©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Luther öröksége

2016. november 11-én az Evangélikus Országos Múzeum „Luther öröksége” címen nyit új állandó kiállítást a most átadott Insula Lutheranán, a Belváros szívében.

1815-ben ajándékként kapták meg a magyarországi evangélikusok Luther Márton végrendeletét – ez a dokumentum jelképe annak, hogy Luther hivatalos örökösei vagyunk Európának ebben a szegletében. Erről a majd’ öt évszázados és sokszínű örökségről ad képet a kiállítás, egy anyagiakban mindig is szűkölködő, ám szellemi és lelki javaira annál büszkébb közösség történetéből. A pesti belváros lutheránus (evangélikus) szigetén különféle lelkiségi és kulturális tartalmak találkoznak, és olyan egységet képeznek, amely az örökségét ápoló, a világra nyitott, új kommunikációs lehetőségek után kutató és kortárs kihívásokkal is törődő, toleráns egyház üzenetét befogadhatóvá tudja tenni.

Insula Lutherana – a hely

Az ún. Insula Lutherana – a lutheránus sziget – Budapest szívében, a metróvonalak találkozásánál helyezkedik el a Deák téren. Mintegy kétszáz éve a magyarországi evangélikusság egyik legjelentősebb kulturális és lelki központjának számít. A múzeumnak is otthont adó épület egyik oldalán a híres, az „ország templomának” is nevezett, turisztikai látványosságnak számító, klasszicista stílusban épült templom (Pollack Mihály első középülete), amely a déli evangélikus egyházkerület székhelye is egyben. Híressé vált lelkészek szolgáltak falai között: az „ország papja”, Székács József, Cervantes első magyar fordítója, Győry Vilmos és a 20. század mártír sorsú püspöke, Ordass Lajos. A másik oldalon helyezkedik el az evangélikus gimnázium, amely időrendben Pest második gimnáziuma, és olyan országos, sőt világhírnévre szert tett személyiségek tanultak a falai között, mint Petőfi Sándor költő, Kálmán Imre zeneszerző, Pecz Samu építész, Kandó Kálmán a vasútvillamosítás megteremtője. Az Insula Lutheranán 19. században kialakult, majd megizmosodott modern, toleráns és evangélikus szellemiség elegendő példát ad a 21. századi utódok elé: aktualizálni, megközelíthetővé és befogadhatóvá tenni evangélikus örökségünket.

Insula Lutherana – a kulturális központ

A gyakran konkrét találkozási pontként használt térben a felújítással és bővítéssel, a különféle kulturális tevékenységek (múzeum, könyvesbolt, előadótér) összehangolt üzemeltetésével lehetőség nyílik arra, hogy eleven, az evangélikusság értékeit a széles közönségnek korszerű formában közvetíteni tudó kulturális hely jöjjön létre. Az Insula Lutherana megnyitásával a belváros új, a minőségi egyházi turizmust szolgáló létesítménnyel fog gyarapodni a Szent István tér – Deák tér – Dohány utca – Kálvin tér útvonalon.

Insula Lutherana – a múzeum

Az átalakított kiállítótérben épült fel új állandó kiállítás, mely ötvözi a tárgyközpontú installációt a korszerű interaktivitással. Nagy hangsúlyt kap a magyarországi evangélikusság kulturális sokszínűség megjelenítése. Az evangélikus egyház ugyanis történelmileg háromnyelvű – német, szlovák, magyar – volt. Ez a multietnicitás segítette elő a Kárpát-medencén túlról betelepülő evangélikusok integrálódását. Az új szellemű, a modern narratívát és technikákat alkalmazó, új állandó kiállítás a magyarországi evangélikusság európai kultúraközvetítő szerepét is bemutatja. Ugyanakkor újszerűen mutatja be a kiállítás nagyközönség számára Luther Márton saját kezűleg írt végrendeletét, amely 1815-ben, Jankovich Miklós műgyűjtő és mecénás ajándékaként került az evangélikus egyház tulajdonába. Több új digitális alkalmazás is része a kiállításnak, amelyek nemcsak díszként szolgálnak majd, hanem az élményszerű információszerzés valódi eszközeivé válhatnak.

A kiállítótér bővítése (a pince felé) dinamizálja a múzeum működését, új lendületet ad kulturális és missziós munkájának: az eddiginél nagyobb időszaki kiállításoknak, valamint konferenciáknak, kamarazenei koncerteknek, pódiumbeszélgetéseknek, diákprogramoknak biztosít különleges atmoszférájú helyet. A bővítéssel létrejött multifunkciós tér ad lehetőséget arra, hogy valóban élő múzeumként működhessen az intézmény.

Az evangélikus egyház egyik fontos tevékenységi területe hagyományosan az oktatás: óvodák, iskolák fenntartása. A múzeum nemcsak konkrétan, földrajzilag, hanem átvitt értelemben is a templom és az iskola között foglal helyet. Az intézmény lehetőségei a nagyobb kiállítótérben és egy foglalkoztató helyiség kialakításával megsokszorozódtak. A múzeumpedagógiai programkínálatot a tanév 2. félére már nyilvános lesz.

Mert lesznek benne különleges tárgyak, mint egy vasnyárs, amelyre Caraffa törvényszéke tűzette a vértanú Radvánszky György fejét (1687), vagy Zsilinszky Mihály egyháztörténész, titkos tanácsos szabadkőműves jelvényei, vagy egy ún. árvízi kehely, amelyet a pesti árvíz után a zsidó hitközség rabbija ajándékozott az evangélikus lelkésznek (1838), de Kossuth Lajos tengeri növénygyűjteménye a 19. század végéről, Petőfi első ismert verskézirata 1838-ból, Peter Kast, egy hartai férfi kelengyeládája 1875-ből és koporsófedél Szarvasról (1828).

Mert működni fok a digitális múzeum, amelyben megelevenedik Luther végrendelete, térképre kerül az egyháztörténet közel 1200 gyülekezet keletkezésével és elmúlásával, megszólalhat egy preparált orgona és láthatóak lesznek az evangélikus templomok 3D-ben is.

És mert az épület óvóhely a pincéjében megnyílik a Sztehlo-Keken emlékhely, amely egyfajta tiszteletadás is a vészkorszakban helytállók előtt.

 

Az Insula Lutherana november 11-én, pénteken délután 15 órakor nyitja meg kapuit és kiállításait.

Kapcsolódó cikkek:
A régi vagy az új múzeumoknak könnyebb?
A zengő öntvény
A Magyar Zsidó Múzeum 100 éve 100 tárgyon keresztül

Cimkék: