Van-e közös pontjuk?

Dévaványa és Nagycenk

Hamarosan 10 éves lesz a dévavényai Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény, amelynek alapjait a névadó kutató vetette meg. Igaz, Bereczki Imre nem élhette meg a múzeum megnyitóját, mégis az ő alakja köré szövődnek a gyűjtemény legfontosabb momentumai.

Cikk küldése

e-mail:

Bereczki Imre 1912-ben született Dévaványán. A kisújszállási gimnázium elvégzése után Debrecenbe iratkozott be történelem-földrajz szakra, ahol részt vett az Ecsedy István által szervezett néprajzi gyűjtő utakon. Ebben az időben kezdett érdeklődni a régészet iránt is, bejelentése alapján kezdődött meg Köleshalmon az avar kori sírok feltárása, melynek munkálataiban a Nemzeti Múzeum régészeivel együtt ő is részt vett. 1939-ben csatlakozott Győrffy István táj- és népkutató-mozgalmához. 1943-ban az ecsegi puszták pásztorhagyományait gyűjtötte doktori értekezéséhez - amit azonban csak évekkel később tudott befejezni. Ő az, aki a háború után diákjaival megmentette a Széchenyi család nagycenki levéltárát.
Rendszeresen gyűjtötte a "muzeális értékű holmikat", előbb a debreceni, majd a békéscsabai múzeum - idővel a saját gyűjteménye - számára. Gyűjtötte a 48-as hagyományokat, 1950-től mint Békés megye népművészeti felelőse népi táncokat filmezett, népművészeti kiállítást rendezett annak ellenére, hogy az akkori vezetőség inkább gátolta, mint támogatta munkáját. Dévaványán és környékén, hosszú évtizedeken keresztül gyűjtött, kutatott az itt élt és élő emberek kultúrája után - a ványaiak szellemi és tárgyi kultúrájának emlékei nagyrészt neki köszönhetően maradtak fenn az utókor számára. Nem szabad megfeledkezni azonban a feleségéről sem, aki az egyetlen segítője volt, s aki ugyancsak szívén viselte a gyűjtemény sorsát. Egy kis kiállítás Bereczki Imrének még életében megnyílt, de azt, hogy a gyűjtemény méltó helyére kerüljön, már sajnos nem érhette meg: 1997-ben meghalt.

Bereczki Imre időt szánt arra is, hogy a Dévaványával kapcsolatos írásos történeti forrásokat összegyűjtse, így sok, igen értékes írott emlék található a múzeum levéltárában. Az adattári anyag több tízezer cédulából áll, melyek jórészt Ványa történetével, néprajzával, régészeti emlékeivel foglalkoznak. A múzeumban kiemelkedő helyet foglal el a néprajz, mely több száz értékes tárgyat, többórás hanganyagot, írott anyagot, illetve fotókat foglal magában. Ezek a megőrzött és megmentett emlékek a sárréti ember életét ábrázolják: megtekinthetjük a pásztor, a halász, a méhész, a földműves használati tárgyait, a ványai ember mindennapi életéhez tartozó eszközöket, melyek ismerete fontos az utókor számára.

A gyűjtemény

A Múzeumok és Műemlékek Országos Központja a gyűjteményt 1951-ben védetté, majd 1952-ben nemzeti érdekű magángyűjteménnyé nyilvánította. 1987. február 9-én született meg az adásvételi szerződés, mely szerint a tanács gondoskodik tovább a gyűjteményről. 2000. április 14-én került be a Magyarországi Múzeumi Intézmények Anyakönyvébe, s az impozáns múzeumi épület egy helyi illetőségű szponzor, a ványai vállalkozók és a város önkormányzatának anyagi segítségével véglegesen 2000. augusztus 17-én nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.
A helytörténeti gyűjtemény - híven nevéhez - Ványa történetével és kulturális életével kapcsolatos emlékeket őriz. A múzeum hatalmas régészeti anyaggal rendelkezik. A 2006 augusztusában nyílt állandó kiállításon megtekinthetők az egykor itt élő népek - többek között a Körös-kultúra, az alföldi vonaldíszes, a tiszai kultúra, a tiszapolgári kultúra, a péceli kultúra - tárgyi emlékei. A kiállítást Sápiné Turcsányi Ildikó, a békési Jantyik Mátyás Múzeum régésze rendezte.
A száz évvel ezelőtt élő sárréti emberek mindennapjait, lakóházát mutatja be az Ősök emléke kísért című - szintén állandó - néprajzi kiállítás: a vetett ágyak, a kemence és a szövőszék, illetve a konyhai eszközök az egykori ványai, sárréti életmódot idézik elénk. Az e vidéken egykor jelentős pásztorkodó életmód tárgyi emlékei szintén láthatók, közöttük több, Kádár Ferenc, a dévaványai népművészet mestere által készített tárgy, cigarettatárca, furulya, síp is található.

Mindezek mellett évente több időszakos kiállítást is rendez a múzeum saját, illetve alkotók, gyűjtők anyagából. Az elmúlt években többek között bemutatkoztak kézművesek, viseletkészítők, bentlakásos intézmények lakói, ványai elszármazott amatőr festőművészek. A Baji József-kiállítás az egykor köztiszteletnek örvendő ványai fényképésznek állított emléket, de egyúttal unokája is bemutatkozott, aki szintén foglalkozik fotózással. A ványai születésű Zorkóczyné Lázi Éva népviseletet bemutató babakiállítása a Budapesti Textilmúzeumból érkezett hozzánk. A nagy sikerű Dévaványa és lakói a születéstől a temetésig című - üvegnegatívjainkból készült - fotókiállítást egy NKA-pályázaton nyert támogatásból sikerült megvalósítanunk. A környék kisebb múzeumainak összefogásával megrendezett A Dél-Alföld népi hangszerei című vándorkiállítás egy újító kezdeményezés eredménye volt, melyet terveink szerint több hasonló követ majd. 2008 novemberétől ez év májusáig Kunkovács László fotóművész, etnográfus Pásztoremberek című kiállítása volt látható. Az ősz folyamán Lipták Pál festményeiből nyílik kiállítás.
A múzeum értékes írott - több ezer leltározott tételt tartalmazó adattár, levéltár - és képi anyaggal várja a kutatni vágyókat. A gyűjtemény anyagából az évek folyamán már több dolgozat, beszámoló született, melyek további munkák forrásául szolgálhatnak.

Múzeumbarátok köre

A múzeum munkáját nagyban segíti a - hatvanas években rövid ideig működő, 2000-ben újjáalakult - több mint százfős Múzeumbarátok Köre. Legyen szó akár adatközlésről, akár rendezvényeken való vendéglátásról, gyermektáborról - 2001-ben rendezték meg az elsőt, azóta egyre népszerűbb a ványán élők és az elszármazottak körében - és kézműves foglalkozások lebonyolításáról. A civil szervezet minden évben több pályázatot nyújt be, különféle témakörökben.
A Múzeumpártoló Kiemelkedően Közhasznú Közalapítvány szintén 2000-ben, Bereczki Imre hagyatékából alakult, célja a település helytörténetének feltárása, megismertetése; szellemi, tárgyi hagyományainak ápolása, gyűjtése; kulturális értékeink megjelentetése kiadványokban - mindezek elősegítésére pályázatok kiírása pályaművek elbírálása, díjazása; a gyűjtemény munkájában rendszeresen részt vevő, azt segítő múzeumpártolók és adományozók tevékenységének anyagi, erkölcsi elismerése. 2009-ben jelent meg a Kincseink című kiadvány 6. kötete, amelyet az alapítvány szponzorál.
A Bereczki Imre Helytörténeti Gyűjtemény az alapító, a település mindenkori városi vezetői, lakói és az onnan elszármazottak, a vállalkozók és a múzeumbarátok szellemi és kézzel fogható támogatásából jött létre, és maradt fenn immáron - ha a 2000-ben kiadott működési engedélytől számítjuk - kilenc éve.