Egy hagyományos újító: Art Cologne művészeti vásár
NÉMETORSZÁG
Április 16. és 19. között újból megnyílik a kölni, Art Cologne nemzetközi művészeti vásár. Kedvcsinálóként a tavalyi vásár felhozatalából nyújtunk ízelítőt.
| Sándor Anna |
2015-03-10 08:19 |
Galerie Henze & Ketterer
A művészeti vásárok atyja megújul
Az Art Cologne-t két kölni galerista, Hein Stünke és Rudolf Zwirner hívta életre 1967-ben. Céljuk a nyugatnémet művészeti állóvíz felkavarása volt.
Az idei, 49. vásár impozáns felhozatallal büszkélkedhet: 200 galéria kínálatát tekinthetik meg a látogatók. Érdekesség, hogy az első hallásra soknak tűnő 200 „lecsökkentett” létszám, amely a vásár 2008-ban debütáló igazgatójához, Daniel Hughoz köthető. Hug a színvonal növelését célozta meg a csökkentéssel. A New York-i galeristaként befutott szakember a Zeitkunst magazinnak adott interjújában más újításairól is beszámolt: a tér átrendezését, illetve a külföldi galériák jelenlétének növelését is kiemelte, melyek véleménye szerint hozzájárultak ahhoz, hogy az Art Cologne ki tudott mászni abból a gödörből, amelybe körülbelül tíz éve került.
A rendezvény egyik különlegessége, hogy nemcsak a kortárs művészetre, illetve a klasszikus modernre koncentrál, hanem „egy fedél alatt” mutatja be a kettőt. Daniel Hug a Kunstzeitungnak adott interjújában úgy fogalmazott, hogy a klasszikus modern mai napig releváns irányzat, illetve azzal, hogy a vásár az elmúlt 120 év művészetére koncentrál, a látogatók száma is növelhető.
Hazai nagypályások és külföldi pályakezdők
Az Art Cologne szervezői fontosnak tartják a fiatal művészgeneráció felkarolását. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az évek óta sikeresen futó program, a NEW POSITIONS. Az ösztöndíjprogram 21 fiatal művésznek biztosít kiállítási lehetőséget, idén először győztest is hirdetnek majd a fiatalok közül, aki szólókiállítást „kap jutalmul”. Az idei év speciális eventje, a ZADIK sosem látott fényképekkel és egyéb archív anyagokkal az amerikai pop art németországi térhódítását mutatja be.
Idén nem maradunk magyar művészek nélkül a vásáron, hiszen a BOOKMARK elnevezésű különkiadás őket helyezi középpontba. Az acb, Kisterem és Vintage galéria szervezésében megvalósuló kiállítás a neoavantgárd és posztkonceptuális művészetet mutatja be a hatvanas évektől egészen napjainkig. A kiállítás kiválóan illeszkedik a vásár koncepciójához, hiszen itt is a kontextusba helyezésen, az évtizedeken átívelő összefüggések bemutatásán lesz a hangsúly.
Joel Saphiro szobrai
Együtt könnyebb?
A vásár tavalyi „különkiadása” a New York-i galériaegyesülettel, a New York Art Dealers Alience-szel közösen kidolgozott Colleborations szekció volt. A koncepció alapján vagy két galéria közös standját láthattuk, vagy egy galéria több művész alkotásait párhuzamba állító kiállítását tekinthettük meg. A berlini 401 Contemporary Galéria a kölni fluxus művész, Mary Bauermeister és Karlheinz Stockhausen zeneszerző közös kiállításával erősítette a szekciót. Bauermeister képei az avantgárd dallamokhoz hasonlóan hálózzák be a teret. A Salon 94 (New York) és a Springmann Galéria (Berlin) közös kiállításán a chicagói művész Dzine Imperial Nail Salon című installációja volt látható, amely a hagyományok, kultúra, giccs és magasművészet kérdéseit boncolgatta színpompás standján.
Galerie Springmann
Mindenből egy kicsit?
A tavalyi Art Cologne vásár egyértelműen a festésmenyek terén nyújtott a legtöbbet, talán túl sokat is. A szobrokhoz és installációkhoz viszonyítva meglehetősen sok volt a kétdimenziós alkotás. Ez a tendencia természetesen érthető abból a szempontból, hogy ezek a legkönnyebben eladhatók, kortárs művészetről lévén szó, mégis maradt a látogatóban némi hiányérzet a formabontó, határterületeket érintő művek iránt. Az értékesítésen túl alapvető szempont, hogy egy művészeti vásáron a legfrissebb irányok, újítások is megfigyelhetők legyenek, az Art Cologne-on azonban ilyen „úttörő” alkotások csak elvétve voltak jelen.
A vásárt 55 ezer látogató tekintette meg, vásárlókban sem volt hiány, a zürichi Galerie von Vertes több mint egymillió euróért adott túl egy Gerard Richter-képen, és az 50–100 ezer eurós kategóriában is több eladás történt. Fontos azonban megemlíteni, hogy a legtöbb eladást német galériák bonyolították, és a klasszikus modern egyértelműen megelőzi a kortársat.
Az Art Cologne alapvető vásár Németországban (pozíciójának kifejezetten jót tett az Art Forum Berlin 2011-es megszűnése), és bár a kiállítók fele külföldi, a látogatók nagy része Németországból érkezik. Örök kérdés, hogy a nagy konkurencia, például az Art Basel, Art Miami vagy a Frieze London mellett mennyi esélye van az Art Cologne-nak a külföldi gyűjtőknél. Az eladások alapján a legtöbb gyűjtő egy Németország-központú, alapvetően klasszikus modern vásárként tekint az Art Cologne-ra. Fontos megemlíteni Daniel Hug tevékenységét, akinek a koncepció megújításával sikerült visszacsábítania néhány elpártolt résztvevőt, a CFA például tizenhárom év kihagyás után tavaly tért vissza Kölnbe. A húzónevek és híres galériák mindenképpen segítenek a vásárlók idecsalogatásában, mégis nehéz egy szóval leírni, hogy a hagyományon kívül mi teszi különlegessé az Art Cologne-t. Bár a térbeli elrendezésen változtattak az utóbbi években, mégis több stand esetében éreztük, hogy kevés a tér a műveknek, és azok a galériák „jártak jól”, amelyek csak néhány alkotással érkeztek. A hatalmas teret szinte lehetetlen volt bejárni, a jegy mellé kapott katalógus sem tartalmazott kiegészítő információkat, bár a vásár területén elérhető galériakereső applikáció hasznos, de csak azoknak nyújt valódi segítséget, akik tudják, hogy mit keresnek. Az Art Cologne így több szempontból is különös hibrid, hiszen egyszerre klasszikus modern és kortárs, hagyományos és újító. Kérdés azonban, hogy pontosan hol is helyezkedik el a nemzetközi művészeti vásárok palettáján, hiszen meghatározó nyugat-európai és észak-amerikai vásárokhoz képest hátránnyal indul, az „egzotikus” dél-amerikai és kelet-európai vásárokhoz képest pedig kevés egyediséggel szolgál.
Kíváncsian várjuk, hogy az idei, újból átrendezett térrel jelentkező vásár milyen meglepetésekkel szolgál.
