Fel nem tett kérdések

A tervezés és a nyilvánosság

2010. május 20-án a Magyar Nemzeti Galéria sajtótájékoztatót tartott a Magyar Nemzeti Galéria tervei címmel, az idei év kiállításairól és a következő három év kiállítási terveiről, a galéria modernizációs törekvéseiről, az európai uniós projektekről és - ígéretük szerint - a múzeum gyűjteménygyarapításáról.

Ma Magyarországon kevés múzeum középtávú terveit ismerhetjük meg látogatóként vagy olvasóként. Nem mintha a múzeumok nem terveznének - rövid, közép- és hosszú távon egyaránt. Kötelező módon készítenek különféle távú terveket, javaslatokat, álmokat, de ezeket nem teszik nyilvánossá. A magyarországi közintézmények nem nagyon mernek, és nem is nagyon tudunk tervezni. Mármint reálisan. És ez nem csak a pénzről szól. Pedig éppen a 2-3 évre előre, módszeresen és reálisan összeállított terveken keresztül válhatna láthatóvá a múzeum tudományos, gyűjteményi és kommunikációs stratégiája - a szűkebb szakmai érdeklődők és a szélesebb közönség számára egyaránt. Ráadásul a tervekre mindig jobban figyelünk, mint arra, ami az elmúlt három évben történt. Holott az elmúlt évek kritikus vizsgálatában nemcsak a szlogenek, az éppen divatos múzeumi fordulatok, hanem a tényleges tettek, módszerek és praxisok is látszanak - a szavak helyett a tettek, problémákkal, újításokkal, látogatólétszámmal, kiadvánnyal együtt, szerencsés esetben a nyilvánosság érdeklődését is kiváltó értelmező és elemző kritikával. De hát nem így működünk. Nem szeretünk elemző módon visszatekinteni és reflektálni. A tervektől viszont izgatottak és kíváncsiak leszünk. Sőt: olykor keressük bennük a rendszert, a változást és az új irányt is. Különösen új tudományos és intézményi szerepet ígérő intézmény esetében. Mint amilyen a Magyar Nemzeti Galéria ma.

A tervek - jelen idő, jövő idő

A Magyar Nemzeti Galéria sajtótájékoztatójának főszereplői, Csák Ferenc főigazgató, Szücs György főigazgató-helyettes és Jávor Anna gyűjteményi igazgató jól szervezetten és összeszedetten, egymásra figyelve vezénylik le a sajtóeseményt. Hallhatunk egy gyors áttekintést az idei évről a kiállítások tükrében, az olasz futurista Fortunato Depero és a magyar Kovásznai György - akár egymáshoz képest is érdekes - tárlatairól, a belga együttműködéssel megvalósuló őszi Félicien Rops-kiállításról, majd modern magyar kereskedelmi plakátokat bemutató tárlatról, és végül A felemelő évszázad tematikus év keretében rendezett, nemzeti önképet elemző kiállításról. Majd "végigszaladunk" a 2011-2013 közötti időszakra tervezett főbb kiállításokon is: a galéria gyűjteményére alapozott ún. monografikus és/vagy életmű-kiállításokon (idősebb Markó Károly, Ferenczy Károly, Derkovits Gyula), a művészet tágabb társadalmi és/vagy kulturális összefüggéseire, fogalmaira, vagy akár egy koncepcióra épülő tárlatokon (migráció és művészet, rang és kép), egy-egy szakterületet vagy művészeti műfajt bemutató kiállításokon (művészi grafika, enteriőrfestészet), a nemzetközi együttműködéssel születő kiállításokon (kortárs horvát szobrászat, Rippl-Rónai és Maillol, közép-európai festők a 19. századi Párizsban) és néhány kísérleti felvetésen is, mint például az autistaotthonokban készült képzőművészeti munkák kiállítása, vagy az érzékszervek és a befogadás lehetőségeit tágító workshopok anyagának bemutatója. Végül néhány, a galéria rendezésében vagy közreműködésével a közeljövőben létrejövő hazai és külföldi kiállításból kaphatunk ízelítőt (Balatonfüred, Hatvan, Csíkszereda, London).

A nyilvánosságra hozott középtávú terv az intézmény Tudományos Tanácsa elmúlt három hónapos munkájának köszönhető, amely a már most folyó kutatások erővonalainak, a nemzetközi együttműködések, továbbá a kulturális kormányzat már látható tematikus terveinek figyelembevételével készült. De a terv helyet és időt hagy a menet közben felbukkanó új témák, lehetőségek, továbbá az új kulturális kormányzat által vélhetően előirányzott témák számára is. Újra hangsúlyozom: ez a munka (tervezés és nyilvánosság) korántsem lebecsülendő, sőt fontos és hasznos, és a hazai múzeumi szférában - néhány intézménytől eltekintve - egyáltalán nem általános. De a hiányérzet mégis erős - muzeológusszemmel mindenképp.

A fel nem tett kérdések

Nézzük mindezt kritikus üzemmódban! Miről szólt a tájékoztatás? Arról, hogy ebben az évben folytatódik a már korábban tervezett kiállítási koncepciók megvalósítása, majd 2013-ig már az új vezetés által kezdeményezett tudományos munka eredményeit láthatjuk. De amit hallottunk, azok ugyanazok az alapinformációk (címek, időpontok, közreműködők stb.) voltak, amelyek a közreadott sajtóanyagban is szerepelnek. A tágabb összefüggések és a koncepciók egyáltalán nem kerültek szóba. Például: az egyes tárlatok tudományos kutatásai miként függnek össze egymással, illetve az újraformálódó intézmény tudományos és kulturális státusával? Milyen szerepet szánnak az intézmény egyik legfontosabb nyilvános műfajának, a kiállításnak, illetve a tágabb kiállítási munkának? Milyen saját tudományos és kiállítási stratégiát valósít meg a jövőben a galéria a magyarországi művészeti múzeumi porondon? Miként fogalmazza újra, újrafogalmazza-e az intézmény - a kiállítási munkáján kívül, esetleg azzal összekapcsolódva - közgyűjteményi szerepét, gyűjteménygyarapítási stratégiáját a kortárs magyar képzőművészet alkotásaival és alkotóival kapcsolatban? És megteszi-e ugyanezt a magyarországi intézményi struktúra más szereplőivel összefüggésben? A tájékoztatón csak "kivastagított" címszavakat kaptunk, amelyek összetett tartalmáról nem tudtunk meg lényegeset: hiába hangzott el, hogy az intézmény az egész magyar nemzet képviselője, hogy fel kell kerülni a nemzetközi térképre, javítani kell a szolgáltatások minőségét, és újragondolni a galéria küldetését. Ezek pusztán jól bevált pályázati szlogenek, amelyek jelentenek is valamit, de leginkább nem jelentenek semmit. Így, ebben a formában.

A fogadótér új berendezéséről, a galéria új grafikai arculatáról és a bejárat előtti Savoyai-terasz "belakásáról" több lényeges információt és részletet is megtudhattunk, továbbá az európai uniós pályázatok és az új anyagvizsgálati laboratóriumi szerződés részleteivel is kényeztették a szervezők, az előadók a hallgatóságot. Újra csak hangsúlyozom: ezek fontos, érdeklődésre számot tartó kérdések, de talán nem maradok egyedül azzal az észrevételemmel, hogy a főigazgató-váltás után a mégoly izgalmas intézményi és működési kérdéseken túl a tudományos és a kulturális változások érdemi prezentációjára is nyitott lettem volna. Más megfogalmazásban: muzeológusként vártam volna valamiféle, a hivatali feladatok szintjéről némileg elemelkedő, a pályázatok és a munkatervek nyelvezetétől elszakadó, azokon túlmutató beszédmódot. Olyan észrevételeket, amelyekkel kapcsolatban akár érdemi kérdéseket is megfogalmazhattunk volna. Persze minderre válaszolhatjuk, hogy ez nem egy sajtótájékoztató feladata. Nálunk láthatóan nem. De akkor hol kaphatunk válaszokat ezekre a kérdésekre?

A sajtótájékoztató rövid összefoglalása a Magyar Nemzeti Galéria honlapjának Sajtószoba menüjében olvasható.


Tipp!
Olvasd el Múzeum, hír, érték, avagy hogyan lehet "eladni" a múzeumokat a médiában? című cikkünket!