Vegyük birtokba !

Szellemi örökségünkről szólva

Úgy tűnik, a tájházak és az emlékházak mindinkább szétfeszítik hagyományos kereteiket és a helytörténet, a szülőföld szeretete, a lokálpatriotizmus, a helyi közösségformálás gyújtópontjaivá, esetenként turisztikai attrakciókká válnak.

Cikk küldése

e-mail:

Egyúttal a tájházakban és az emlékházakban a megújuló muzeológia, az újszerű múzeumpedagógiai megoldások, valamint a múzeumok és a közoktatási intézmények közötti együttműködések révén egyre nagyobb szerepet kap a kompetenciafejlesztő közoktatás. A kompetenciafejlesztő oktatás ugyanis önmagában kevés. Nem elég, ha megtanítjuk a gyereknek a módszert, azt is tudniuk kell, mit és hogyan használhatnak a segítségével. Ebben elengedhetetlen szerepük van mai közgyűjteményeinknek.

Az elmúlt év kulturális pályázatai, a kulturális vidékfejlesztés prioritásaival összhangban lehetőséget kívántak teremteni a vidéki örökség értékeinek megújítására és széles körű hozzáférhetővé tételére. A tájházak-emlékházak komplex fejlesztési és hasznosítási programjának támogatásakor, illetve a kulturális infrastruktúra átfogó fejlesztése során olyan új szolgáltató színterek kialakítása volt a cél, amelyek korszerű kínálatbővítéssel párosulva biztosítják, jelentősen javítják az intézmények fenntarthatóságát, és képessé teszi őket az adott közösség összetartására, az önszerveződés és a társadalmi kohézió erősítésére. Láthatjuk, hogy klasszikus közművelődési tevékenységek kerülnek be a közgyűjtemények munkájába.

Pályázatok a látogatóknak és az intézményeknek

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium a "Reneszánsz Év - 2008" keretében pályázatok révén az évad középpontjába állította a magyar közművelődést csakúgy, mint a tudományt, az irodalmat, a művészeteket, valamint hozzájárult ahhoz, hogy az ország különböző részein élő diákok felfedezhessék Magyarország "reneszánsz" értékeit. Mindennek elengedhetetlen feltétele volt egyrészt az emlékházak-tájházak infrastruktúrájának fejlesztése: múzeumpedagógiai foglalkoztató terek születtek, új, illetve megújított, interaktív kiállítások nyíltak. Másrészt elkerülhetetlenné vált a múzeumpedagógiai módszertan kidolgozása és a foglalkozásokat irányító szakemberek felkészítése és folyamatos továbbképzése.

A Tájházak Szövetségéhez és a Magyar Irodalmi Emlékházak Egyesületéhez kapcsolódó Veres Péter Emlékház is aktív szerepet vállal ebben a funkcióváltási folyamatban. Kulturális pályázatainkat a színvonalas értékmegőrzés, a valós alapokon nyugvó hagyományápolás szellemi és tárgyi feltételeinek következetes biztosítása, a szakszerűség követelményeinek érvényesítése jegyében nyújtottuk be a 2008-ban. Ezeken belül leglényegesebb volt a "Tájházak a közösségért" című felhívásra benyújtott két programunk.

Mit adhat a közösségnek egy emlékház?

A program egy korábbi komplex projekten alapult, amelynek megvalósításához korábban nem kaptunk támogatást. Teljességre törekvő terveink, amelyek arra a kérdésre válaszolnak, hogy mit adhat a közösségnek egy ilyen jellegű emlékház, most folyamatosan, állandó forráskeresés mellett, részletekben megvalósulhatnak.

Szemléletváltás a kiállításban

Az állandó kiállítás teljes megújítását felvázoló programunkban egy új szemlélet érvényesült a régi kiállítással szemben. A régi kiállítás ugyanis már nem szolgálta azokat az elképzeléseket, illetve igényeket, amelyekre a megnyitáskor hivatott volt, azazhogy Veres Péterről egyfajta személyi kultuszt teremtsen a településen.

Ez több dologgal magyarázható:
- a múzeumlátogatók megváltozott igényeivel;
- a régi kiállítás elgondolását, mondanivalóját a mai kor fiatalsága, középső korosztálya - a történelem folyamatairól, illetve személyeiről való felületes, hiányos tudása miatt - nem tudta értelmezni;
- az elmúlt évek során illetéktelen kezek a kiállítást megváltoztatták, megrongálták, ezzel teljesen elveszítette funkcióját.

Mivel a kiállítás eredetileg hagyományos kultuszkiállítás volt, már nem volt alkalmas arra, hogy becsalogassa a látogatókat. E munka során felvettük a kapcsolatot a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékével, ahonnan két-három hallgató vett részt a munkálatok egy-egy fázisában.
A szakmai fórumokkal egyeztetve, a Veres Péter Emlékház a GEO-KART Kkt.-tól megvásárolta az e-Tájház program használati jogát, így az emlékház gyűjteménye egy elsősorban a kutatók, muzeológusok számára létrehozott szakmai hálózat részévé vált, azaz bekerült a tudományos vérkeringésbe. A fenti munkálatokkal párhuzamosan elkezdődött a műtárgyak tisztítása, védelme is.

Személyi kultusz helyett személyes emlékek

A kiállítás kivitelezésében, koncepciójának a kialakításában, nagy segítségünkre volt Veres Péter írói munkássága, azon belül is az egy-egy regényében megjelent, teljes valóságot bemutató leírásai. Hasonlóan Illyés Gyulához, Veres Pétert is környezete ihlette írásra. Lényegesek ebben a tekintetben az alföldi parasztság sorsát feltáró szociográfiái. Ezek a sűrű leírások egyébként is hatalmas forrásértékkel rendelkeznek az etnográfus-kutatók számára. Így, ezt szem előtt tartva, a lehető legjobb helyzetbe kerültünk a kiállítás tervezése és kivitelezése kapcsán, hiszen Veres Péter egykori lakóházát saját írásainak tükrében tudtuk berendezni. A házban elhelyezett tárgyak majd 90 százalékban ráadásul magának az írónak a tárgyai, így az ereklyék által a "kultusz" is fenntartható annak ellenére, hogy maga a kiállítás másfajta szemléletet képvisel.

A pályázat keretében lehetőségünk nyílott az emlékházhoz kapcsolódó kiadvány készítésére: ennek kapcsán újabb fotókat készítettünk a kiadványhoz. Az esztétikus kivitelű, 12 oldalas, magyar-német-angol-lengyel nyelvű kiadvány alapvetően az író-politikus életének, munkásságának főbb csomópontjait mutatja be műveiből vett idézetekkel, családi, közéleti fényképekkel illusztrálva. A kiadványhoz az érdeklődők az Emlékházban juthatnak hozzá.

Hogyan vehetjük birtokba szellemi örökségünket?

A következő pályázatunkkal "A mi diákjaink" alprogramon belül, a fentebb megfogalmazott céljainkkal párhuzamosan kezdtük megteremteni az örökség (szellemi és konkrét) birtokbavételének kereteit is. A pályázat lehetőséget teremtett egy irodalmi oktatócsomag kidolgozására. A helyi Veres Péter Gimnázium és Szakképző egyik magyartanára, három korosztályra, témákra bontva dolgozta ki az oktatócsomagot, különböző feladatlapokkal, ismertetőanyaggal, diasorozatokkal. Ehhez a célhoz kapcsolódott a Veres Péter születésének 112. évfordulója alkalmából megrendezett Megyei Vers- és Prózamondó Verseny, valamint a március 13-án megrendezett térségi irodalmi vetélkedő is. A programban eddig több mint hatszázan vettek részt.

Sajnos a kiírás nem tette lehetővé a komplexitást, hiszen a négy kiírt témakör közül egy intézmény csak két, általa kiválasztott témára nyújthatott be programot. Így azokat választottuk ki, melyeket egyéb forrásokból biztosan nem tudtunk volna megvalósítani.

Kettő az egyben. Vagy még több?

Balmazújvárosban különös elegyet képez a néphagyomány és az irodalom. Ennek a megismertetését, átadását vállalta magára a Veres Péter Emlékház, és sok más törekvésnek is a gyújtópontjává vált.
Településünk közepén található az egykori Kadarcs folyó (ős Tisza-meder) mára vízmentes árterében a Veres Péter Park. A Balmazújvárosi Környezetvédelmi Csoport kezdeményezésére a park rekonstrukciója elindult: a helyi kulturális és oktatási intézmények bevonásával kultúrtörténeti és környezetismereti tanösvényeket alakítottak ki információs táblák elhelyezésével, túraösvények készítésével. Az információs táblák elkészítését a helyi kulturális intézmények vállalták.
Emellett idén második alkalommal rendeztük meg a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyarországi Irodalmi Emlékházak Egyesületének támogatásával az Irodalmi és Honismereti Alkotótábort, mely szintén a helyi közgyűjtemények összefogásában valósult meg. Ez a tábor, úgy gondolom, mindenképp sikeres, hiszen egyik évről a másikra megkétszereződött a jelentkezők száma, így idén már nem is egy, hanem két héten és két turnusban kellett megszervezni.
Ide kell sorolnunk a külső szemlélő számára nem látványos tevékenységeket is. Folyamatosan működik egy honismereti szakkör: sikerült fiatalokat bevonnunk a helyi értékmentő akciókba (néprajzi gyűjtőmunka népi építészet, pásztorkodás - ennek már eredményei is vannak, hiszen két év alatt közel negyvenórás film, illetve hangfelvétel készült el a "Számadók asztala" tagjaival - témában; közreműködés a Semsey-kastély belső tisztításában, rendbetételében). Emellett nyilvános kultúrtörténeti előadás-sorozatot tartunk minden második héten.
Az Oktatási és Kulturális Minisztérium "Közkincs" programjaiban is sikeresen pályáztunk, ezért ezeket az együttműködéseket kistérségi szintre is kiterjesztettük. Az együttműködés eredményeképpen az oktatási, kulturális intézményekkel, kulturális témákban tevékenykedő civil szervezetekkel kistérségi értéktárat kezdtünk létrehozni, közzétételére hamarosan elindítjuk honlapunkat, illetve az összegyűjtött anyagok megtalálhatók a helyi könyvtárakban, múzeumokban.

A fiatalok sem maradtak ki

A kerekasztal-együttműködés felszínre hozta, hogy a tizenöt és huszonöt év közötti korosztály nagyon passzív a közösségi alkalmak során, sokan nem tagjai semmilyen civil vagy más közösségnek. Ez nemcsak nálunk van így, hanem a kistérség többi településén is (és azt hiszem, ez országosan is elmondható, bár nem állnak rendelkezésemre statisztikai adatok). Ennek a helyzetnek az egységes orvoslására kellett találnunk egy fenntartható alternatívát. A program a "Kistérségi Kaláka" nevet kapta.
Az együttműködések révén összegyűjtöttük, hogy a "kerekasztalban" résztvevők pontosan milyen tevékenységekkel jelennek meg a településük életében. Összegyűjtöttük, hogy az együttműködők milyen szolgáltatásaikba kívánnak önkénteseket bevonni, s hogy milyen szolgáltatásokkal tudják az elvégzett munkát honorálni. Egy pontgyűjtő füzetben vezetjük a résztvevők fáradozásainak értékét, akik az összegyűjtött pontokat beválthatják az általuk kiválasztott szolgáltatásra, programra (például színházjegy, koncertbelépő).

Fenntartható fejlődés

Egy ilyen folyamatnak természetesen a fenntarthatóság jegyében kell megvalósulnia, de figyelni kell arra is, hogy az intézmények egy adott településen milyen lehetőségekkel rendelkeznek. A programok megvalósításának, fenntarthatóságának vannak anyagi és természetesen személyi feltételei.

A fent leírt kulturális fejlesztések nagyvárosokban megoldást kínálnak, hiszen ott a múzeumi gyűjtemények megengedhetik maguknak, hogy a látogatószám növelése érdekében közművelődési, illetve múzeumpedagógus szakembereket foglalkoztassanak. Egy Balmazújváros méretű kisvárosban azonban ez majdhogynem lehetetlen (részben Debrecen közelsége miatt, ahol megtalálhatók azok az intézmények, amelyek élni tudnak a leírt lehetőségekkel, így nagy költségvetésű és nézőszámú kiállításokat szerveznek, múzeumpedagógus szakembereket foglalkoztatnak, közművelődési szakemberekkel felvértezve használják a közművelődés hagyományos funkcióit). Ezért mi más irányba indultunk el, amely belefér, illetve párhuzamosan halad a kulturális közgyűjteményi fejlesztési elképzelésekkel. Mivel városunkban a hagyományos értelemben vett kulturális, közművelődési intézmények mind megtalálhatók, erre támaszkodtunk a programok kialakításakor/megvalósításakor. Az intézmények feladatait megtartottuk, csak a programon belül összekötöttük, így mindenki azt csinálja, amihez ért, és azt a program sikeressége érdekében teszi, ezért nincs szükség további személyi kapacitásra. Ez már önmagában a fenntarthatóságot erősíti és az is, hogy vannak olyan civil szervezetek, amelyekkel együttműködve, egymást kölcsönösen segítve vesznek részt a programokban. Ez az együttműködés Balmazújvároson működik, és meggyőződésem, hogy több hasonló méretű kisvárosban is működhetne, ha felismernék azt a tényt, hogy "egymás hátának vetve magunkat, nehezebb minket elsodorni".

A muzeológia megújulására egyre nagyobb igény van, ám a tervezett fejlesztéseknél figyelembe kellene venni a meglévő, működő közgyűjteményi és közművelődési intézményhálózatot, és a programok érdekében optimálisan használni kellene őket, intézményi összevonások nélkül. Ha mi, muzeológusok, pedagógusok, közművelők, civilek, intézmények és nem utolsósorban szülők, nagyszülők együttműködünk, akkor gyermekeink és mi magunk is megértői és aktív megélői lehetünk kulturális örökségünknek.

Az együttműködés és a pályázati támogatások új lehetőségeket teremtettek számunkra, úgy gondolom azonban, hogy ez a megújulás csak akkor ér valamit, ha élünk vele, és ha lehetőség van rá, tovább is gondoljuk.


Tóth János a balmazújvárosi Veres Péter Általános Művelődési Központ és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója