Anorexia, hajléktalanok, migráció

INTERJÚ

A riportalany Sandra Sunier, a genfi Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Múzeum kiállításokért és kiadványokért felelős projektvezetője.

Cikk küldése

e-mail:

A Magyar Nemzeti Múzeum az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő és a GULAG Emlékbizottság támogatásával a Szovjet Gulágtól a Magyar Recskig. Jogfosztottság traumái a múzeumi interpretációban címen nemzetközi konferenciát szervezett 2016. november 24-én. A konferencia egyik előadójával Sandra Sunier-vel, a genfi Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Múzeum kiállításokért és kiadványokért felelős projektvezetőjével készült az alábbi beszélgetés.

A genfi Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Múzeum állandó kiállítása, amely a nemzetközi szervezet történetét és legfőképpen működését mutatja be, nagyon kreatív, interaktív és egyben informatív is – emellett pedig erősen hat az érzelmekre. Egy ilyen állandó kiállítás mellett milyen időszaki kiállításokkal találkozhatunk Önöknél?

Míg az állandó kiállításunk a szervezet egészével és annak globális működésével foglalkozik, addig az időszaki kiállításainkban nagyobb szerep jut a művészeteknek és a Vöröskereszt helyi munkájának. Hiszen tudjuk, hogy ez egy óriási szervezet, amelynek szinte minden országban vannak helyi szervezetei is – ezek pedig mindig az adott társadalom problémáival foglalkoznak, legyen az akár a hajléktalanok ügye vagy a mostanában a fiatalok körében sajnos nagyon elterjedt anorexia. Jelenlegi időszaki kiállításunk például épp ez utóbbival foglalkozik.

A közeljövőben tervezünk egy a migrációval foglalkozó kiállítást, valamint a 2017-re tervezett nagy kiállításunk témája az AIDS lesz. Ezzel gyakorlatilag a drezdai Deutsches Hygiene-Museum [Német Egészségügyi Múzeum] igaz történeten alapuló kiállítását adaptáljuk, svájci vonatkozásokkal kiegészítve. 2018-ban a büntetés-végrehajtással és a börtönökkel foglalkozunk majd, szintén a drezdai Deutsches Hygiene-Museummal, valamint a lyoni Musée des Confluences együttműködésével.

Miért tartja fontosnak, hogy ezek a kérdések egy múzeumban is megjelenjenek?

Mivel a mi múzeumunk egy szociális tematikájú múzeum, aminek az emberek vannak a középpontjában. Minden kiállításunk során kifejezetten érzékeny kérdésekkel foglalkozunk - akár világszerte jelenlévő, akár specifikusan európai kérdésekkel is, mindig a helyi problémákra koncentrálva. A munkánk során folyamatosan előkerül az etnográfia, az orvoslás, a különböző traumák, a férfi-női szerepek, és sok minden más is. Ezek között az ilyen tematikáknak fontos helyük van.

Kiknek szólnak ezek a kiállítások és mi a céljuk?

A fő célcsoportunk a 15-25 év közötti fiatalok és a turisták, de mindenki számára érthetőek és nyitottak vagyunk. Azt szeretnénk, ha az emberek tisztában lennének és foglalkoznának ezekkel a problémákkal, illetve hogy tudják kezelni őket. Az üzenetünk azonban nem csupán a társadalom egészének szól – azt is szeretnénk tudatni, hogy azok az emberek, akiket ezek a gondok, mint az AIDS vagy az anorexia érintenek, nincsenek egyedül, egy csoporthoz, egy közösséghez tartoznak.  Fontos célunk, hogy ezek az emberek ne érezzék magukat elhagyatottnak és egyedül a problémájukkal. Szeretnénk, hogy legyen egy fórumuk, ahol diszkrimináció nélkül beszélhetnek. A célunk tehát nem az, hogy depresszív, sokkoló kiállításokat készítsünk, hanem az, hogy energiát és biztatást adjunk ahhoz, hogy foglalkozzanak ezekkel a kérdésekkel és segítsenek ezeken.

Ha bármit megtehetne, miről készítene kiállítást?

Nagyon sok mindenről. Nincs különösebb érdeklődési köröm, ezért igazából bármiről, akár egy kalapról is. A kérdés számomra nem az, hogy miről csinálnék, hanem az, hogy milyen módszerekkel és milyen tartalommal tölthetem meg.

Ön szerint mitől lesz jó egy kiállítás?

Egy kiállítás nagyon sokféleképpen lehet jó – a témától és rengeteg más körülménytől is függ, hogy egy adott esetben mitől lehet valami jó. A lényeg, hogy az emberek értsék – hogy tudják, hogy a kiállítást ki csinálta, miért, mi volt vele a célja. Talán ez marginálisnak tűnik, de valójában nagyon fontos hogy ezt értsék a látogatók, mert így válik értelmezhetővé számukra az egész kiállítás. Így jobban is fogják magukat érezni, nem érzik majd annyira elveszettnek magukat a térben.

Ami a múzeumokat illeti – mit gondol, mi tesz igazán jóvá egy múzeumot?

Ez nehéz kérdés, mert minden múzeumnak más küldetése, szerepe és működési mechanizmusa van. Minden intézmény kötődik egy közösséghez is és ezen is sok múlik. Van olyan múzeum, aminek inkább szociális, társadalmi szerepe és jellege van, mint például a Vöröskereszt Múzeum, és olyan is, ami inkább gyűjtemény, ami mást mutat meg. A lényeg az, hogy egyértelmű legyen a múzeum küldetése, annak megfelelően dolgozzanak és mindezt a közösségnek is meg tudják mutatni, megfelelően tudják kommunikálni.

Ezért is örülök az ilyesfajta előremutató kezdeményezéseknek, mint a hasonló konferenciák, fontosnak tartom ugyanis, hogy a különböző intézmények találkozhassanak és múzeumközi párbeszédek alakulhassanak ki.

A fotók a genfi Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Múzeum állandó kiállításán készültek, fotós:Alain Germond.