©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

A 200 éves múzeumtelek

Talán nincs olyan intézmény ma Magyarországon, amely kétszáz esztendeje folyamatosan ugyanazt a területet birtokolná vagy használná. A Magyar Nemzeti Múzeum viszont 200 éve egy helyen és több mint 160 éve ugyanabban a palotájában várja látogatóit.

Ideiglenes helyeken

A történet 211 éve, Széchényi Ferenc alapítólevelével kezdődött, majd az adományozott gyűjtemények elhelyezésével folytatódott. A kettő között vezetője is lett az intézménynek, Miller Jakab Ferdinánd személyében. A magyar nemzet tulajdonába adott gyűjtemények 1803-ban a pesti, egykori pálos kolostorban nyertek elhelyezést. Azonban már a mai Papnövelde utcai épületbe költözés utáni egy év múlva felvetődött az újabb kiköltözés gondolata: mert az épületet a központi papnevelő intézetnek (szemináriumnak) adták. A Helytartótanács utasítására az országos építészeti hivatal ekkor, 1804 nyarán készített egy tervet: az új épület az egyetemi könyvtár szomszédságában állt volna, ha az építkezés megvalósul. De az épületben való maradás is felmerült, amit viszont a papnevelő intézet első rektora, Bärnkopf Ignác utasított el. 1805-ben Miller Jakab Ferdinánd könyvtárőr, az alapító gróf megbízásából már kereste azt a kincstári épületet, amelybe a gyűjtemény átszállítható és elhelyezhető volt. Budán a helytartótanács elnökségének házát és további más épületek mellett a karmeliták kolostorát találta alkalmasnak. A kérdést aztán a történelem egy kis időre zárójelbe tette: Napóleon ausztriai bevonulása miatt a gyűjtemény értékesebb részét szekerekre pakolva menekíteni kellett. Az erről szóló utasítást József nádor 1805. november 18-án küldte meg Millernek azzal, hogy a gondjaira bízott értékekkel Temesvárra menjen. E temesvári kényszertartózkodás 1806 márciusáig tartott. A visszatérést követően nem sokkal ismét csomagolni kellett, mert június 3-án királyi határozat rendelte el a pálos kolostorból való kiköltözést. A Széchényi-féle gyűjteményt nem kellett messze vinni, mindössze néhány méternyire, hiszen a pálos (később egyetemi) templom másik oldalán álló egyetemi, ún. nagy szemináriumi épületbe került.

Az Egyetemi templom, két oldalán a múzeum első hajlékai

Egy megvalósulatlan terv

Mire a költözködés befejeződött, készen volt a terv, amely a Magyar Nemzeti Múzeum épületének alaprajzát és homlokzati rajzát is tartalmazta. A múzeumkoncepciót Miller  Jakab Ferdinánd fogalmazta A Nemzeti Gyüjtemények elintézése’ feltételei Magyar Ország hazafiai’ számára (Museum Hungaricum excelsis regni proceribus et inclytis statibus ac ordinibus exhibitum) címen, ami 1200 példányban jelent meg József nádor költségén. A latin és magyar nyelven kinyomtatott tervezetet a nádor 1807 októberében kiosztotta a Budán ülésező országgyűlési követeknek, valamint elküldte az összes megyének, szabad királyi városnak kérve, hogy utasítsák követeiket: szavazzák meg majd az országos pénzsegélyt a múzeum céljaira.

Hild János megvalósulatlan Nemzeti Múzeum-terve (1807)

Miller múzeumtervezetében először is meghatározta annak helyét, és Pest városát találta erre legalkalmasabbnak. A múzeum épületével kapcsolatosan a következő kritériumokat tartotta fontosnak: „Szükség tehát tágos ’s elegendő magosságú Épűletet tenni, és nem tsak belső készűletekkel felékesíteni, hanem annak külső formáját is minden jó épitésnek mesterségéhez úgy alkalmaztatni, hogy már az ékeségből is a’ pallérozott Nemzetnek nagy lelkűsége, jó izlése, és a’ közjónak előmozditására való iparkodása kitessék. Már pedig illy Épűletnek szükségében a’ jó Hazafiak’ bőkezűségektől, bőlts általlátásoktól és gyorsaságoktól reményleni lehet, hogy egy új Épűletet fenék-kőtől felálittani inkább akarnak, a’ melly illy haszonvételre alkalmatos légyen, mint sem egy régit drága pénzen vásárolván, sok tódozás ’s fótozás után nem olly alkalmatosnak készitteni.”

A József nádor által támogatott tervezetben részletesen szerepelt a múzeumi gyűjtemények épületen belüli elosztása, illetve az épület homlokzati rajza is, Hild János terve szerint, és a múzeumpalota a Hatvani (a mai Kossuth Lajos) utcai nézete. A múzeum első önálló hajléka ugyanis a Szép utca és a Hatvani utca sarkán lévő 2436 négyszögöl nagyságú telken épült volna, amelyet Grassalkovich III. Antal herceg 1807-ben adományozott ebből a célból. Ennek előzményeként a herceg Hatvani kapun kívül fekvő kertjét (a mai Trefort kert) cserélte el a pesti királyi egyetem botanikus kertjéért, amely korábban a pesti ferences kolostorhoz tartozott. A botanikus kertet aztán a csere után Grassalkovich a Múzeumnak adományozta, amit az országgyűlés az 1808. évi 8., a Nemzeti Múzeumról szóló törvénycikkben is megörökített. A törvény arról is rendelkezett, hogy a múzeum épületét a megyék, illetve magánszemélyek megajánlásaiból fedezzék.

A múzeumépületre a szükséges összeg az 1808-as országgyűlési megajánlás nyomán össze is gyűlt, de az 1811-es devalváció (pénzromlás) elvitte a múzeumi törzsvagyon 4/5-ét, amely így a meglévő 451.475 Ft-ról 90.295 Ft-ra csökkent. Mindenesetre József nádor e nagy csapás ellenére is napirenden tartotta az új múzeumpalota ügyét, és az 1811-es országgyűlésen javasolta a Múzeum felépítéséhez szükséges összeg megszavazását. Végül nem született ekkor döntés. Még az országgyűlés előtt, az intézmény elhelyezésére Miller Jakab Ferdinánd tett egy javaslatot. Ebben azt indítványozta, hogy a múzeumi gyűjteményeket, míg azok számára megfelelő épületet emelnek, költöztessék át a nagyrészt üres és a pesti Szépítő Bizottmány által lebontásra ítélt szervita kolostorba, amely a hozzá tartozó istállóval és kerttel a mai Szervita teret foglalta el. Nagyon érdekes, hogy Miller már ekkor azt javasolta:  adják el a múzeumi telket, hogy ezáltal is gyarapodjon az a tőkepénz, amelyből később építkezni lehet. Erre aztán hamarosan sor is került, de egészen más okból.

A nagy telekvásárlás

1812 januárjában Johann Aman bécsi cs. kir. udvari építész azzal a feladattal érkezett Pestre, hogy vizsgálja meg a már rendelkezésre álló terveket és a telket, amelyre az épületet szánták. Aman a vizsgálat után a Hatvani utcai telket (a közeli magas épületek miatt) fény és tűzbiztonsági szempontból alkalmatlannak nyilvánította. Nem maradt más hátra, mint új, megfelelőbb telket kellett keresni. Sikerült is megtalálni azt a városfalon kívül, a Kecskeméti kapu közelében fekvő ún. Batthyány-telekben.

A Nemzeti Múzeum telke egy 1810-es pesti várostérképen

Ezt még Batthyány József bíboros, hercegprímás vásárolta több részletben, majd egyesített. A tárgyalások 1813-ban kezdődtek a bíboros örökösével, Batthyány Antal József gróffal, Széchényi Ferenc korábbi sógorával, aki már akkor egy ideje árulta 4784 négyszögölnyi kertjét (a rajta lévő elég nagy emeletes villaépülettel és kisebb melléképületekkel). Mire azonban József nádor megbízottja útján megkereste ez ügyben a tulajdonos grófot, már öt kisebb telekrész kihasításra és eladásra került. A terület megszerzése így nem várt akadályba ütközött. Miután azonban sikerült megvenni az eladott telekrészeket, sor kerülhetett a még Batthyány-birtoknak számító rész megvételére. Az adásvételi szerződés megkötésére 1813. október 28-án történt. Az állam majd’ 200.000 váltóforintot fizetett a Nemzeti Múzeumnak szánt területért. A vételár kifizetését nagyban segítette az a körülmény, hogy néhány nappal korábban sikerült eladni – nyolc telekre osztva – a Grassalkovich-féle múzeumtelket. A vásárolt telek birtokába Pest város hatósága november 17-én (számos vendég jelenlétében) ünnepélyesen bevezette a Múzeum igazgatóját. Öt nappal ezután a telek adásvételi szerződését Pest város tanácsa hivatalosan is megerősítette. József nádor pedig ugyanazon a napon elrendelte a múzeumi gyűjtemények fokozatos átköltöztetését az egykori prímási nyaralóba, amelyet még Klobusiczky Ferenc kalocsai érsek építtetett valamikor az 1750-es években, mert mint a hétszemélyes tábla ülnöke sokat tartózkodott Pest-Budán. A reprezentatívnak nem nevezhető egyemeletes városi palota, illetve villaépület a telek nyugati oldalán állt, az Országút szélén. A négyszög alakú, aszimmetrikus alaprajzú épület homlokzata (Berlász Jenő számítása szerint) az utca felé 76 méter hosszú volt, a kert felé valamelyest hosszabb, oldalai pedig 47-48 méter szélesek lehetettek. (Sajnos ábrázolás nem maradt fenn az épületről, nagyságát is csupán városi térképekről lehet leolvasni.)

A múzeumi tárak átszállítása 1814 elején megindult, majd hosszabb szünet után 1817-ben fejeződött be.