A holland tulajdonos szerint másodkézből került hozzá a múmiás Buddha-szobor
RESTITÚCIÓ?
A holland tulajdonos arról tájékoztatta a Hszinhua hírügynökséget, hogy másodkézből vette azt az 1000 éves Buddha-szobrot, amely a múlt hét végéig egyik központi szereplője volt a Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág című kiállításának.
A továbbra is névtelenségbe burkolózó magángyűjtő azt állítja, hogy a szobrot 1995 közepén vásárolta, s a műtárgy - tudomása szerint - 1994-95-től volt előző tulajdonosánál.
Az elmúlt napokban megjelent hírek szerint a délkelet-kínai Jangcsun faluban 1995-ben betörtek egy templomba és illetéktelenek elvitték a helyiek nagyra becsült ereklyéjét, a Budapesten is bemutatott műtárgyra kísértetiesen hasonlító Buddha-szobrot, üregében egy 37 éves korában elhunyt szerzetes mumifikált maradványaival.
A Fucsien tartományi kulturális örökségek hivatala vasárnap azt nyilatkozta, hogy szakértői a rendelkezésre álló adatok, fényképek és dokumentumok alapján azonosították a szobrot. Azt is bejelentették, hogy hivatalos úton fogják kezdeményezni hazajuttatását.
A holland tulajdonos ugyanakkor most arra utalt, hogy az időpontok nem egyeznek, az ő szobra már a kínai Buddha-szobor eltűnését megelőzően forgalomban volt. Korábbi, köztük tavalyi sajtóhírek viszont még arról szóltak, hogy a szobrot 1996-ban vásárolta.
Az ismeretlen magángyűjtő szóvivője útján magyarázatképpen azt is közölte, hogy a teljesen ép műtárgyat kutatási céllal bocsátotta a nyilvánosság számára elérhetővé, de a média fokozott érdeklődése, a kínai buddhista közösség növekvő aggodalma, valamint biztonsági megfontolások arra indították, hogy visszakérje a szobrot.
Ezért került sor arra, hogy - mint azt az MTI kérdésére szombaton megerősítették - a Természettudományi Múzeum kiállításán szereplő Buddha-szobrot a múlt pénteken váratlanul becsomagoltatták és hazaszállíttatták.
A tulajdonos megjegyezte, azért lépett a nyilvánosság elé, hogy segítse "a váratlan helyzet nyugodt és kritikus értékelését". Azt is jelezte, nyitott további információkra, amelyek bővítik a szoborral kapcsolatos ismereteket és lehetőséget adnak a helyzet jobb megértésre.
A Hszinhua korábban arról számolt be, hogy Jangcsun falu lakói az év elején könnybe lábadt szemmel nézték a budapesti kiállításról, illetve a szoborról készült televíziós beszámolókat, mert többen ráismertek a húsz éve templomukból hiányzó alkotásra. A nagy becsben tartott szobrot a faluban egyfajta korona díszítette és ruhadarabokkal volt részben beterítve. A helyiek ősükhöz imádkoztak előtte.
A jangcsuni irattár szerint az önmagát mumifikáló szerzetest Csannak hívták, de neve mögött ott volt a tiszteletet kifejező Kung és a Cu-si is. Húszas éveiben lett szerzetes és gyógyítással, a buddhista hit terjesztésével szerzett tekintélyt. A helyiek a Szung-dinasztia (960-1279) idején ágyazták testét a szoborba.
A pekingi Beijing Wan Pao című esti újság helyszíni riportjában idézte fel, hogy a fucsieni Jangcsun településen élők 1995-ben, a holdnaptár szerinti tízedik hónap 24. napjának reggelén vették észre, hogy Pucsaotan nevű templomukba illetéktelenek hatoltak be és elvitték Buddha-szobrukat. Egyedül a koronája maradt meg.
