Bányászok a barokk palotában

Válogatás a Magyar Múzeumok archívumából

Múzeumunk - a magyar bányászat országos gyűjtőkörű szakmúzeuma - lassan 50 éve, 1957 októberében nyílt meg a soproni belváros egyik legszebb barokk palotájában, a Templom utcai Esterházy-palotában. Bányászati múzeum Sopronban?

Cikk küldése

e-mail:

A mai látogató számára nehezen található összefüggés a kereskedőváros Sopron és a bányászat között. Pedig több mint két évszázadon keresztül Sopron tulajdonosa volt annak a Brennbergbányának, mely a szabad királyi város erdeiben fellelt szénvagyonon 1753-ban, pontosan 250 éve kezdte meg működését.

Az egymást követő bérlők fejlesztése és munkája nyomán a város bányája a 19. század végére az ország egyik legjelentősebb, legkorszerűbb üzemévé vált. Az ország legnyugatibb szénbányáját a politikai éberség 1951-ben bezáratta. A város és a bányászat kapcsolata még néhány évig, pontosan 1959-ig nem szűnt meg. A Selmecbányáról 1919-ben áttelepült Bányászati és Erdészeti Főiskola működött itt három évtizeden keresztül. 1949-től a politikai akarat ismét beleszólt a város életébe, a bányamérnöki kart áttelepítették Miskolcra. A költözés azonban lassan folyt, pontosan egy évtizedig, 1959-ig tartott. Így történhetett, hogy a múzeumunk szervezésének éveiben a város életét még számtalan, bányászattal összefüggő hagyomány és kapcsolat szőtte át. A bányászok jelenléte befolyásolhatta a várost abban, hogy múzeum céljára rendelkezésre bocsássa - az akkoriban kollégiumnak használt - épületet.

A belváros azon része, ahol az Esterházy-palota áll, évezredek óta lakott. Múzeumunk látogatói - még mielőtt belépnének - egy gazdag múltú város számos emlékét megcsodálhatják. A Kr. u. 4. században itt épült, 3-4 méter vastag városfalak Scarbantia lakóit védték a barbárok támadásaitól. A római város falainak romjaira - az új határvár építésekor - a honfoglalás korában faszerkezetű, földdel erősített sáncot építettek. Később a tűz martalékává vált a faváz, s a lángok salakká égették a vázszerkezet közé bedöngölt anyagot. Ez a titokzatos "vörös sánc" előkerült a múzeumunk hátsó falának védelmét adó vasbetonfal építésekor is. Ugyancsak a római alapokra épült a 13. és a 14. században az a várárokkal körülvett, 8-10 méter magas várfal, melynek belső síkjára - hasonlóan sok más belvárosi házhoz - támaszkodik a múzeum is. A 18. században ezt az elavult városfalat több helyen megbontották, a bástyák tetején bástyakertet alakítottak ki. Múzeumunk épülete mögött is megbújik egy ilyen kert, benne az 1782-ben épült, kerek zenepavilonnal.

A palota

A Központi Bányászati Múzeum épületének történetét a 14. századtól ismerjük. Eredetileg lakóháznak épült, majd a 16-17. századtól a városkapitány szállása volt. A 17. században késő reneszánsz stílusban átépített házat előbb városi tisztségviselők lakták, majd gazdag polgárcsaládok birtokába került.

Új korszak kezdődött a palota életében, amikor Esterházy Fényes Miklós megvásárolta, és 1614-ben barokk stílusban átépíttette. Ekkor alakult ki az épület ma is látható homlokzata, és került a kapu fölé a családi címer, a homlokzati fülkébe pedig a mariazelli Madonna másolata. Átépítették a belső tereket is: nagy ívű lépcsőházat, reprezentatív emeleti lakosztályt emeltek, bővítették az istállót. Az épület 17. századi udvarához azonban nem nyúltak, s az a mai napig is eredeti formájában, az első emelet toszkán oszlopos, kosáríves árkádjaival látható.

Bánya a palotában?

Múzeumunk épülete tehát gyönyörű, de - mint a fenti leírásból is sejthető - sok szempontból korlátozza egy évszázadokon át "nagyüzemi" jellegű iparág múzeumának kialakítását. Már az első, 1957-ben megnyílt állandó kiállítás rendezői is szembesültek azzal a ténnyel, hogy "a bánya" mint tér és élmény nem rekonstruálható ilyen adottságok között. Ez olyan faktum volt, amelyet mind az 1980-ban, mind pedig a 2000-ben megnyílt állandó kiállítások rendezői kénytelenek voltak tudomásul venni. Épületünk az elmúlt évtizedekben teljes műemléki rekonstrukción, többszöri felújításon esett ugyan át, s a magyar műemlékállományhoz képest remek állapotban van, ez a tény azonban nem könnyíti meg a mindenkori kiállítások rendezőinek munkáját. (Jobb esetben csak abban segít, hogy egy elrontott kiállítást megbocsássanak az épület szépsége miatt.)

A kiállítás

Amikor 1999 elején lebontottuk a csaknem 20 éves korábbi kiállításunkat, akkor legelső lépésként - még a forgatókönyvírást megelőzően - azt kellett eldöntetünk, hogy az új kiállításban mit és milyen csoportosításban akarunk bemutatni. A korábbi kiállítástól eltérően arra törekedtünk, hogy az új állandó kiállítás tematikus részei egymástól elválasztva is értelmezhetők legyenek: az elkészült kiállítást végül is tematikus blokkokból építettük fel. Ásványok és kőzetek, bányászatunk képző- és iparművészeti emlékei, a bányászati termelés története, a gépesítés és a művelés története címek köré rendeztük a bemutatandó anyagot. A kiállítást múzeumi mozi egészíti ki, mely a bányászattal kapcsolatos oktató- és referenciafilmeket mutat be a látogatóknak.

Soknyelvű történelem - soknyelvű kiállítás

A kiállítás teljes feliratozása négy nyelven, magyarul, angolul, szlovákul és németül olvasható. A soknyelvű megjelenésnek a turizmus kiszolgálásán túl vannak szakmatörténeti okai is. Az ezeréves múltú magyar bányászat egyike volt azon gazdasági ágazatnak, amelynek szakmakultúrája határokon átívelő. Az évszázadokon át európai jelentőségű alsó- és felső-magyarországi ércbányászatban együtt dolgoztak a németek, a magyarok és a szlovákok.

A magyar, német és szlovák nyelvhasználat határmezsgyéjén található városban, Sopronban múzeumunk fontosnak ítélte, hogy mindhárom náció tagjai saját nyelvükön olvashassák a kiállítások feliratait. (Az angol nyelv használatát természetesen nem ez, hanem a növekvő turizmus indokolta. A feliratozás ezen - a sokak számára közvetítő nyelvként is használt - világnyelven nem hiányozhat egyetlen múzeumi kiállításból sem.)

A "soknyelvűség" azonban nagyon sok pénzbe kerül. Ahhoz, hogy kiadványaink, kiállításaink jó fordításban, lektorálva kerüljenek a látogatók elé vagy az olvasókhoz, számtalan pályázatot kellett megírnunk, és számos támogatót megnyernünk.

Az elismerés

Talán nagyobb munka volt a kiállításrendezés, a kiadványok szerkesztése, a tanulmányok írása. Az állandó kiállítást is egy pályázat segítségével sikerült újrarendeznünk. A PHARE CBC program keretében elnyert támogatás nagyot lendített múzeumunk kiállítási munkáiban. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy állandó kiállításunkat "Az év múzeuma 2000" pályázaton az ICOM Magyar Nemzeti Bizottságának különdíjával jutalmazták.

A 2002-es évben múzeumunk - az állandó kiállítás kiegészítésére - Hogy arany és ezüst bőven legyen... címmel négynyelvű, multimédiás CD-ROM-ot jelentett meg, a középkori Magyar Királyság ércbányászatának bemutatására. Az infoterminálra telepített és a kiállítóteremben bárkinek hozzáférhető CD híres bányavárosaink művészeti emlékeit, a kor bányászati technikáit, az ércek ásványtanát, a korszak magyar bányászatának gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásait egyaránt bemutatja, kitágítva ezzel a kiállítótér falait, s kicsit lebontva korlátait. A CD kereskedelmi forgalomba is került, jelenleg a Könyvtárellátó hálózatán, múzeumunkban és a Miskolci Egyetem könyvesboltjában lehet megvásárolni.

Időszaki kiállítások

Múzeumunk az állandó kiállítások mellett természetesen időszaki kiállításokkal is várja a látogatókat. Az elmúlt években több, néhány hétig vagy hónapig látható kiállítás is volt nálunk. 1999 nyarán a "bányarémeket" ismertetettük meg a látogatókkal Az démonokról, melyek néhány bányákban lakoznak című kiállításunkon. A tudománytörténeti elemek, a múlt századok bányamanó-ábrázolásai mellett a témáról a Soproni Egyetem művészhallgatói is készítettek alkotásokat, melyeket erre az alkalomra írott zenei kompozícióval együtt élvezhettek a látogatók.

Az időszaki kiállítások közül kiemelkedett a két, egymást követő évben megnyílt kiállítás, melynek anyagát a Szlovákiai Bányászati Múzeum gyűjteményéből válogattuk. Múzeumunk 2001-ben a szlovák intézménnyel ötéves együttműködési szerződést kötött, mely a kiállítások cseréjétől a közös kutatásokig terjed. Az első évben a Szlovákiai Bányászati Múzeumnak otthont adó Selmecbánya bányászatának emlékeit mutattuk be, 2002-ben pedig egy különleges kiállítással vártuk látogatóinkat. A selmecbányai polgári lövészegylet festett lőtáblái ma a Szlovák Bányászati Múzeum tulajdonába vannak. Ebből válogattuk ki azt a pár tucatot, mely a 18-19. században született, s mely a korabeli híres bányaváros lakóit, életük pillanatait mutatta be.

Múzeumunk fontos feladatának tartja, hogy a magyar bányászat elmúlt fél évszázadának múltját is feldolgozza és bemutassa. 2002 decemberében nyitottuk meg a KOR-KÉP című kiállításunkat, mely bányászatunk 1945 és 1958 közötti történetét dolgozta fel. A kiállítással egy időben megjelentettük az ötvenes évek koncepciós pereit, az új gépesítési megoldásokat, a gazdaságtörténeti összefüggéseket bemutató tanulmánykötetünket.

A Központi Bányászati Múzeum honlapja

2003 fontos dátum a magyar bányászat életében, mert az idén 250 éves szénbányászatunk. A jubileumra kiállítással, kötettel és konferenciával készülünk. Rendszeresen tartunk múzeumi órákat, az óvodásoktól az egyetemistákig. Sok tudományos értéket őrző könyvtárunk és több tízezres adattárunk nyilvános és szabadon kutatható. Reményeink szerint még az idén a múzeumunkban őrzött tárgyakról az interneten is kérhetnek le információkat: ennek lehetőségét a több éven át folytatott számítógépes nyilvántartási rendszer kiépítése teremtette meg.

Ebben a rendszerben természetesen nemcsak a Sopronban őrzött gyűjtemény, hanem kiállítóhelyünknek, a várpalotai Thury-várban található bányászattörténeti kiállításnak az anyaga is kutatható. A Központi Bányászati Múzeum honlapja azonban már most olvasható a kbm.hu címen, és sokféle információ található benne múzeumunkról. Honlapunk nagy lehetőség a múzeum reklámozására, de ezen túl is számos eszközt bevetettünk a látogatószám és az ismertség növelésére.

Látogatók, fenntarthatóság

Természetesen rajta vagyunk a város kínálatát, a magyar múzeumokat ajánló honlapon, de tagjai vagyunk a Budapest-kártyához hasonló ausztriai turisztikai szervezetnek is, amelyet évente több tízezer turista vesz igénybe. Az elmúlt években látogatóink száma csaknem megtízszereződött: míg 1998-ban néhány ezren, tavaly már 25 ezer fölött látogattak el hozzánk. Szakmai feladatainkat sajátos "költségvetési" körülmények között végezzük. Amióta 1989-ben kikerültünk - sok más műszaki múzeumhoz hasonlóan - az ágazati minisztérium finanszírozásából, a bányászat által létrehozott alapítvány teremtette meg a jogi kereteket működésünkhöz, s biztosított minimális anyagi támogatást a túlélésünkhöz és hátteret a fennmaradásunkat nagyrészt elősegítő pályázatainkhoz.

Gyűjteményünk helyzetének jogi bizonytalanságait a tavalyi évben sikerült végre megoldani, a múzeum tárgyai a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz kerültek, az állami vagyon gondozójaként a Központi Bányászati Múzeum Alapítvánnyal kötöttek szerződést.

Reméljük, hogy a jogi helyzet tisztázása a mostani, sok bizonytalansággal terhelt finanszírozási gyakorlatot számunkra kedvező módon befolyásolja. A Központi Bányászati Múzeum az elmúlt fél évszázadban sok nagyszerű eredményt ért és számos gondot szenvedett el. Talán a legnehezebb az utolsó évtized volt, hiszen egy olyan szakma múzeuma vagyunk, amely maga is válságban van.

Jelenleg úgy tűnik, túl vagyunk a mélyponton, az elmúlt évek új kiállításokat, kiadványokat, újfajta finanszírozási lehetőséget hoztak magukkal. Reméljük, a következő években is lesz elég pénzünk, hogy folytassuk a munkát, s 2007-ben, visszatekintve 50 éves tevékenységünkre, a színvonalával is elégedettek lehessünk.