©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Hallgasd meg a városod szívét!

Városfejlesztési konferenciát szervezett a MUT azzal a céllal, hogy élő párbeszédet teremtsen a Múzeumliget támogatói és ellenzői között. Kocsis Katica tudósítása az első blokkról.

Magyar Urbanisztikai Társaság az MTA székházában rendezett konferenciát 2015. április 15-én. A terem reggel kilenc órára teljesen megtelik, ami nemcsak a téma fontosságát jelzi, hanem a szakma társadalmi vita iránti igényét is. Ahogyan Osskó Judit, a konferencia moderátora kifejti, a döntéshozók eddig nem sokat törődtek a különböző területek véleményével, annak ellenére, hogy a szakma képviselői már tavaly és 2013-ban is hangot adtak véleményüknek, a Múzeumligettel kapcsolatos ellenvetéseiknek.

Körmendy Imre Döntési mechanizmusok a városfejlesztésben c. előadásában is ezt a problémát, a döntéshozatal önkényességét bírálja. Kulcsfontosságú mondattal nyit, mely szerint a várossal való foglalkozás (a Hannah Arendt-i értelemben vett) politikai, de nem pártpolitikai ügy, majd általánosságban vizsgálja a városfejlesztés kétféle irányát, az általánost (kínálati) és az egyszerit (keresleti). Míg az előbbi szabadabb és átfogó ügyeket jelöl ki, és egy hosszabb periódusra tervez előre, addig az utóbbi konkrét projekteket fogalmaz meg. Körmendy szerint a széles körű, holisztikus várostervezéssel lehet „harmóniába rendezni a dolgokat”, míg az egyszeri projektek „szétzilálják a társadalmi jogrendet”, hiszen olyanok ezek, mint cserépdarabok, amelyek törekszenek ugyan a tökéletességre, de mégiscsak széttöredezett részek maradnak. Körmendy azonban hozzáteszi, hogy a városfejlesztést szabályozó törvények jelenleg túl gyorsan születnek, és rengeteg módosuláson esnek át, emiatt alkalmatlanok arra, hogy lehetővé tegyék a hosszú távú, átfogó fejlesztések megfogalmazását.

A MUT elnöke előadásának második részében a kollektív döntések hiányát bírálja, azt, hogy a döntéshozók a projekt kidolgozása előtt nem hallgatták meg a külső szakértőket, nem vették figyelembe a szakma, illetve a lakosság véleményét. Körmendy az athéni demokrácia példáját hozva rámutat arra, hogy az egyszeri döntések helyett a közösségi elhatározások sokkal eredményesebbek, mivel „több szem többet lát”, vagy egy észak-afrikai mondással élve, „egy fej nem tartalmazza a bölcsességet”. Ha a vezetés meghallgatta volna a városlakók és a szakma véleményét, szerinte mindenki számára előnyös döntés születhetett volna. A vita lett volna hivatott eldönteni, hogy a „csalfa szirénhang mögött melyek az igazi értékek”. Körmendy úgy látja, a döntés után már nem sok értelme van a párbeszédnek: „Miféle partnerség az, amikor csak igen mondható?”, teszi fel a kérdést, majd előadásának végén Habsburg József példáját hozza, aki sohasem erőltette rá a lakókra az elképzelését, hanem mindig kikérte a nép és a külső szakértők véleményét egy-egy döntés meghozatala előtt.

Az első blokk második előadója, Schneller István elsőként szintén a városfejlesztés különféle lehetőségeit ismerteti, szól az átfogó, mindenre kiterjedő, egy úgynevezett Master Plant kijelölő, illetve a projektalapú módszerekről, amelyekből idővel rendre kiábrándultak, jelenleg Európában ugyanis a keret jellegű fejlesztések dominálnak, amelyekben az egyes projektek egy hosszú távú koncencióhoz illeszkednek. Schneller szerint Budapest e tekintetben ambivalens, hiszen létezik ugyan egy hosszú távú városfejlesztési koncepció, a BUDAPEST2030, de ettől függetlenül folyamatosan különálló projektekbe ütközünk. Az építészmérnök ezután rengeteg projektötletet sorol fel, a Múzeumliget terve mellett előkerül többek között az olimpiai pályázat, a Népliget átalakítása, a Puskás stadion megépítése, a Budai Vár helyreállítása stb., melyek egy nagy budapesti „puzzle”-t rajzolnak ki, Schneller szerint azonban kérdéses, hogy a kirakós egyes darabkái hogyan illeszkednek majd egymáshoz.

Hasonló a helyzet egyébként a Múzeumliget projekttel is, ahol a pályázat 17 célt fogalmazott meg, ezekről azonban egyelőre még nem látszik, hogy rendszert alkotnak-e, még nem világos, hogy valóban egy összehangolt, tervszerű fejlesztésről van-e szó. Az előadó ezután a pályázatból idézve bírálta a projekt egyes célkitűzéseit, majd hangsúlyozta, hogy a Városligettel kapcsolatban a legfontosabb az lenne, ha a meglévő funkciókra erősítenének rá, végezetül pedig rámutat arra, hogy a turisták Budapestre elsősorban nem a múzeumok miatt látogatnak, hanem azért, hogy kiváló séták során megismerjék a város egyedi atmoszféráját, így a decentralizáltság inkább vonzó számukra, hiszen alkalmat ad a felfedezésre.

Ezt az állítást támasztotta alá Schultz Éva turisztikai közgazdász, aki különféle statisztikai mutatók segítségével Budapest turizmusáról is szót ejtett. Rámutatott arra, hogy Budapest újra trendi város, amit a sokasodó legek (romkocsmák, New York kávéház, 2-es villamos, Palatinus, Gellért fürdő stb.) is igazolnak. 2014-ben 2,4 millió turista látogatott az országba, főként Európából, leginkább szabadidős (városnézés, legénybúcsú) vagy üzleti (konferencia) céllal. A turistákat általában a csodás panoráma, az épített környezet, az egyedi gasztrokultúra, a város atmoszférája vonzza, és a statisztikákból az is világosan kiderül, hogy a különféle látnivalók szétszórtsága is előnyös, hiszen így a városba látogatónak alkalma nyílik arra, hogy kisebb-nagyobb séták során bejárja a várost. Schultz is úgy látja tehát, nem biztos, hogy a Múzeumliget koncentráltsága jót tesz a turizmusnak, a turisták elsősorban nem a múzeumok miatt látogatnak Budapestre, így nem valószínű, hogy a Múzeumliget ilyen formában fenntartható lesz.

A blokk végén Pákozdi Imre egy hozzászólás erejéig az építészfórumon megjelent két hatástanulmányt bírálta. Ezek legfőbb hiányosságai szerinte: a lehetséges helyszínek vizsgálatának elégtelensége, a Városligetre kifejtett hatások számbavétele, a parkterhelés növekedésének számításában elkövetett hibák, a múzeumok egymásmellettisége által keltett „szinergia” kimutatásának hiánya, a nemzetközi esettanulmányok szegényessége, a megtérülési számítások problémái, illetve az elemző bírálatok teljes visszhangtalansága. Pákozdi részletesen beszélt arról, hogy Nagy Béla tanulmánya alábecsüli a Városliget zöldjére irányuló terhelést, hiszen a Széchenyi fürdő jelenlegi 1,2 milliós látogatottságát következetesen 300 ezresnek veszi, az elírás miatt pedig a Liget látogatottságának növekedését 255 ezerre becsüli a majd egymillió helyett. Pákozdi másik komoly problémája, hogy az egymás közelébe telepítés látogatószámot növelő hatása sincs bizonyítva: marketingstratégiákkal lehet növelni egy múzeum látogatóinak számát, de ennek nem feltétele a közelség egymáshoz.

A blokk előadói szerint tehát a Múzeumliget ötletével a legfőbb probléma, hogy:

– megszületését nem előzte meg valós társadalmi vita;

– nem világos, illeszkedik-e egy átfogó, holisztikus várostervezés menetébe;

– nem egyértelmű, hogy a projekt segíti-e az egységes városkép fenntartását;

– nem bizonyított a múzeumok egymásmellettisége keltette „szinergia”, illetve annak látogatónövelő hatása.

Folytatjuk!