Vidéki múzeumi perspektívák: elkötelezett múzeumfenntartók és feltáruló lehetőségek
INTERJÚ
Rendhagyó beszélgetés Kálnoki-Gyöngyössy Mártonnal, az MVMSZ elnökével.
| Kiss Balázs Levente |
2015-01-05 08:33 |
A Magyar Természettudományi Múzeumról november 30-án levált a Hatvanban található Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum, melyet összevontak a város másik múzeumával, a Hatvany Lajos Múzeum és Értéktárral. A december 1-vel létrejött új intézményt továbbra is a Hatvany korábbi vezetője, Ferencz Beatrix vezeti, ám feltűnt a múzeumnál Kálnoki-Gyöngyössy Márton is, a szentendrei Ferenczy Múzeum jelenlegi igazgatója, a Magyar Vidéki Múzeumok Szövetsége elnöke. Eddigi szerepvállalásáról is kérdezte az MMO.
A szentendrei Ferenczy Múzeum igazgatói irodája helyett a 2014. március végén átadott új vadászati múzeumnak helyet adó hatvani Grassalkovich-kastélyban találkozunk. Mi ennek az oka?
Szentendrén nagyon sok szabadságom gyűlt össze, több mint 60 nap. Nem akartam pénzre váltani, így kértem, hogy engedjenek el szabadságra. A szabadság alatt pedig nem kizárt, hogy egyéb ügyeket intézzek, ezért december elejétől tanácsadóként veszek részt a hatvani vadászati múzeum, egészen pontosan – így hívják december 1-től – a Széchenyi Zsigmond Kárpát-medencei Magyar Vadászati Múzeum, Integrált Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény életében. Egy nagyobb lélegzetvételű tudományos művemet be kell fejeznem, azon is dolgozom, Nyugat-Magyarország pénzverése és pénzforgalma a késő középkorban és a koraújkorban a címe. Ezzel egy időben érkezett a tiszteletteljes hatvani felkérés, így én azt vállaltam el, hogy segítek a most létre jött új intézmény felállításában és „beüzemelésében”.
Ha valaki ilyen hosszú szabadságra megy, azt is feltételezi, hogy minden fontosabb ügyet lezárt. Ez az Ön esetében is így van?
2007. január 1-jén kezdtem szentendrei megyei múzeumigazgatóként, ez a nyolcadik év, amelyet befejezek. Ezt megszakította egy 7 hónapos helyettes államtitkári működés 2010 júniusától 2011 januárjáig. Az utolsó három év elég küzdelmes időszak volt, az új Ferenczy Múzeum felépítésén dolgoztunk munkatársaimmal. Közben vissza kellett szerezni azokat a forrásokat, amelyek a funkciókiváltásra szóltak. Kilincseltem, kértem, leveleztem, a fedezetet elő kellett teremteni, mígnem a 2013-as év elején, 800 millió forintos beruházás keretében lezajlott a Pajor-kúria megújítása. Közben folyt a fenntartóváltások időszaka, kevés idő állt rendelkezésre, hogy a döntéshozók a speciális szentendrei és Pest megyei igényeket is figyelembe vehessék. Ez többek között azt eredményezte, hogy a korábbi fenntartó az intézmény költségvetését a korábbihoz képest a töredékére csökkentette 2012-ben, az intézmény pedig adósságot halmozott fel. Ilyen helyzetben következett a Szentendréhez való csatlakozás 2013. január 1-jén. A közelmúltig a Ferenczy Múzeum a 200 milliós szállítói tartozást görgette maga előtt, úgy kellett győzködni mindenkit, hogy ez majd egyszer kifizetjük. Idén nyáron azonban sikerült meggyőzni a szentendrei képviselő-testületet, hogy a Belügyminisztérium önkormányzatok működését segítő pályázati rendszerén keresztül pályázzunk. Ezt eredetileg Halász János korábbi kulturális államtitkár javasolta. Végül Szentendre és a múzeum 250 millió forintot kapott, amely támogatás segít stabilizálni az intézmény helyzetét. Összességében két és fél év alatt több mint egymilliárd forint forrást sikerült összeszedni; hosszú és küzdelmes időszak áll mögöttünk, amelyet – és ezt nem győzöm elégszer elmondani – komoly, többszöri kormányzati segítséggel tudtunk csak átvészelni.
Egy évvel ezelőtt a téli időszakban a szentendrei kismúzeumok időszakos bezárásáról, majd a szakalkalmazottak kényszerű teremőrködéséről szóltak a hírek, ezek is mind a válságkezelés eszközei voltak?
Az adósságkezelés részeként megváltoztattuk, lecsökkentettük a nyitvatartási időket, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a szentendrei múzeumok a jogszabályban meghatározott idő többszörösében voltak nyitva az év során, a hétfőt és a keddet leszámítva napi 4 és 8 órában. A szakalkalmazottak teremőrzése idén ősszel indult, ugyanis szeptember 30-ig volt 22 főnek határozott idejű teremőri kinevezése. Szeptember elején-közepén még nem volt tudható, hogy a Belügyminisztérium pályázata sikeres lesz. Nem mertem fedezet hiányában felvállalni, embereket azzal hitegetni, hogy kapnak fizetést, miközben tudtam, hogy nincs rá fedezet. Annyi történt, hogy nem hosszabbította meg a szerződésüket a múzeum. Az elmúlt hónapokban volt egy átmeneti időszak, amikor valamennyi szakalkalmazott kollégával őriztük a termeket, de most már elkezdtük a teremőri létszámot visszafejleszteni a korábbi szintre, ez folyamatosan történik. Szakmai alapon, a kollégákkal egyeztetve annyit a teremőrködésből megtartunk – ez a módszertani haszon –, hogy minden kolléga havonta egy napot fog teremőrként dolgozni, mert így közvetlenül találkozik a látogatókkal, megismeri a kiállítást más szemmel is, és ennek lehet haszna a későbbiekben.
A válságkezelésnek így most vége, jöhet a pihenés?
Erről koránt sincs szó. Sok a teendő, jövőre fel kell újítani a Czóbel Béla Múzeumot, hiszen a Miniszterelnökségtől erre a célra 48 millió forintos támogatást kaptunk, a műtárgy-anyag pedig ahelyett, hogy raktárba menne, jövő év szeptemberéig vándorkiállítás keretében körbejárja az országot. Jövőre a Művészet Malomban új kiállítást szeretnénk létrehozni Perlrott Csaba Vilmos műveiből, és sikerült megmenteni régi periodikánkat, a Studia Comitatensiát. Régi nagy tervem egy izraeli Ámos-kiállítás megvalósítása is. Tehát ezek a tervek azt jelentik, hogy nem vagyok a váltási kényszer helyzetében. Más kérdés, hogy ez a hosszú szabadság kiváló alkalom arra, hogy mással is foglalkozzam, illetve az elmúlt évek történéseit átgondoljam.
A Ferenczy Múzeumot fenntartó önkormányzattal, az új szentendrei városvezetéssel milyen a kapcsolata?
Még fiatal a kapcsolat az új képviselő-testülettel, és közismert, hogy a régivel is dinamikusan változott a viszonyom. Én annak vagyok a híve, hogy sokkal kifizetődőbb, ha az ember őszintén megmondja a véleményét, és nem szeretnék ettől a szokásomtól eltérni. Sorsfordító időszak következik. A kérdés az, hogy sikerül-e a város újrapozícionálása és beköszönt-e egy újabb virágkor, vagy végleg álmos, unalmas, bezárkózó kisváros lesz. Ha ez az utóbbi az irány, akkor nekem semmi keresnivalóm Szentendrén. Ha az előbbi, azt lehetőségeimhez képest szívesen segíteném. A mostani polgármester még jelöltként többször is járt a Ferenczy Múzeumban, megismerkedett az intézmény helyzetével. Meglátásom szerint a város fent tudja tartani a kívánt szinten a Ferenczy Múzeumot, amely a vidéki múzeumi rendszer meghatározó eleme. Bármely megyei jogú város megirigyelhetné! A város egyik kitörési pontja ezért éppenséggel ez az intézmény lehet.
Hatvanban március 29-én nyitott a vadászati múzeum a Magyar Természettudományi Múzeum tagintézményeként, majd szűk kilenc hónap alatt három vezető váltotta az intézményi egység élén egymást. A december eleje óta immár városi fenntartású intézménnyel hogyan került kapcsolatba?
Az az igazság, hogy a kezdet kezdetén engem is bevontak abba a bizottságba, amelyik előkészítette ezt az intézményt. Még helyettes államtitkár voltam, amikor meghívtak Hatvanba, hogy bemutassák a város elképzeléseit. Lelkes bölcsészként a romos épületet végig kúsztam-másztam, persze elképesztő állapotokat találtam. Már akkor láttam, hogy ebben az épületben nagyon nagy lehetőségek vannak. A magyar múzeumi struktúrából az európai példákhoz képest csaknem 100 éve hiányzott a „Jagdmuseum” műfaja. Hosszabb távon mindenképpen kellett egy vadászati gyűjtemény, amely reprezentálja a magyar vadászat történetét. Szomorú, hogy az elmúlt évtizedekben ez nem jöhetett létre. Szerintem Hatvan ezen a téren most komoly szerepet vállalt. Jó dolog, hogy a Hatvany-Deutsch család is megjelenik a kiállításban, mert időszakuk fontos korszaka az épületnek. Más kérdés, hogy az itt megvalósult kiállítások némelyike az én várakozásomat alulmúlta. Ez egy fontos épület, tudni kell a helyét a magyar kastélyok között. Más a küldetése, mint például Gödöllőnek. Ez a finomhangolás itt még hátravan. Ugyanakkor a térség elkötelezett országgyűlési képviselőjének és a dinamikus városvezetésnek köszönhetően született Hatvanban valami egészen érdekes és új, amit érdemes és tovább kell fejleszteni.
Van azonban egy másik színfoltja is ennek az intézménynek, a volt Hatvany Lajos Múzeum és Értéktár. Ez az intézményi egység milyen lehetőségeket rejt magában?
Inkább szubjektív választ adnék most. Többször végigjártam a Lesznai Anna-kiállítást és a Kogart szecessziós festményeket felvonultató kiállítását, és meg kellett állapítanom, hogy szentendrei mércével is nagyon jó a tárlat, nagyon jól éreztem magam azokban a kiállítóterekben. A kiállítások olyan tartalmasak és igényesek, hogy nyugodtan ajánlom bárkinek. Az épületben található kézműves sörfőzde pedig izgalmas kezdeményezés. Van egy városi épület – amelynek volt egy sajátos eredeti funkciója a múltban, jelesül a Grassalkovichok sörháza –, és ezt megpróbálták jó értelemben visszaidézni. Látszik is, hogy ennek kedvező fogadtatása van. Forgalmas a „múzeumi söröző”, példa lehet más intézmények számára. A múzeum, a sörivás, a közösségi együttlét és a vélemények kulturált egymás közti cseréje ilyen formában megfér egymás mellett. Ki kell emelnem, hogy ez nem kocsma, ide belépőjegy váltásával lehet beülni, igaz, a jegy ára magában foglalja a sörkóstolást is. Szerintem ez példaértékű megoldás, Hatvan ezzel (is) az élvonalba került.
Nagyon pontosan írta le a sörözőt, ki is próbálta már?
Egyszer már igen, barna sört ittam és kiváló volt. Ajánlom másnak is!
