Szembenézés a múlttal

FELTÁRÁS

Megállapodás született a Pannonhalmi Főapátság, a Magyar Nemzeti Levéltár és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára között a magyar bencések közelmúltját érintő dokumentumok feltárásáról 2014. október 2-án.

Cikk küldése

e-mail:

A katolikus egyház kétezer éves fennállása alatt, a bencés rend másfélezer éves működése során, és a magyarországi bencések ezer éves küldetése folyamán számos alkalommal élt meg nehéz történelmi időket: üldöztetést, hanyatlást, sőt felszámolást is. A Szent Márton hegyén, Pannonhalmán 996-ban letelepedett bencések a bőséges királyi adományoknak és népszerűségüknek köszönhetően hamar virágzásnak indultak. A 15. századi hanyatlás csak átmenetinek bizonyult, hiszen az 1500-as évek elején, Tolnai Máté apátsága idején létrejött a magyar bencés kongregáció. A fellendülést Mohács, majd a török fokozatos térnyerése akasztotta meg, 1586-ra Pannonhalmán már csak katonaság maradt, az utolsó szerzetes is elmenekült. Mintegy 50 év múlva az osztrák bencések segítségével indult újra az élet Szent Márton hegyén. A főapátság 1722-re függetlenné vált az osztrák kongregációtól, és a régi apátságok is életre keltek: Tihany, Dömölk és Bakonybél. Azonban II. József 1786-ban a bencéseket is föloszlatta, csak I. Ferenc állította vissza a rendet 1802-ben, oktatási, nevelési kötelezettséggel. Közel 150 év múlva kerültek a magyar bencések újra kritikus helyzetbe.

A II. világháború után fokozatosan teret nyerő, 1949-re Magyarországon is kiépülő ateista diktatúra az egyházak és a vallás felszámolására törekedett. Letartóztatásokkal, perekkel, internálásokkal, majd 1950-ben a szerzetesi élet működésének tiltásával igyekezett célját elérni. Nehéz helyzetbe kerültek a renden belül maradt bencések ugyanúgy, mint a kereten kívüli „kincések”. A kommunizmus azonban nemcsak az egyházak létezését, hanem immár a lelkészek, a papok és a szerzetesek lelkét is fenyegette: a hitet tette próbára. A Rákosi- és a Kádár-rezsim egész közösségek ellen lépett fel, ám végső céljának elérése, az egyházak megszüntetése a személyiség, az egyes szerzetes megtörését, átformálását is igényelte. Titkosszolgálati módszerekkel megfigyelték a rendtagokat, manipulálták őket, éket vertek közéjük, bizalmatlanságot, gyanakvást szítva. Az emberi gyarlóságokat kihasználva mérhetetlen károkat okoztak a közösségnek.

Az 1945 és 1990 közötti időszak feltárása a múlttal való szembenézést szolgálja. Elengedhetetlen ahhoz, hogy biztos alapokon épüljön tovább Szent Benedek magyarországi rendje. A magyarországi bencések elkötelezettek, hogy a levéltárak közreműködésével feltárják és megismerjék a II. világháborút követő négy és fél évtized történetét.

A most aláírásra kerülő megállapodás ezt a célt szolgálja. A Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött párt és állami iratok (például: MDP, MSZMP, Állami Egyházügyi Hivatal), továbbá az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratok (pl. egykori megfigyelések, jelentések) feltárása hozzájárulhat nem csupán a diktatúra, hanem a szabadsághiányban vergődő emberi lélek működésének megértéséhez is. A feldolgozást a levéltárak az iratok előkészítésével, és másolatok rendelkezésre bocsátásával támogatják, és segíti a Főapátságot egy levéltárosokból, történészekből álló munkacsoport is. A kutatás célja nem egyéni leleplezésekre, hanem a kommunista rendszer, és az annak keretein belül létező bencés rend működésének alapos megismerésére irányul. Ugyanakkor elkerülhetetlen, hogy az egyes folyamatok, helyzetek leírása közben egyéni sorsok is terítékre kerüljenek, ám itt aligha nélkülözhető a szakmai konvenció valamint az egyedi sorshelyzet iránti empátia intelligens – megértésre törekvő – párbeszéde.

Ebben a munkában elkötelezett a két levéltár és a Főapátság is.