A Ludwig Múzeum évnyitó sajtótájékoztatóján Fabényi Júlia ismertette a tervezett kiállítások koncepcióját, és röviden beszélt az intézmény idei terveiről is.
Sok szempontból tekinthetjük sikeresnek a Lumú tavalyi évét, a megvalósított tizenegy kiállítás közül jó néhány igazán magas szakmai színvonalon mozgott, elég csak megemlíteni a Hantai- vagy Riegl-életműből rendezett tárlatot, a Tolvaly Ernő rekanonizációjára tett kísérletet vagy a Holokauszt-paradigmára reflektáló [csend] c. projektet. E kiállításoknak 70.000 látogatója volt, amit az igazgató szerint mindenképpen sikerként kell elkönyvelni: Fabényi szerint ez a szám egy pozitív megerősítés a közönség részéről, hogy az intézmény jó irányba halad, így a kiállítások tekintetében ebben az évben nem változtatnak merőben a tavaly bevált sémákon, tendenciákon.
Ennek értelmében idén is látogathatunk olyan kiállításokat, melyek a kelet-európai régió művészeire koncentrálnak, az életművüket és újabb munkáit veszi górcső alá. Az év elején rögtön egy ilyen tárlattal nyit az intézmény: a román származású Ciprian Mureşan Egzisztenciátokat a szerződés szavatolja c. kiállítás munkái napjaink társadalmi megrázkódtatásaiból eredő kérdéseket feszegetnek. Ezek a művek történelmi, társadalmi, képzőművészeti, filmes és irodalmi referenciákat sajátítanak ki, majd ezeket értelmezik újra és helyezik bele egy másik kontextusba. A szlovén Jasmina Cibic: Spielraum - The Nation Loves it szintén e tematikába illeszkedik: a január végén nyíló kiállítás a művész legújabb munkáját, egy hely- és kontextusérzékeny művét mutatja be, amely az építészet, a művészet és a politikai ideológiák kapcsolatára reflektál.
A múzeum 2015-ben is komoly figyelmet szentel az interaktivitás jelenlétének: a /////////fur//// csoport no pain no game című multiszenzoros játékplatformjai által egy intenzív ember-gép-ember találkozás valósul meg, mely során a látogató a lehető legkülönbozőbb tapasztalatokon megy keresztül. Az év közepén Zsigmond Vilmos munkássága előtt tisztelegnek egy kiállítással, melynek gerincét eddig még soha be nem mutatott fotói adják, az év második felében pedig az orosz és az ex-szovjet művészet, illetve az amerikai pop-art kerül bemutatásra az intézményben.
Fabényi Júlia szerint nagyon fontos, hogy a budapesti múzeum kiállításaival reflektáljon a Ludwig házaspár kulturális tevékenységére is. Ezt a feladatot tölti be a májustól-szeptemberig nyitva tartó, a múzeum saját kollekcióján alapuló tárlat, amely Peter és Irene Ludwig posztsztálinista, szovjet-orosz gyűjtését állítja a fókuszba, ami a maga korában egyedülállónak számított. Szintén az oroszokra helyezi a hangsúlyt a Szentpétervári neo-akadémizmus c. kiállítás, amely a jekatyerinburgi Ural Vision Galéria közreműködésével teljes áttekintést kíván adni az orosz képzőművészet e jelentős, mégis ellentmondásokkal teli irányzatáról.
Idén a leginkább várt kiállítás a Ludwig goes pop, ami a Ludwig Múzeumok nemzetközi hálózatának együttműködésével valósul meg, és amely párhuzamosan mutatja be az amerikai és az európai pop-art tendenciáit. Ez az utazó tárlat szintén reflektál a Ludwig házaspár gyűjtési szokásaira, miközben itthon az anyag kiegészül a korszak magyar és kelet-európai alkotóinak műveivel is, így remélhetőleg szép párhuzamokat és együttállásokat rajzol ki ez a tárlat.
Fabényi Júlia elmondta, hogy az átfogó, nemzetközi jelenségeket bemutató kiállításokon igyekeznek a magyar művészetet is kontextusba állítani, amennyiben arra van lehetőség. A zártabb, szorosabb nemzeti kiállítások esetében azonban erre nyilvánvalóan nem lesz mód, viszont a nemrég újrarendezett állandó tárlaton számos magyar származású művész jól reprezentáltan jelen van.
Az igazgató elmondta azt is, hogy a gyűjteményezést tekintve is folytatják a korábbi gyakorlatot, továbbra is bíznak abban, hogy egy-egy kiállításon vagy műteremben felfedeznek olyan darabokat, amiket megvásárlásra érdemesnek ítélnek. Néhány évvel ezelőtt például a Ciprian Mureşan: Úttörők című munkáját is így sikerült megszerezniük. Fabényi szerint a volt Jugoszlávia és Csehszlovákia konceptuális művészete, illetve az orosz művészet jelenleg igen jól reprezentált a gyűjteményben, ő ebben az évben inkább a délszláv vidék felé nyitna, mivel az ottani művészektől jelenleg még nincs olyan sok munka, ugyanakkor az a régió nagyon fontos szerepet tölt be a kortárs művészeti életben. De az Anarchia. Utópia. Forradalom. című kiállításon is feltűnt sok olyan, a 70-es, 80-as években készült kísérleti film, melyekből szintén igyekeznek vásárolni. “Persze az is előfordulhat, hogy idén az Alpok-Adria Biennálén is szétnézünk, és onnan is válogatunk egy-két macedón művésztől származó munkát” - tette hozzá az igazgató.
A Ludwig a kiadványok tekintetében is jelentőset alkotott tavaly, komoly kötetek születtek meg. Fabényi megjegyezte, hogy ez idén sem lesz másként. “A szakma részéről komoly elvárás, hogy megszülessenek ezek tudományos kiadványok, és úgy gondolom, hogy ennek meg is felelünk, hiszen nem pazarló képeskönyveket hozunk létre, amelyek pusztán rekonstruálják az adott tárlatot, hanem olyanokat, melyek akár tankönyvekként is használhatóak” - fejtette ki. Cél, hogy a kiállításokkal megszólítsanak egy nemzetközi, tudományos gárdát, akik később a katalógusok létrejöttében is közreműködhetnek egy-egy tanulmány erejéig.
A Ludwig Múzeum a kiállításokon és katalógusokon túl továbbra is folytatja jól működő szakmai- és közönségprogramjait, illetve múzeumpedagógiai foglalkozásait is, melyekkel célja, hogy a legkisebbek is közel kerülhessenek a művészeti alkotásokhoz.
Kapcsolódó cikkek:
Angyalképű hipsterek
Anarchia, utópia, forradalom és az igazgató
Ami a Ludwig Múzeum előtt áll
Cimkék:
múzeum, gyűjtemény,látogató
