A régészeti dokumentációtól a nagyszabású rekonstrukciókig

Gerevich László (1911–1997) régész-művészettörténész születésének századik évfordulójára rendezett kiállítást a BTM.

Cikk küldése

e-mail:

Emlékkonferencia

A résztvevők a Paloták, kolostorok, falvak – Gerevich László (1911–1997) középkori kutatásai című
kiállítás megnyitása előtt egész napos konferencián emlékeztek meg a múzeum egykori főigazgatójának (1948 és 1961 között), az MTA Régészeti Intézet alapítójának munkásságáról. Az előadók megkísérelték feltérképezni a tudós tevékenységének minél több aspektusát, a korszak, az 1950–80-as évek viszonyait háttérként felvázolva igyekeztek minél teljesebb képet adni a magyar középkor kutatásában betöltött szerepéről. A prezentációk után érdekes anekdoták is elhangzottak, például hogyan sikerült lebeszélnie Gerevich Lászlónak Rákosi Mátyást arról, hogy a Budai Várban kulturális negyed helyett pártközpontot alakítsanak ki az ásatások és a helyreállítás után, tudniillik rámutatott arra a manapság is több szempontból aktuális problémára, hogy a Várhegy csak bizonyos korlátok között terhelhető (erről bővebben itt). A konferencia kulcsszavai közé tartozott a manapság is oly divatos interdiszciplinaritás problémája, hiszen Gerevich László is két rokon tudományág, a régészet és a művészettörténet területén működött, eredményei nem utolsósorban annak köszönhetők, hogy széles körű tájékozottsággal és tudással alkalmazta egy-egy probléma feltárása során mindkét tudomány módszertanát. A másik fő kérdés, Gerevich historiográfiai, azaz a (művészet) történettudomány történetében betöltött helyének meghatározása volt. A 20. század közepének tudományossága még szinte feldolgozatlan terület, annak ellenére, hogy tulajdonképpen ezek az évtizedek alkotják a jelenkori kutatás alapjait. A szakma számára hiánypótló a kiállítás, és a háttérmunkák során elkezdett kutatás a későbbiekben kiindulópontot jelenthet a korszak feldolgozásához.

A múlt, ahogy mi látjuk és elképzeljük

A kiállítás révén a laikus látogató is betekinthet a 20. század közepének, harmadik negyedének régészeti módszertanába, ásatástörténetébe, tanulmányozhatja néhány olyan, példaértékű feltárásnak anyagát, melyet Gerevich László vezetett: a pilisszentkereszti ciszterci monostorban, a budai királyi palotában és a Budai Vár lakóházain, a dömösi prépostságban, Albertfalva és Csút romjain. A kiállításon így amellett, hogy megismerkedhetünk Gerevich legfontosabb munkáival, láthatjuk a vele készült archív interjúkat, megszemlélhetjük az általa írt köteteket, minden egyes említett feltárás kapcsán betekintést nyerhetünk a régészeti-művészettörténeti munka menetébe, találkozhatunk azokkal a módszertani nehézségekkel, amelyeket Gerevichnek is le kellett győznie (pl. a töredékesség és a szétszórtan előkerülő leletek problémája). Együtt láthatjuk a tárgyi emlékeket, töredékeket, a helyszíni dokumentációt, helyszíni feltárási fotókat, elvi rajzi rekonstrukciós megoldásokat, tömegvázlatokat és végül fotókat a megvalósult rekonstrukcióról. Mindezt kiegészítik a középkori mindennapi élet apróbb tárgyai (pl. kések, ollók, gyertyatartók és gyerekjátékok), mintegy szimbolikusan is benépesítve, életre keltve a régészek által a földből napvilágra hozott, majd gondos munkával rekonstruált épületeket, tereket. Tulajdonképpen tanúi lehetünk annak, ahogy a történelem, a tudósok által kidolgozott narratíva előáll.

Néhány példán keresztül mindjárt világossá válik a metodika. Láthatjuk, ahogy a Budai Várban második világháborús romokból, a középkori maradványok töredékeiből (fotók) hipotézisek és tudományos gondolatkonstrukciók alapján összeáll az újonnan létrehozott „gótikus terem”, melyet teljes valójában is megnézhetünk később a Történeti Múzeumban. A vitrinben megcsodálhatjuk egy Beatrix királynőt ábrázoló kályhacsempe néhány töredékes darabját, majd ezt összehasonlíthatjuk kiegészítve megfestett változatával. Dömös esetében szinte mintapéldára lelhetünk: itt egymás mellett vizsgálhatjuk a feltárt romról készült fotókat, felmérési rajzokat, a hosszmetszeti és rekonstrukciós rajzot, végül egy képet a jelenlegi, helyreállított altemplomról. Ugyanígy a Pilisszentkereszten megtalált Gertrudis királyné gótikus síremlékének esetében láthatunk néhány töredéket, egy rekonstrukciós kísérletet, majd egy fotót az elkészített modellről.

A történelem előáll

A tárgyak és a rajzok szépségén túl megfigyelhetjük magát a folyamatot, ahogy a „múlt építménye” kis darabkákból, kőtöredékekből és apró tárgyakból kibontakozik, ahogy a nagy narratíva létrejön tudósok, régészek és művészettörténészek íróasztalán. A kiállítás által tudatosodik is az emberben, hogy a történelem mindig valakinek az elbeszélése, s a múzeumban megjelenített középkori világ mindaddig hipotéziseken fog nyugodni, amíg valaki meg nem oldja az időutazás problémáját…