©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Feladó: a Régészeti Társulat - címzett: a miniszter

A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat ma nyílt levelet írt Balog Zoltán miniszternek, amiben kérte, hogy az Esterházy-kincstár sietős csomagolását váltsa fel az érdemi szakmai vita. IDÉZZÜK.

Tisztelt Miniszter Úr!

A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat művészettörténeti tagozata 2007-ben tiltakozni kényszerült dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszternél dr. Takács Imrének, az Iparművészeti Múzeum főigazgatójának leváltása miatt. A főigazgató akkor az időszakos tárlatok (például az Esterházy-kincstárat bemutató nemzetközi kiállítás) szakmai- és közösségsikere mellett meg tudta szilárdítani az intézményi infrastruktúrát, és új alapokra helyezte a szakmai háttérmunkát – mindezt jól érezhető belső munkatársi támogatottsággal.

A 2007-ben minden valós alap nélkül leváltott főigazgatót – az minden vád alól felmentő bírósági eljárást követően – a 2011-ben az Ön elődje, dr. Réthelyi Miklós miniszter nevezte ki ismét az Iparművészeti Múzeum élére. A 2007 után szinte csődbe vitt intézményt dr. Takács Imre ismét képes volt dinamizálni, és az új, megint csak sikeres időszaki kiállítások (például az Esterházy-kincstár textíliáinak tárlata) népszerűek és nyereségesek voltak. A főigazgató munkatársaival együtt hosszú távú koncepciót dolgozott ki a múzeum épületének helyreállítására, kibővítésére és szakmai programjára.

2013 decemberében erős szakmai megütközést keltett – bár az ügyet lojális közalkalmazottként a múzeum munkatársai nem hirdették –, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma az Esterházy-kincstár műtárgyainak a múzeum saját anyagi báziság eltervezett, minisztériumi támogatást nem igénylő kiállítását rövid úton betiltotta. Talán három évtized óta most először történt meg Magyarországon, hogy egy kiállítást főhatóság betiltson – ráadásul a régi művészet, ezen belül az Esterházyak esetében még ideológiai problémákról sem lehetett szó.

A Társulat sajnálattal értesült arról, hogy a jócskán felmerülő szakmai és gyakorlati problémák mindennemű megvitatását nélkülöző szándékok – az Esterházy-kincstár kiemelése az Iparművészeti Múzeum gyűjteményéből, valamint a Kelet-ázsiai Gyűjtemény áthelyezése a Szépművészeti Múzeumhoz – dr. Takács Imre szakmai és lelkiismereti okokra hivatkozó lemondásához vezetett. Döntése valóban nem nélkülözi a szakmai megalapozottságot, az Esterházy*kincstárnak, a Nemzeti Múzeumban őrzött Esterházy-éremgyűjteménynek, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában őrzött Esterházy-levéltáraknak – egyáltalán, néhány tárgy kivételével a budapesti közgyűjteményekben található, az Esterházyaktól származó valamennyi tárgyi anyagnak – a fertődi kastély sosem volt őrzési vagy tárolási helye. A tervezett átalakítások az Iparművészeti Múzeum nemzetközi mércével is igen jelentős gyűjteményi egységének felbomlását, felbomlasztását vetítik elő. A fertődi kastély együttesének helyreállítása ráadásul nem is áll még úgy, hogy benne egy-két hónapon belül az ott kiállítani és tárolni kívánt műtárgyakat megfelelő módon  raktározni és őrizni lehessen – vagyis a tervek azonnali végrehajtása eleve nagyfokú felelőtlenség. Nem látni annak biztosítékát sem, hogy a Fertődre szállított műtárgyak és a gyűjtemények az utóbbi időszakban örvendetes módon igencsak megélénkült tudományos kutatását folytatni lehessen; nem ismeretes, hogy milyen szervezeti és személyi kutató bázis áll majd az új fertődi intézmény rendelkezésére, és hogyan férhetnek majd hozzá az anyagoktól a más intézményekben és más országokban működő kutatók.

Komoly a félelmünk abból a szempontból is, hogy ha ezt most így lehetséges lesz megtenni, a jövőben ugyanez bármikor megtörténhet bármely múzeum gyűjteményével, és ez bizonytalan helyzetbe hozza az intézményeket, a műtárgyakat és a munkatársakat egyaránt.

Az 1878-ban alapított Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tagsága nevében kérjük, hogy a tervezett gyors változtatások helyett Miniszter Úr biztosítson megfelelő teret és időt a szakmai kérdések széles körű megvitatására.

Tisztelettel,

dr. Lővei Pál elnök

Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat