Képek és emberek

A teremtett dolgoknak teremtő erejük van - összegezhetnénk a Családi képektől a családképekig című, a Magyar Nemzeti Múzeumban március 4-én rendezett konferenciát. - A fotográfia nélkül másként alakult volna az elmúlt 150 év története.

Cikk küldése

e-mail:

A teremtett dolgoknak teremtő erejük van - összegezhetnénk a Családi képektől a családképekig című, a Magyar Nemzeti Múzeumban március 4-én rendezett konferenciát. - A fotográfia nélkül másként alakult volna az elmúlt 150 év története - mutatott rá Csorba László, a múzeum főigazgatója. - A megfigyelt, s ezért reflektált történet visszahat a szemlélőre - a múltról képet alkotó kutató, muzeológus, történész és magánember pedig nem vonhatja ki magát a (fény)képek emlékezetformáló hatása alól.

Család a nyilvánosság előtt



A konferencia bevezető előadásában, az első szekciót elnöklő Laura Gasparini, a Panizzi Könyvtár kurátora áttekintette a családi képek létrehozásának technikai hátterét, a magánfényképezés történetét. Cs. Lengyel Beatrix, a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának vezetője, Európa legnagyobb (budapesti) fotokerámia-gyűjteményéről beszélt, különös tekintettel a főúri étkészleteken használt képekre, amelyek akár száz évek múltán is őrzik egy-egy családtag portréját.

Fogarasi Klára, a Néprajzi Múzeum fotógyűjteményének vezetője a paraszti képhasználatról és a képkészíttetés falusi alkalmairól beszélt, s izgalmas példákkal szemléltette a fotók felhasználásának sajátosságait, így többek között az első világháború éveiben távol lévő családfő hiányának megjelenítését a családi fotókon, vagy a halottfényképezés, Nyugat-Európából az 1960-as évekre már kivesző, Európa keleti felén azonban tovább élő szokását.

Nyerges Gabriella, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa a fotografált családtagok közötti láthatatlan viszonyokra hívta fel a figyelmet, kijelölve egy olyan, még kutatható területet, ahol az esetenként neves fényképészek készítette íróportrék e szempontból is elemezhetők volnának.

Fotográfuscsere

Az ebédszünet után a második szekciót elnöklő Laurence Short röviden összegezte a konferencia apropóját adó SETSE-program lényegét. Az Európa egy idegen szemével elnevezésű nemzetközi projekt nyolc ország együttműködéséből született. A fotográfuscsere célja egyfelől olyan egyéni fotográfusok támogatása, akik a nemzetközi gyakorlat lehetőségét keresik, másfelől új partneri kapcsolatok kiépítése európai galériák, fesztiválszervezők, egyetemek és fényképarchívumok részvételével. A részt vevő országok egy-egy, pályázaton választott fotósa két hónapot tölt el a fogadó országban, ahol érzékenységének, stílusának, habitusának megfelelően fényképeket készít - elsősorban a család/étkezés témájához kapcsolódva. Az elkészült képekből - előzetes válogatás után - a Fotografia Europea Festival keretében kiállítás és katalógus készül, vélhetően érdekes lenyomatát adva a jelenkori európai kultúrának. Itt tehát kortárs (családi) képek létrehozása a cél.

Fotók nyomában

A rövid kitérő után az előadók visszakanyarodtak a már meglévő fotókhoz. Míg a délelőtti előadások a közgyűjtemények családi fotóinak lehetséges megközelítéseire kínáltak példát, a második szekció a privát archívumok felé fordult. Danó Orsolya és Lux Zoltán a Fotomemória projektről és a hozzá kapcsolódó oktatási programról, valamint a programhoz fejlesztett, magánszemélyek által is feltölthető honlapról beszélt. Horgas Judit a Hórusz Archívumot mutatta be, különös tekintettel a márciusban, a Petőfi Irodalmi Múzeumban útjára induló Tényfékező sorozatra, mely kortárs művészeket hív a régi fotók megszólaltatására.

A délután két utolsó előadásában a családképekkel foglalkoztak. Deme János szociológus az 1988-ban, a National Geographic megbízásából az "átlagos magyar családot" egy hónapon át fényképező Steve McCurry nyomába indult, amikor 20 év elteltével megkereste a Budai családot. Előadásában azt vizsgálta, hogyan emlékeznek az együtt töltött időkre Budaiék, miképpen látta egymást fotós és fotografált, s együttlétükből milyen képek születtek.

Képek és emberek viszonyát vizsgálta a nap záró előadása is, melynek tárgya Kovács Nándor rendező 1964-es, azonos című dokumentumfilmje volt. A Balázs Béla Stúdió Archívumának jóvoltából magunk is szemtanúi lehet(t)ünk annak, ahogyan a megfelelés vágyán túl a normák és kényszerek is láthatóvá válnak egy fotóüzletben. A családi albumok jeles darabjai készítésének körülményein túl azonban a különbségek is szembetűnőek a fél évszázaddal korábbi műtermi fényképeszkedés gyakorlata és a jelenkori tömeges (digitális) amatőr fényképkészítés között. A konferenciát záró előadás tehát különösen a kimerevített pillanatok fellazítására hívta fel a figyelmet a mozgókép segítségével. Zárszavában Laurence Short - egyebek között - felhívta a figyelmet a fotográfiáról szóló beszéd lehetséges nyelveire.

Összességében a budapesti konferencia az amatőr fényképek tudományos és művészi feldolgozásának lehetséges módjairól beszélt - miközben a jelenkori, térbeli különbségekre fókuszáló SETSE-programnak időbeli mélységet adott, s ezáltal az eszmecsere termékeny terepének bizonyult. Ne feledjük: a világ napi fotótermésének csak töredéke fotóművészeti alkotás, de a többi (például családi) kép is legalább annyira irányítja tekintetünket, s beszél saját időnkről. A teremtett dolgoknak pedig teremtő erejük van.




Tipp!

Olvasd el korábbi cikkünket a Fotómemória programról!