Ki vitte haza az Év Múzeuma díjat?

A Múzeumok Majálisát idén hat múzeum várta izgatottan: közülük kerültek ki az Év Múzeuma díj nyertesei!

Cikk küldése

e-mail:

A Pulszky Társaság – Magyar Múzeumi Egyesület, ahogy másfél évtizede minden évben, idén is meghirdette az Év Múzeuma pályázatot. A saját 2010-es tevékenységét felmérve 6 intézmény jelentkezett a legutóbbi felhívásra. A pályázó múzeumok azóta átfogó elemzésen estek át: eredményességüket az elmúlt évek teljesítményéhez viszonyítva értékelték a bírálók, hiszen így érzékelhető igazán az adott pályázati év kiugró teljesítménye. Az évek során kialakult gyakorlat szerint a testület (tagjairól bővebben itt) a pályázó múzeumok beküldött anyagait, valamint a helyszíni látogatások során szerzett tapasztalatokat együttesen értékelte.

Az „Év Múzeuma 2010” cím elnyerésére pályázó intézmények:

Bakonyi Természettudományi Múzeum (Zirc),
fenntartója Veszprém Megyei Önkormányzat Közgyűlése

Bátai Tájház (Báta),
fenntartója Báta Községi Önkormányzat

Petőfi Sándor Emlékmúzeum (Szalkszentmárton),
fenntartója Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat

Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum (Kiskőrös),
fenntartója Kiskőrös Város Önkormányzata

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (Budapest),
fenntartója Nemzeti Erőforrás Minisztérium

Völgységi Múzeum (Bonyhád),
fenntartója Bonyhád Város Önkormányzata

Közülük az „ÉV MÚZEUMA 2010” elismerést a következő intézmények érdemelték ki:

Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, (Budapest)- cikkünk
(főigazgatója Varga Benedek)
Az intézmény komplex fejlesztéséért, különösen a megújult szemléletű, közönségbarát, széles látogatói réteghez eljuttatott időszaki és vándorkiállításokért.

Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Szlovák Tájház (Kiskőrös) - cikkünk
(igazgatója Kispálné dr. Lucza Ilona)
Az intézmény hosszú távú fejlesztési programjának kidolgozásáért és folyamatos megvalósításáért, a Petőfi-kultusz ápolásában betöltött kiemelkedő szerepéért.

A fődíjak összegét és a lebonyolítás költségeit a Nemzeti Kulturális Alap múzeumi kollégiumának pályázati támogatása biztosítja.

Különdíjban részesültek:

A Magyar Nemzeti Múzeum különdíját a Bátai Tájház (Báta) kapta
(vezetője Faidt Józsefné ÁMK-igazgató)
a néphagyományok átörökítéséért, megismertetéséért és népszerűsítéséért végzett kiemelkedő szakmai tevékenység és a helyi közösség életében betöltött szerep elismeréseként

Az ICOM Magyar Nemzeti Bizottság és a Pulszky Társaság összevont különdíját a Petőfi Sándor Emlékmúzeum (Szalkszentmárton) érdemelte ki - cikkünk
(vezetője Farkas Lajos)
a megújult állandó kiállításért, a szakmai, múzeumpedagógiai és közönségkapcsolati munka korszerűsítéséért, a helyi közösség életében betöltött kiemelkedő szerepért.

A bírálóbizottság elismerő oklevelét érdemelte ki

Völgységi Múzeum (Bonyhád)
(vezetője dr. Szőts Zoltán)
A múzeum fejlesztését célzó pályázatok gondos előkészítéséért és a település közéletében játszott kultúraszervező szerepéért.

Bakonyi Természettudományi Múzeum (Zirc)
(igazgatója Kasper Ágota)
A múzeum tudományos potenciáljának társadalmi hasznosításáért, az alkalmazott kutatásoknak az intézmény alapfeladataival összehangolt, a fenntarthatóságot is jól szolgáló szervezéséért.

A nyertesek

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum nemcsak múzeumként, hanem könyvtár- és levéltárként is működik. Pályázatukat elsődlegesen a múzeumi szakterület eredményei alapján nyújtották be, a bírálók főként e területet vizsgálták, de a témához természetesen szorosan kapcsolódik a másik két egység munkája is.

A bírálók tudatos és komplex fejlesztés hatását érzékelték az intézmény működésében. A múzeum az elmúlt esztendőben látványos eredményeket produkált mind a közönség fogadása, mind a kiállítások fejlesztése, a műtárgyvédelem, a digitalizálás és a nemzetközi tevékenység területén.

Jelentős mértékben sikerült növelniük a látogatószámot, hangsúlyos szerepet kapott a kommunikációs tevékenység, ismertebbekké váltak. Példaértékű az időszaki kiállítások megújult szemlélete, tartalmi és formai megjelenése, valamint a kiállítások vándoroltatása magyarországi és határon túli magyar múzeumokban.

Eredményesek a megelőző műtárgyvédelmi fejlesztésekben, tudatos koncepció alapján, ezen a téren nem költségigényes megoldásokkal, lépésről lépésre fejlődnek. Az időszaki kiállítások vándoroltatása során is nagy hangsúlyt fektetnek a műtárgyvédelemre, -szállításra, de az állandó kiállításból is kiváltják a hosszabb terhelést nehezen viselő eredeti dokumentumokat.
Jelentősek a gyűjtemények digitalizálásában elért eredményeik, folyamatos a digitális fotógyűjtemény fejlesztése és a világhálón való megjelenítése; a könyvtár teljes könyvanyagának digitális katalógusa elkészült, honlapjukon elérhető.

A múzeumi képzési program nemzetközi szinten is megjelent az intézmény munkájában, 2010 elején zárult a SOM vezetésével egy másfél éves, az EU Grundtvig Alap által támogatott projekt a felnőttképzés területén.

A múzeum kiállítási tevékenysége az értékelt időszakban főleg az időszaki és vándorkiállításokban teljesedett ki. Az intézmény vezetése koncepciót készített az állandó kiállítás újrarendezésére, ez azonban függvénye az épület teljes felújításának és bővítésének.

Kidolgozták az időszaki kiállítások rendezésének új elvi szempontrendszerét, a rendezések gyakorlati tapasztalatai alapján részletes protokollt állítottak össze, s ez segíti a kiállítások vándoroltatását, újrarendezését. A bemutatott anyagot jól kiegészítik a kiállításokhoz megjelentetett színvonalas szakmai füzetek.

A Démoni ragály: a pestis (2008–2011) kiállítás 2009-ben az OKM nívódíját nyerte el, eddig 10 helyszínen mutatták be.

Az Eleven tanulság. A kórbonctantól a patológiáig (2009) tárlat 2010-ben a „Pro Pathologia Hungarica” díjat nyerte el.

Az erényöv titkos történetei. Mítosz és valóság (2010–2011) kiállítást a fidelio.hu a 2010. év hét legjobb kiállítása közé sorolta. Eddig három meghívás érkezett a tárlat vendégül látására.

A sebesült Görgei (2010–2012) már nevében is különleges történelmi látószöget ajánl fel a látogatónak. A múzeum épületében jelenleg ez a kiállítás tekinthető meg.

A kiállítási tevékenységhez szorosan kapcsolódnak a múzeumpedagógiai programok, egyaránt szerveznek ilyet az óvodás korosztály, általános iskolások és középiskolások számára is. A két utóbbi tanévben Mikrokozmonauták – Utazások a test mélyére, majd Életmódszertár címmel dolgoztak ki az említett korosztályoknak foglalkozásokat. TÁMOP-pályázatok révén mintegy 5000 iskoláskorú gyermek jutott el a múzeum programjaira.

A pályázati háttérrel finanszírozott események mellett folytatódtak a saját erőforrásokkal kialakított tevékenységi formáik is: a szakkörök, a mentori program orvosegyetemekre készülő középiskolai diákoknak, és léteznek témanapok is. Ezek ismertetése részletesen elérhető saját honlapjuk mellett más programajánlókon is.

A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum, Szlovák Tájház (Kiskőrös) volt Magyarországon az első látogatható irodalmi emlékház, amelyet az írófejedelem kortárs, Jókai Mór nyitott meg 1880-ban. Ez a „puszta épület” volt a ma is meglévő, több ütemben bővülő múzeumi együttes első lépcsője.

A ma városi önkormányzati fenntartásban működő komplexum három intézményi eleme – Petőfi Szülőház, Petőfi Emlékmúzeum, Szlovák Tájház – fölmutatja az elmúlt évek fejlődési lehetőségeinek teljes tárházát. A helyi erőforrások és a pályázati támogatások kimerítésével született muzeológiai teljesítmény kiemelkedő hozzáadott emberi értékekkel párosulva biztosítja az elért eredményeket. Hosszú évek óta minden pályázati alkalmat és lehetőséget megragadva fejlesztik a múzeum valamelyik kiállítását, tevékenységét, infrastrukturális adottságait.

A három kiállítóhely közül a Petőfi Szülőház a kultikus emlékhely szerepét tölti be, a következetes építkezés egyik elemeként a szülőházban megvalósított új kiállítás a vizsgált időszak kiemelt, jelentős fejlesztése. A muzeális intézményrendszer másik eleme, a Szlovák Tájház, a magyarországi tájházi hálózatot támogató tanácsadói és pályázati rendszer sikerének példája. Az Emlékmúzeumban a város történetét és a Petőfi-kultusz kialakulását, továbbélését bemutató állandó kiállítás még megújulás előtt áll.

Az átgondolt és következetesen végrehajtott értékőrző és értékteremtő munka fontos szempontja a látogatóbarát szemlélet. A tárlatokat a kisebbeknek és nagyobbaknak szánt aktivizáló elemek teszik teljessé, a közművelődési tevékenység és a civil szervezőerő kimagasló jelentőségű mindhárom muzeális intézményben. A városlakók és a helyi közösségek is sajátjuknak érzik a létesítményt, de állandó programjaik nemcsak a kiskőrösi, hanem a vidéki lakosságot is becsalogatják a tájház udvarába.

A Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum törekszik rá, hogy bekapcsolódjon a helyi és az országos kulturális vérkeringésbe. A szerteágazó struktúrából adódóan több területhez – irodalom, történelem, néprajz, kortárs képzőművészeti ágak – kapcsolódva tud színvonalas kiállítási és közművelődési programokat szervezni. Több szállal kapcsolódnak helyi és kistérségi kulturális intézményekhez, bekapcsolódnak országos szervezetek munkájába is. 2010-ben a múzeumban tartotta konferenciáját a Magyarországi Tájházak Szövetsége, állandó a szakmai kapcsolat a Szentendrei Szabadtéri Múzeummal, az Országos Petőfi Sándor Társasággal, a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a Bács-Kiskun Megyei Múzeumi Szervezettel.

Különdíjak

A Magyar Nemzeti Múzeum különdíját a Bátai Tájház kapta a néphagyományok megismertetéséért, népszerűsítéséért és átörökítéséért végzett kiemelkedő szakmai tevékenység és a helyi közösség életében betöltött szerep elismeréseként.

Az önkormányzati fenntartású Bátai Tájház 1990-es alapítása óta magas színvonalon, példaértékű tudatossággal végzi kultúraközvetítő feladatát. Két épületben valósítják meg céljaikat, az egyik a Gazdaház az állandó és időszaki kiállításokkal, rendezvényhelyszínekkel, a másik a Halászház. Módszeresen gyűjtik és őrzik a tolnai Sárköz gazdag néphagyományát, népi tudását; munkájukat mértéktartó tervek, korszerű megoldások, folyamatos építkezés jellemzi. A koncepció megvalósításának anyagi hátterét minden létező lehetőség megragadásával biztosítják, az időközben kiérdemelt elismeréseket is jól hasznosítják. A nonprofit források bekapcsolását szolgálja az önkormányzat által 2003-ban létrehozott Tájházért és Népi Kultúráért Közalapítvány.

Mindezek eredményeként az épület, a környezet, a kiállítások rendezett állapotban, igényes tájékoztató anyagokkal várják a vendégeket. A kialakítás lehetővé teszi az iskolai és közösségi programok megtartását is. Az intézmény alapító tagja a Magyarországi Tájházak Szövetségének, elnyerte az „Év tájháza 2005” címet, majd az „Év Múzeuma 2007” pályázaton megkapta az Oktatási és Kulturális Minisztérium Múzeumi Osztálya különdíját. Idén a Nagy KUL-TÚRA és a KUL Túra Élmény program keretében szervezett események kapcsán nyújtottak be pályázatot. Az elmúlt éveket jellemző sikeres állományvédelmi munka, a gyűjteményfejlesztés, a feladatok anyagi hátterének biztosítása kiemelkedő munkatársi elhivatottságot és hozzáértő lelkesedést mutat. Kihasználják a XXI. század adta informatikai, technikai lehetőségeket, bevonják a fiatal és idősebb generációt is, rendszeres kapcsolatot tartanak a régió oktatási intézményeivel.

Az ICOM Magyar Nemzeti Bizottság és a Pulszky Társaság összevont különdíját a Petőfi Sándor Emlékmúzeum (Szalkszentmárton) érdemelte ki a megújult állandó kiállításért, a szakmai, múzeumpedagógiai és közönségkapcsolati munka korszerűsítéséért, a helyi közösség életében betöltött kiemelkedő szerepért.

A szalkszentmártoni Petőfi Sándor Emlékmúzeum megújult külső- és belső tereivel kellemes élményt szerez a látogatóknak. Az épületet, illetve a „birtokot” Petrovics Istvánék 1845–46-ban bérelték, ez idő alatt Petőfi több hónapot töltött itt, és bizonyíthatóan itt vetette papírra több alkotását is. A ház 1972-től működik emlékmúzeumként a Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Szervezete keretében. Legutóbb 2008–2009-ben újították fel, ekkor bővítették, korszerűsítették, foglalkozások tartására tették alkalmassá a házat, a gyűjteményi anyag számára pedig a szigetelt tetőtérben biztosítottak megfelelő raktári helyet. A felújítást követően a Magyar Irodalmi Emlékházak Megújulása program (OKM–PIM) keretében átrendezték a kiállításokat, jelenleg négy témakört mutatnak be: Petőfi és szülei gazdasági tevékenysége, Petőfi és szülei Szalkszentmártonban, Petőfi hajdani lakószobája, illetve a vendégfogadó és a mészárszék berendezett helyiségei, udvara, építményei. A felújított, átalakított kiállítások kifejezetten közönségbarátok, széles körű információval szolgálnak, tájékoztató anyagok, múzeumpedagógiai munkalapok segítik a látottak megértését, illetve feldolgozását. Legfontosabb célcsoportjuk az általános és középiskolás diákok.

A település legnagyobb létszámú, jelentős befolyással rendelkező civil szervezete a több száz tagot számláló Múzeum Baráti Kör, amelynek léte, tevékenysége szorosan összefügg a múzeum életével. A múzeum rendkívül jól él lehetőségeivel, egészséges egyensúlyt teremt a közgyűjteménnyel és a közösségi színtérrel kapcsolatos elvárások között. Korszerűsödő, fejlődő intézmény, amely együtt él a településsel, és egyre nyitottabb a máshonnan érkező látogatók irányában is. Munkatársai minden nehézség ellenére optimistán, lelkesen, hasznosan és körültekintően dolgoznak.

Elismerő oklevelek

A Völgységi Múzeum (Bonyhád) a múzeum fejlesztését célzó pályázatok gondos előkészítéséért és a település közéletében játszott kultúraszervező szerepéért részesült elismerésben.

Bonyhád centrumának egyik legszebb, patinás épülete fogadja be a Völgységi Múzeumot, melynek állandó kiállítását a szekszárdi megyeközpont gyűjteményi anyagából és munkatársai segítségével hozták létre 1987-ben. A gyűjteményt a Völgység nemzetiségi és vallási sokszínűsége, életmódja, ipartörténete alapozza meg, ez jelenti a mintegy féltucatnyi kiállítás, valamint a közművelődési, múzeumpedagógiai munka alapját. Gyűjteményei elsősorban a település történetének, a helyi ipartörténetnek az emlékanyagát, valamint német, bukovinai székely és felvidéki magyar viseleteket, textileket tartalmaznak.

A központi épületben látható A Völgység népeinek élete és története című, jól áttekinthető állandó kiállítás, valamint a háztartás, a házi- és kisipar tárgyait bemutató tárlat. További tárlatokat mutatnak be a Németek Házában, a Székely Házban és a kakasdi faluházban. Az utóbbi években jelentősen gyarapodott a fotótár, így a helyi cipőgyár és a zománcgyár képeivel, a völgységi németeket ábrázoló üveglemez negatívokkal, valamint a bukovinai székelyekről készült mintegy 1300 felvétellel. Jelentős eredmények születtek a digitalizálás és az állományvédelem terén is.

Több TÁMOP- és TIOP-pályázat keretében igyekeznek a múzeumpedagógia és a közművelődés terén minél szélesebb kört elérni, részesei a Nagy Kultúra-programnak, az Alfa-program támogatásával a műtárgyak állagvédelme érdekében értek el fejlesztéseket. A múzeum a magyar muzeális rendszer aktív, ambiciózus és kezdeményező intézményei közé tartozik, a lehető legteljesebb mértékben igyekszik kihasználni a helyi adottságokat, a helyi és a regionális szervezetekkel és közösségekkel kialakított kapcsolatrendszert. Múzeumi-közművelődési és múzeumpedagógiai aktivitásuk is kimagasló. Kezdeményezéseik példaértékűek a humánerőforrás-menedzsment terén, hosszú évek óta tartanak fenn eredményes kapcsolatot a munkaügyi központtal, a kistérségi társulással. Minden lehetőséget megragadnak arra, hogy csökkent vagy megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztassanak, az ő munkájuk is nagymértékben hozzájárul az intézmény működőképességéhez, alapvető feladatainak ellátásához.

A Bakonyi Természettudományi Múzeum (Zirc) a múzeum tudományos potenciáljának társadalmi hasznosításáért, az alkalmazott kutatásoknak az intézmény alapfeladataival összehangolt, a fenntarthatóságot is jól szolgáló szervezéséért részesült elismerésben.

A közvetlenül a megyei közgyűlés fennhatósága alá tartozó intézmény benyújtott pályázatában még tematikus jelzővel, besorolással szerepelt, de időközben megkapta az országos szakmúzeum minősítést. Gyűjtőterülete a természetföldrajzi értelemben vett Bakony-vidék, tudományos munkájában együttműködik hasonló profilú hazai és külföldi múzeumokkal, tudományos kutatóintézetekkel és felsőoktatási intézményekkel. Szakalkalmazottai természettudományos végzettségűek, de – mint elkötelezett szakemberek és természetvédők – folyamatosan végeznek múzeumpedagógiai munkát is. Múzeumi munkájuk kiemelkedő része a gyűjteménygondozás és a tudományos kutatás. Anyagi lehetőségeik korlátai és a bizonytalan elhelyezési körülmények miatt elmúlt éveik nehéz átalakulások közepette teltek. A fejlesztés érdekében a ciszterci rend helyi védelem alatt álló egykori leányiskoláját újították fel, ami a munkakörülményekben javulást, a múzeumpedagógiai foglalkoztatóval pedig új lehetőségeket hozott, melyek kiaknázása folyamatos fejlesztéssel történik.

Figyelemre és elismerésre érdemes a friss tudományos eredmények beépítése régi állandó kiállításukba, például a 2006-os őslényleletek bemutatása hamarosan a feltárás után megtörtént. Az épületben – időszaki kiállítótér hiányában – egy sarkot alakítottak ki újabb témák felmutatására. Kisebb-nagyobb vándorkiállításaival a múzeum sok helyen megjelenik: bemutatkoznak vásárokban, nagyrendezvényeken, és eljutnak óvodákba, iskolákba is. Társadalmi kapcsolataik jók, múzeumbarát körük stabilan és rendszeresen működik. Költségvetésükben a saját bevételek aránya kiemelkedő, amit elsősorban szakmai, kutatási tevékenységükkel érnek el: természetvédelmi hatásvizsgálatokat végeznek, helyi védetté nyilvánítási eljárásokban kezelési tervet készítenek.

A ciszterci szerzetesrend kolostormegújító terveivel összhangban, a közeljövőben korszerűsödhet a kiállítóhelyet befogadó épülettömb, ami jó hatással lesz a bérlői jogviszonyban ott létező múzeum megjelenésére is. Az adottságok és lehetőségek – a remek munkatársi gárda, a nagy értékű gyűjtemény, a számban/méretben már megfelelő épületállomány – az együttműködés keretében a renddel teljesen új pályára állíthatják a most még sok nehézséggel küzdő intézményt.