtemény ugyanis - elsősorban ajándékozások, felajánlások révén - folyamatosan gyarapodott, jelenleg az első évben beleltározott mennyiségnek csaknem hétszerese. Az állandó helytörténeti kiállításon kívül évente hat-nyolc kiállítás nyílt, s a megnyitókra és egyéb rendezvényekre (előadások, múzeumi beszélgetések, könyvbemutatók) egyre több érdeklődő látogatott el. Mindezek megteremtették az alapját annak, hogy az intézményt helytörténeti gyűjteménnyé minősítsék. A 2003 februárjában kelt új működési engedély a múzeum gyűjtőkörét a helytörténettel kapcsolatos témák gyűjtésében és kutatásában állapítja meg, gyűjtőterületeként pedig Nagyatád Város közigazgatási területét jelöli meg. (Ugyanebben az évben az önkormányzat elnyerte a "Múzeumpártoló Önkormányzat" címet.)

A múzeum gyűjteménye

A jelenleg közel hétezer darabos, s most már egységesen történetiként számon tartott gyűjteménynek rendkívül értékes része a fényképtár. Az archív fotók nagy része a második világháború előtt készült, s jelentős a város 1945 utáni történetét dokumentáló fotógyűjtemény is. Feldolgozás alatt áll az a körülbelül négyezer darab fekete-fehér negatívot tartalmazó gyűjtemény, amelyet Durgó Tibor, nagyatádi fotós ajándékozott a múzeumnak. Durgó Tibor az 1940-es évek óta fényképezte a települést, kezdetben pusztán kedvtelésből, az utóbbi évtizedekben azonban már tudatosan, dokumentáló szándékkal. Egyedülállóak azok a fotói, amelyeket a Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepen folyó művészi munkáról készített.

Történeti dokumentumgyűjteményünk széleskörűen fogja át Nagyatád és környéke 19. századi történetét. Jelentősek a hajdani iparosok és üzemek működéséről tájékoztató iratok (zsinór- és paszomántgyár, konzervgyár, malmok, nyomda), a törvényhatósági, oktatás- és egyháztörténeti emlékek, valamint a különböző egyesületek, körök dokumentumai.

Nagyatád a 19-20. század fordulóján a dél-somogyi térség kiemelkedő közlekedési, közigazgatási és kereskedelmi csomópontja volt. A pezsgő életű település kereskedelmi, banki világát, a város fürdőkultúráját fotók, képeslapok, a korabeli sajtó írásai, hirdetések, cégérek idézik fel. A történeti tárgyi anyagból kiemelkedik az ipartörténeti gyűjtemény, amely többségében helyi mesteremberek műhelyfelszerelését és termékeit őrzi. Teljes székes-faesztergályos-, kádár-, szabó- és cipészműhellyel rendelkezünk, továbbá kovács-, köteles-, mézeskalácsos felszerelésekkel. Oktatástörténeti gyűjteményünk is értékes darabokat őriz a 20. század első felében működött polgári fiú- és leányiskolák hagyatékából, és jelenleg is folyamatosan bővítjük a helybeli iskolák anyagával. Nagyatád történeti fejlődése során kialakult (s lényegében a mai napig megőrzött) jellegzetessége gazdasági életének kettőssége: a városközpontban az ipari és kereskedelmi tevékenység volt a jellemző, míg a peremterületeken a mezőgazdaság. A mezőgazdaságból élő népesség gazdasági tevékenységének, életmódjának, lakás- és viseletkultúrájának is számos tárgyi emléke található a múzeumban. A gyűjtemény legrégebbi és legértékesebb darabja egy 17. századi főúri kelengyeláda, amely a kollégium "padlásmúzeumából" öröklődött a múzeumra. A ládára vonatkozó leírás elkallódott, egyedül a gyűjtés helyét sikerült kideríteni (a közeli Kaszópusztáról származik). A gyönyörű műtárgy restaurálására és kiállítására a közeli jövőben igyekszünk anyagi forrást előteremteni. Képzőművészeti gyűjteményünk gerincét a Nemzetközi Faszobrász Alkotótelepen készült kisplasztikák és a szoborparkban évente megrendezett nemzetközi művészeti szimpóziumok fotódokumentációs anyaga alkotja. Nemrégiben bővült a gyűjtemény a nagyatádi származású Ágoston Vencel (1895-1946) festőművész jelentős grafikáival és festményeivel.

Kiállítások, közművelődési tevékenység

Ahhoz, hogy a múzeum iránti érdeklődést fenntartsuk, az állandó helytörténeti kiállítás mellett változatos tematikájú, és aránylag gyakran változó időszaki kiállításokra, valamint más jellegű rendezvényekre is szükség van. Az épület belső tagolásához igazodó rendszer szerint a bal oldali teremben látható az állandó helytörténeti bemutató, míg a jobb oldaliban egy-egy, nagyobb érdeklődésre számot tartó, vagy valamilyen szempontból aktuális várostörténeti téma alapos feldolgozására épülő időszaki kiállítást rendezünk. A középső tér ad helyet a gyakrabban változó tárlatoknak: ipar- és képzőművészeti, fotókiállításoknak, évfordulókhoz kapcsolódó képeslap-bemutatóknak, vándorkiállításoknak. Ez a tér alkalmas különböző rendezvények lebonyolítására is: itt zajlanak a kiállításmegnyitók, előadások, könyvbemutatók és a többé-kevésbé rendszeres múzeumbaráti köri beszélgetések.

Kiváló akusztikáját kihasználva legutóbb nagy sikerű komolyzenei hangversenynek és irodalmi estnek is helyet adott. Az állandó kiállításon jelentős helyet foglal el a 2002 nyarán folytatott régészeti ásatás leletegyüttese; az ásatáson egy 15. századi rotunda alapjait tárták fel. (Ez volt az első komoly régészeti feltárás a város területén.) A leletek közül legértékesebb egy 1514-es ezüstdénár, amely támpontot nyújtott a templom korának meghatározásához. A többi tárlóban Nagyatád legújabb kori történelmének egy-egy szelete jelenik meg: jelentősebb intézményeinek története (ferences templom és kolostor, iskolák, gyógyszertárak), és a város életében meghatározó szerepet betöltő személyiségek életútja bontakozik ki. A hátsó részben egy 20. század eleji parasztszoba részlete látható. A berendezés darabjai egy idős atádi asszony adományaként kerültek a múzeumba. A középső térben szeptember 30-ig látható

A gyűjtés szenvedélye - hobbigyűjtemények kiállítása a helybeli hobbigyűjtők sokféle gyűjteményét mutatja be (kártyanaptárakon, palackozott borokon át a kinderfigurákig és egyebekig). A kiállítás létrehozása a múzeumlátogatókkal kialakult sokoldalú és baráti együttműködésnek köszönhető. Egyéb "haszna" is van a bemutatónak: a látogatóknak eddiginél szélesebb körét vonzza a múzeumba. A jobb oldali teremben az 50 éves nagyatádi Ady Endre Gimnázium és Szakközépiskola történetét bemutató időszaki kiállítás volt látható (2003 szeptemberétől 2004. szeptember 30-ig). A hatvanas-hetvenes évek tantermeinek hangulatát felidéző belső teremben osztálytalálkozók és múzeumi tanórák is zajlottak. A látogatók különösen értékelik és kedvelik az oktatástechnika és az iskolai számítástechnika változását, fejlődését bemutató sorozatokat, amelyeket az iskola nyugdíjas fizikatanára állított össze nagy hozzáértéssel és lelkesedéssel. A külső terem kis enteriőrje (csecsemőápoló tankórterem) az egészségügyi szakképzés egy részletét emelte ki. A képzési forma húsz éven keresztül működött az intézményben. A kiállításra minimális pénzt fordíthattunk, ezért sok minden nem úgy valósult meg, ahogyan elképzeltük. Ennek ellenére sikerült a változatos és sokrétű anyagot élményszerűen bemutatni.

Kiadványok

A múzeum megnyitásakor jelent meg Múltidéző címmel egy füzetecske (a Művelődési Ház szerkesztésében és kiadásában), bemutatva néhány fontosabb várostörténeti dokumentumot. Mostanra a Múltidéző sorozattá nőtt, eddig 14 darabja látott napvilágot. A füzeteket nagyrészt amatőr helytörténeti kutatók írják, s egy-egy nevesebb nagyatádi család, üzem vagy intézmény történetét dolgozzák fel bennük. Ötödik kötete a nagyatádi vásárok történetét mutatja be, első ízben publikálva Mátyás király 1475-ben kelt oklevelét, mellyel vásártartási privilégiumot adott a településnek. A nyolcadik kötet az egykori tanácselnök, Hamvas János szubjektív visszaemlékezése Nagyatád várossá alakulásáról. 1999-ben jelent meg Burics László Nagyatád nagyközség múltja és jelene (1933) című kismonográfiájának reprint kiadása dr. Bősze Sándor megyei levéltár-igazgató előszavával. Ugyanő volt a főszerkesztője a 2001-ben kiadott kétkötetes Nagyatád monográfiájának, amely az első igazán nagyszabású és átfogó kiadvány a város történetéről, természetrajzáról és néprajzáról. Reményeink szerint ez évben megjelenik a múzeum első saját forráskiadványa: dr. Veress Dezső nagyatádi ügyvéd naplója, melyet Nagyatád négy hónapig tartó ostroma idején, 1944. december elejétől 1945. április elejéig naponta vezetett. Mivel a háborús események során a település iratai teljesen megsemmisültek, e kordokumentum publikálása rendkívül nagy jelentőségű, mind a szakemberek, mind a laikus érdeklődők számára hasznos és hiánypótló munka lesz.

Gondok és tervek

A jövőre nézve legégetőbb feladat a múzeum raktározási gondjainak megoldása. Jelenleg a mellettünk lévő régi épület dohos, vizes, málló vakolatú földszintjét használhatjuk raktárként. Az épületet azonban hamarosan felújítják, panziót alakítanak ki benne, így a múzeumi gyűjteménynek is költöznie kell, egyelőre azonban még elképzelés sincs róla, hogy hová. Nagyon hiányzik egy közösségi helyiség is, amely alkalmas lenne foglalkozások megtartására, illetve a kutatók és érdeklődők megfelelő fogadására. (A múzeum épületében a kiállítótereken kívül egyetlen, néhány négyzetméteres irodahelyiség van, amely egyúttal archívumként, könyvtárként, kutató- és dolgozószobaként is működik.) Nagyon hasznos és szép megoldás lenne a padlástér beépítése, ami az épület eredeti felújítási tervében szerepelt is. Különleges hangulatú kiállítótereket és közösségi helyiségeket egyaránt ki lehetne ott alakítani. Az önkormányzat tervei között szerepel, hogy a néhány éve lebontott utolsó nagyatádi talpas házat a múzeum udvarán állítja fel. A ház és a hozzá tartozó udvar bővítené a látnivalókat, s egyúttal némileg enyhítene a tárgyi gyűjtemény elhelyezésének gondjain is. Ezenkívül is szeretnénk a jövőben jobban kihasználni a múzeum gyönyörű kertjét különböző szabadtéri rendezvények, koncertek rendezésére. A múzeum megnyitását nyolc évvel ezelőtt nem fogadta osztatlan lelkesedés sem a városatyák, sem a lakosság körében. Némelyek szerint új munkahelyek teremtésére, mások szerint inkább sportcsarnokra kellett volna fordítani ezt a pénzt. Azóta munkahelyek szűntek meg, és létesültek újak, sportcsarnokot is épített a város, a múzeum pedig beépült a város kulturális életébe új színnel gazdagítva azt. Nagyon sokan figyelemmel kísérik programjait, számon tartják az új kiállításokat, segítik a gyűjtemény gyarapítását és gondozását. Keresett és kedves helye lett a nagyatádiaknak a Városi Múzeum.

A múzeumról...