Akadálymentes-e a web?

SZEMTELENÜL

Biztosan mindenki hallotta már azt a frázist, hogy „a világháló mindenkié”. De belegondolt-e már abba, hogy ez valóban igaz-e?

Cikk küldése

e-mail:

A címet olvasva sok olvasóban biztosan megfogalmazódik a kérdés: ez a cikk vajon mit is keres itt? Hiszen ez egy muzeológiai szakportál, és mint ilyennek (látszólag) semmi köze nincs a világhálóhoz. Pedig ez tévedés! Hiszen multikommunikációs világunkban az internet, a világháló mindent átsző, nélküle ma már senki nem képzelheti el az életét.

 

Közismert frázis, hogy „a világháló mindenkié”. Vajon belegondolt-e már abba, hogy ez tényleg igaz-e? Belegondolt-e, hogy tényleg elég-e egy netkapcsolat, egy megfelelő program, és máris mindenki kedvére böngészheti a világhálót, akadálytalanul elérve minden olyan tartalmat, amit szeretne?

Hátrányos helyzetűek világa

Sajnos ez közel sincs így! A világhálón található tartalmak nagy része elérhetetlen a felhasználók közel 70%-a számára! S nem azért, mert védettek, vagy mert a keresőkben nem jelennek meg, hanem azért, mert készítőik megfeledkeztek arról, hogy az internet felhasználóinak többsége fogyatékos, valamilyen okból hátrányos helyzetű.

Erre az állításra most biztosan sokan hitetlenkedve csóválják a fejüket. Pedig higgyék el, informatikai szempontból sokkal több felhasználó számít „fogyatékosnak”, mint egyébként. Ezért is szoktuk őket inkább hátrányos helyzetűnek nevezni. Informatikai „fogyatékosságuk” alapján a felhasználókat a következő csoportokba soroljuk aszerint, hogy a képességeik mely területen „hiányosak”:

1. Vizuális szempontból hátrányos helyzetűek

Ide tartoznak mindazok, akik látásukban valamilyen, belső vagy külső – szervi, vagy pusztán a munkakörnyezetből adódó – okból korlátozottak. Ebbe a csoportba a következő felhasználók sorolhatók:

– A vakok, a gyengénlátók, illetve azok, akiknek a munkájuk során képernyőolvasó programot kell használniuk. (Számukra a weblapok vizuális megjelenése nem, vagy csak korlátozottan értelmezhető, és csakis a felolvasóprogram útján képesek webes információkat befogadni.)

– A színvakok és a színtévesztők. (Számukra az internet színeken alapuló információi értelmezhetetlenek, vagy rosszul, félreérthetően értelmezhetők.)

– Az epilepsziások. (Számukra az jelent problémát, hogy némely villogó, gyorsan változó tartalom rohamot válthat ki.)

– A diszlexiások. (Az olvasási nehézséggel küzdő embertársaink számára a honlap vizuális megjelenése – betűméretek, -típusok, illetve -színek – okozhat gondot az információfeldolgozásban.)

– Rossz minőségű hardvert használók. (Olyanok, akik monokróm, vagy rossz kontrasztú, felbontású monitort használnak, vagy mobileszközről interneteznek, amikor a vizuális információk „sérülnek”.

– Rossz fényviszonyok között netezők. (Jellemzően a túl sok fénynél, tükröző üvegű megjelenítőt használók.)

 

2. Auditív szempontból hátrányos helyzetűek

Ebbe a csoportba tartoznak azok az internetfelhasználók, akiket belső vagy külső körülményeik gátolnak abban, hogy a hangzó információhoz hozzájuthassanak. A következő felhasználókat szokás idesorolni:

– Siketek és hallássérültek. (Számukra a hangzó információ vagy egyáltalán nem, vagy csak nehézkesen értelmezhető.)

– Audiókimenettel nem rendelkező eszközt használók. (Olyanok, akiknek a gépében nincs hangkártya, vagy nincs hangszóró, fejhallgató a géphez csatlakoztatva. Így szintén „el vannak zárva” a weboldalak hangzó információitól.)

– Zajos környezetben dolgozók. (Ekkor a magas környezeti zajszint teszi lehetetlenné a hangzó információk befogadását.)

– Egy légterű irodában dolgozók. (Ebben az esetben az állandó, alacsony „háttérzaj” jelenthet problémát a figyelem összpontosításában, illetve a hangzó információ befogadásában.)

 

3. Mozgáskoordinációs szempontból hátrányos helyzetűek

Ebbe a csoportba tartoznak mindazok, akik mozgásukban tartósan, vagy átmenetileg bármiféle okból korlátozottak. A következő felhasználók lehetnek ilyenek:

– Mozgássérültek.

– Alzheimer- vagy Parkinson-kórban, és egyéb, olyan betegségben, szindrómában szenvedők, akiknél a mozgáskoordináció problémássá, nehézzé válik.

– Átmeneti kézsérüléssel bajlódók. (Akik valamilyen ok miatt – ínhüvelygyulladás, kéztörés stb.– csak egeret vagy csak billentyűzetet képesek használni.)

 

4. Kognitív szempontból hátrányos helyzetűek

Ez a csoport tartalmazza azokat, akiknél a weblapok elérését bármiféle tudatbeli ok nehezíti. Ezek az okok szintén lehetnek veleszületettek, de lehetnek olyanok, amelyek az emberi fejlődés természetes velejárói. Ebbe a csoportba az alábbi felhasználókat szoktuk sorolni:

– Gyerekek, idősek. (Esetükben vagy még nem alakult ki teljesen az információfeldolgozás tudati háttere, vagy már az előrehaladott kor miatt leépülőben van.)

– Értelmileg akadályozott felhasználók. (Leginkább az értelmileg fogyatékos internetezők.)

– Informatikában járatlanok. (Esetükben a járatlanság okoz problémát, mert emiatt nem értik a weblapok elemeinek működését.)

– Más kultúrkörből származó felhasználók, akiknél a kulturális különbségek miatt adódhatnak problémák az információfeldolgozásban. (Például a színek „egyezményes” jelentése kultúrkörönként más és más, hogy csak egy problémát említsek.)

– A honlap nyelvét idegen nyelvként beszélő emberek. (Számukra a honlap nyelvi megértése jelenti a legnagyobb gondot.)

 

5. Hardver szempontjából hátrányos helyzetűek

Ide tartoznak azok a felhasználók, akik bármiféle okból olyan hardverrel kénytelenek internetezni, amely nem teszi lehetővé, hogy a közvetített információ teljes mértékben eljusson a fogyasztóhoz.

– Mobileszközt használók. (Ebben az esetben a mobileszközök korlátai – kisméretű kijelző, csillogás, fényvisszaverődés – jelentenek akadályt.)

– Régi, elavult hardvert használók. (Itt a hardver kapacitása jelent problémát, mert lehetséges, hogy nem képes a legújabb technológiák szerint készült honlapot megjeleníteni.)

– Régebbi verziójú, vagy a legújabb böngészőt használók. (Ahol szintén fennáll annak a veszélye, hogy vagy nem képes megjeleníteni a tartalmat teljes mértékben, vagy pedig rosszul jeleníti meg.)

A fenti lista alapján beláthatjuk, hogy informatikai szempontból a felhasználóknak valóban csak egy eléggé szűk csoportja nem esik bele egyik hátrányossági kategóriába sem. Ők azok, akiknek nincs szükségük akadálymentesítésre. Ez a csoport a 15–50 éves, ép és egészséges, jól képzett felhasználók csoportja, akik jó minőségű monitorral rendelkeznek, modern számítógépet használnak, van gyors internetkapcsolatuk, és rendszeresen interneteznek is.

E közel sem teljes lista alapján könnyű belátni, hogy az internetezők, a számítógép-használók nagyon nagy része vagy állandóan, vagy alkalmanként, de beletartozik valamely hátrányossági csoportba, hiszen bármikor bárkivel megtörténhet, hogy eltöri a kezét, és nem képes a számítógépet billentyűzetről kezelni. Vagy valamiféle, manapság rohamosan terjedő mobileszközt használ, melynek túl kis kijelzője „automatikusan” hátrányos helyzetbe hozza felhasználóját.

 

Egy akadálymentes honlapot, programot úgy kell kialakítani, hogy tartalmát mindenki elérhesse

Az akadálymentesítésnek az informatikában ugyanolyan jelentősége van, mint az építészetben. Egy akadálymentes épületbe azok is be tudnak jutni, akik kerekesszékkel vagy babakocsival közlekednek. Ha a vakokra is gondolnak, a síkírásos információk mellett Braille-írásos változatot is elhelyeznek. Az alacsony növésű embertársak és a gyerekek számára pedig olyan magasságba teszik az eszközöket, hogy ők is elérhessék. Az informatikában az akadálymentesítés ugyanezt jelenti. Egy akadálymentes honlapot, programot úgy kell kialakítani, hogy tartalmát mindenki elérhesse, függetlenül attól, hogy milyen fogyatékossága, betegsége van. Hogy éppen hol és milyen eszközről netezik, vagy hogy mennyire ért az informatikához, a technikai eszközök kezeléséhez, illetve hogy milyen korú.

Az akadálymentesítés szükségességét már régen felismerték, és a témában több nemzetközi egyezmény, állásfoglalás és nyilatkozat is született, melyek az állami, közszolgáltatási szektor számára kötelezettségeket írtak elő. Ilyenek a rigai nyilatkozat, az Európai Parlament állásfoglalása, továbbá az ENSZ személyi jogokkal foglalkozó egyezménye. Ezekben mind azzal foglalkoznak, hogy a fogyatékossággal élő személyek önálló életvitelét és teljes körű részvételét az élet valamennyi területén lehetővé kell tenni.

Magyarországon, Európában élenjáróként, már 1998-ban megszületett az esélyegyenlőségi törvény (1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról), mely kimondja, „a fogyatékos személyekkel kapcsolatos magatartás, tevékenység során úgy kell eljárni, hogy az a fogyatékos állapot [...] következményeit enyhítse, a tervezési, döntési folyamatok során kiemelten kell kezelni a fogyatékos személyek sajátos szükségleteit”. A 305/2005. (XII. 25.) számú kormányrendelet pedig előírja: a közszféra (!) információinak közzétételére szolgáló honlapot úgy kell kialakítani, hogy az a széles körben elterjedt, valamint a vakok és gyengénlátók által használt eszközökkel is olvasható legyen. Azaz az állami, illetve a közfeladatot, közszolgáltatást ellátó szervek, intézmények részére az akadálymentesítési törvény által előírt kötelezettség (lenne). Így a múzeumok számára is. Hiszen ezek, a közművelődés szintereiként, szintén a közszférához tartoznak. Erre most biztosan azt gondolja az olvasó, hogy ez szép és jó, de pénz kérdése, és ez az, amiben korunk magyar múzeumai szűkében vannak. Pedig, higgye el, nem az. Lássuk, miért nem.

 

4 irányelv

Az Európai Parlament állásfoglalása pontosan meghatározza, hogy az akadálymentesség mit jelent. Előírja a W3C [World Wide Web Consortium – Internet Konzorcium, mely a világháló szabványait dolgozza ki] által létrehozott akadálymentességi szabványoknak való megfelelést, mert ezek biztosíthatják az akadálymentességet az internetes tartalmak esetén. Ezt a feltételrendszert a W3C WCAG 2.0 (Web Akadálymentesítési Útmutató 2.0) webes szabvány tartalmazza, melyet 2012-ben a Nemzetközi Szabványügyi Hivatal (ISO) is elismert.

Ez a szabvány 4 irányelv alá rendezi az akadálymentes honlap ismérveit:

1. Észlelhetőség – azaz hogyan legyen a honlap tartalma mindenki számára egyaránt észlelhető. Miképpen kell megformálni, hogy a felhasználók minden csoportjához eljuthasson.

2. Működtethetőség – azaz hogyan legyen egy honlap mindenki számára jól használható, kezelhető. A honlap „működtetését” hogyan tegyük mindenki számára elérhetővé, könnyen kezelhetővé. Milyen vezérlő-, kezelő elemeket milyen célra és milyen módon ildomos egy akadálymentes honlapon használni.

3. Érthetőség – azaz hogyan lehet a tartalmat mindenki számára érthetővé tenni, a weboldalat úgy megformálni, hogy azon mindenki könnyen, gyorsan és főleg egyszerűen képes legyen kiismerni magát, eligazodni.

4. Robusztusság – azaz hogyan lehet egy honlapot más programokkal kompatibilissé tenni. Hogyan kell annak kódját úgy alakítani, hogy az az ún. „segítő technológiát” alkalmazó programokkal, mint pl. a képernyőolvasók, -nagyítók, képes legyen zökkenőmentesen együttműködni.

 

Az egyes fejezetek részletesen leírják, hogy mi módon lehet egy honlapot mindenki számára akadálymentessé tenni. Az akadálymentesítés azonban más célokat is szolgál(hat). Így pl. a mobileszközökön való megjeleníthetőség, az eszközfüggetlenség, a multimodalitás, a használhatóság, a gyermekek és az idős felhasználók számára való tervezés és a keresőoptimalizálás. Kutatások bizonyítják, hogy az akadálymentes kialakítású oldalaknak többek között jobb a kereshetősége, kisebb a fenntartási költsége és nagyobb a látogatottsága.

Ebből látható, hogy nemcsak a jogszabályok, de a józan paraszti ész is azt diktálná, hogy az internetes honlapoknál alapvető legyen az akadálymentesség. Egy ilyen, ergonomikus kialakítású, akadálymentes honlapon a felhasználó sokkal könnyebben megtalálja a keresett információt, mint egy „hagyományos” kialakítású oldalon. Arról nem is beszélve, hogy az átgondolt tervezés és megvalósítás miatt fenntartása sokkal egyszerűbb, olcsóbb is. Továbbá a honlap látogatóiban tulajdonosával kapcsolatban is sokkal jobb érzés alakul ki, mert könnyedén, egyszerűen hozzáférnek a keresett információkhoz, funkciókhoz és nem akadnak el lépten-nyomon.

Amint az a fentiekből is látható, az infókommunikációs akadálymentesítés, vagyis a honlapokhoz, programokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítására nemcsak a fogyatékkal élők miatt van szükség, hanem az ép felhasználók számára is sokkal kényelmesebb, előnyösebb egy ilyen kialakítású oldal. A döntéshozók azonban gyakran nincsenek tisztában ennek a műszaki, technikai hátterével, követelményeivel, és a rendelkezésre álló lehetőségekkel, így sokan azt gondolják, hogy ez valami bonyolult, sok pénzt felemésztő dolog. Pedig az akadálymentesítés elsődlegesen akarat és nem pénz kérdése, melynek először a fejekben kell elkezdődnie, amikor a weblap tervezésekor gondolunk a hátrányos helyzetű felhasználókra is.

 

Használd a „tulajdonságokat”!

A weblapokat az ún. HTML-nyelven írják. Ez a nagyon egyszerű és logikus leíró nyelv biztosítja, hogy a honlapok tartalma minden egyes böngészőben plattformfüggetlenül egyformán jelenjen meg. Mint minden nyelv, ez is elemekből áll. Ezen elemek a honlapok építőkövei. Így egy-egy HTML-elem felel a címsorok, a bekezdések, a táblázatok, vagy a képek, videók megjelenéséért. Ezek az elemek rendelkeznek tulajdonságokkal, melyek azt írják le, hogy az adott elemnek hogyan kell kinéznie, amikor a honlapot megnyitják egy böngészőben. Tehát e tulajdonságok – a betűtípus, betűnagyság, a margók, szegélyek vastagsága, színe, a képek, videók forrása, a táblázat oszlopainak és sorainak száma stb. – felelnek az elem vizuális megjelenéséért. Vannak azonban olyan tulajdonságok is, amelyek nem a látható, hallható megjelenésért felelnek, hanem „csupán” a segítő technológiákat alkalmazó programok, a képernyőolvasók, -nagyítók számára szolgáltatnak információkat. Az akadálymentes és a nem akadálymentes honlapok közötti különbség – nagyon leegyszerűsítve – abban áll, hogy a honlap készítője használja-e, „kitölti-e” ezeket a tulajdonságokat, vagy sem. Sajnos a legtöbb fejlesztőnek eszébe sem jut, hogy ezeket használja, mert vagy nem tudja, hogy mire valók, vagy nem gondol arra, hogy a honlapját hátrányos helyzetű felhasználók is felkereshetik. Így például fel sem merül benne, hogy egy kép típusú elem esetében a képleírás tulajdonságot ki kellene tölteni.

 

A fejekben kell elkezdődnie!

Ezért is mondjuk mi, hátrányos helyzetben lévők, hogy az akadálymentesítésnek először a fejekben kell elkezdődnie. Azzal, hogy gondolunk a hátrányos helyzetű felhasználókra is. Ha ezt tudatosan szem előtt tartjuk a megvalósítás fázisában, és kihasználjuk a HTML-nyelv lehetőségeit, akkor már nagy valószínűséggel a honlapunk részben, vagy teljesen meg fog felelni az akadálymentességi elvárásoknak. Ebből az is kitűnik, hogy egy nem akadálymentes honlapot bármikor (utólag is) át lehet alakítani részben, vagy teljesen akadálymentessé, de persze a legjobb az, ha rögtön úgy valósul meg, hogy figyelembe veszik az akadálymentesség követelményeit.

 

Miért fontos ez a ma múzeumainak?

Egyrészt azért, mert látogatóik egyharmada a szó valódi értelmében fogyatékos, és ők is joggal várhatják el azt, hogy ha már a kiállítások nem akadálymentesek, legalább a múzeumok honlapjai legyenek azok, és ott ők is szerezhessenek információkat. Mert bizony ennek a szubkultúrának is van igénye a művelődésre, a tájékozódásra. Ugyanakkor pedig az internet, ez az életünk szinte már minden területére behatoló, azt láthatatlan hálóként átszövő képződmény hatalmas lehetőséget is kínál a múzeumok számára, mert általa olyan „kiállítási tér” nyílt meg, amelyet ma még csak nagyon kevés intézmény használ ki. Leginkább azért, mert nincsenek tisztában azokkal a technikai lehetőségekkel, amelyek ezt lehetővé teszik.

Csak hogy egy példát említsek: a HTML és egyéb webes technológiák felhasználásával teljes értékű, bárhonnan élvezhető „kiállításokat” lehet létrehozni. Sőt az időszaki kiállításokat ily módon „véglegesíteni” is lehet. Mindennek pedig csak a képzeletünk szabhat határokat, mert a ma technológiái már a nemrég még a tudományos fantasztikum területéhez tartozó dolgokat is lehetővé teszik. Így ma már nem álom a „holodeck”, a „virtuális valóság”. Sőt! Mára ez már kezd az otthonaink falai közé „bekúszni” a különféle játékgépeken, tévékészülékeken keresztül. Így mára már egyáltalán nem tartozik az irrealitás tárgykörébe az, hogy a múzeumban rögzítem a kiállítást egy hamis 3D-s kamerával, majd ezt otthon lejátszom a digitális videómon, ahol beállítom a 3D-s effektkorrigálást. Így a 3D-s tévékészüléken már 3D-s hatásban láthatom viszont a múzeumban látottakat. Sőt egy olcsó mozgásérzékelő (kinektszenzor) segítségével már a mozdulataimmal is irányíthatom a „virtuális” sétát. S ha kicsit tovább gondolom, akkor ettől már csak egy kis lépés, hogy a múzeumban elzárt tárgyakat itt, a virtuális térben, kézbe vehetem és megforgathatom. Ez pusztán 3D-s felvételek és szoftver kérdése...

Ezen az úton az első lépés pedig az, hogy tudatosan akadálymentesítem az általam, a weben szolgáltatott információkat, így tudatosan kezdem el használni a virtuális teret mint a múzeum „kiterjesztését”. Ha a kinti táj „beköltözhet” az intézmény falai közé mint „kiállítási tárgy”, akkor miért ne költözhetne maga a kiállítás a „végtelen térbe”?

FOLYTATJUK!