©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Új múzeumok - új állandó kiállítások

Bár mindannyian saját bőrünkön érezzük a megszorításokat, mégis örömmel teli, hogy a gazdasági válság ellenére több múzeumot, kiállítóteret, emlékházat újítottak fel, nyitottak meg az elmúlt néhány hónapban idehaza és a szomszédos Ausztriában.

Salamon István, az RTTM vezetője a múzeumelőzményeiről szólva felidézte: a Magyar Rádió alapításának 80. évfordulóján, 2005-ben nyílt egy kisebb kiállítás, amely továbbfejlesztve és kiegészítve egy jelentős televíziótörténeti anyaggal, valamint egy-egy kisebb MTI-s és Duna televíziós sarokkal az új múzeumalapját képezi.

A bemutatott elektromos és mechanikus gramofonok, lemezjátszók, szalagos magnók, és más készülékek az 1900-as évektől napjainkig nyújtanak áttekintést a rádiózás és televíziózás műszaki világáról. A korabeli bútorokkal és technikai eszközökkel berendezett rádiós és televíziós stúdiók, vezérlőszobák valóságos időutazásra invitálják a látogatókat; ebben egy 1964-es, illetve egy 1984-es szobabelső is segít. A szekrény méretű zenegéptől a Sokol és Videoton rádiókig, a fémlemezektől a kazettás magnókig a kiállítás anyagában jól nyomon követhető a 20. század technikai fejlődése. Egy monitoron látható például az első emberi arc, amely 1953-ban a magyar éterben megjelent, és az a gép, amely 56 évvel ezelőtt közvetítette a kísérleti műsort. A múltidézést a múzeumban meghallgatható archív felvételek és sajtódokumentumok teszik teljessé. Az Andrássy Egyetem melletti bejáraton keresztül elérhető kiállítóhelyen külön sarkot kap az MTI is: itt egy nagyérzékenységű, szekrénybe szerelhető rádióvevő berendezés, egy lyukszalagos távíró, egy mahagónifából és rézből készült, stilizált Morse-jeladó és egy öreg telexgép lesz látható. A legfiatalabb közmédium, a Duna Televízió történetével elsősorban dokumentumokon és díjakon keresztül ismerkedhetnek meg a látogatók. A Rádió-és Televíziótörténeti Múzeumot Böröcz István, az MTVA vezérigazgatója nyitotta meg Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester, valamint a magyar médiatörténet számos legendás alakja társaságában: jelen volt Kertész Zsuzsa, Gaskó Balázs (MTV), Asbóth József, Morvai Noémi (Duna TV), Bőzsöny Ferenc, P. Debrenti Piroska, valamint Szabó Tamás és Vizy Dorottya (Magyar Rádió).

A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Alfa programjának támogatásával készült közelmúltban megnyílt állandó kiállításon és hozzá kapcsolódó foglalkozásokon interaktív módszerekkel, a látogatók tevőleges bevonásával tesszük lehetővé a szakmák, ezen belül az alapanyagok, a munkafolyamatok, valamint a késztermékek megismerését – mondta el Pusztai Gabriella múzeumigazgató az MTI-nek. Az ismeretek játékos és szórakoztató megszerzéséért az érdeklődőből képzeletbeli inas lesz, akinek egy útvonalat kell bejárnia. Az indulás a vándortarisznya átvételével kezdődik, amelyben többek között a vándorkönyv, elbocsájtó levél és egy hamuban sült pogácsa lapul. A látogatónak műhelyről műhelyre járva teljesítenie kell a feladatokat, ezek sikeres elvégzése jutalmául mindenütt kap egy pecsétet. Ha kilenc pecsétet összegyűjt, akkor megkapja névre szóló mesterlevelét és azt távozáskor magával viheti. A Tiszazug térségének egyetlen történeti, néprajzi gyűjtőkörű múzeuma a kézműves szakmák bemutatóját elsősorban az iskolásoknak, ezen belül a pályaválasztás előtt álló vagy szakmát tanuló fiataloknak szánja.

Az újonnan megnyílt múzeumban mintegy ezer nemesfém – többségében arany – műtárgy mutatja be Délkelet-Ázsia elmúlt kétezer évének ötvösművészetét, ezek mellett további ezer drágakő, bronz, porcelán, elefántcsont, kő és fajansz műalkotás kapott helyet az állandó kiállításban –mondta el az MTI-nek a műgyűjtő-múzeumalapító. Mint Zelnik István elárulta, a bemutatott anyag biztosítási értéke összesen 40 milliárd forint. Ebből tíz műtárgy egyedi biztosítási értéke éri el a 2,5 milliárd forintot, ezek olyan egyedi aranyszobrok, amelyekből nem ismert más példány.

A remekműveket az Andrássy úti Rausch-villában két szinten, kilenc teremben mutatja be a kiállítás. Az első teremben található „gyűjtői vitrinben” helyet kapott Zelnik István kollekciójának első, tizennégy éves korában beszerzett darabja, valamint egy alapanyagban és műfajban igen változatos ízelítő. Külön termek elevenítik meg a két nagy ázsiai eredetű világvallás, a hinduizmus és a buddhizmus kulturális befolyását: a Száz Buddha fala, a számos Bódhiszattva-, Ganésa-, Nandi-, Síva-, Párvati-és Uma-ábrázolás évszázadokat és királyságokat átívelően mutatja be a sokszor egymásra rétegződő hatásokat. A Selyemút terme a délkelet-ázsiai kereskedelem legértékesebb tárgytípusaiból válogat. A magasfennsíkok letűnt törzsi királyságainak korszakát ismerteti meg a közönséggel az első emeleti terem, majd a mai Közép-Vietnám területén virágzó tyám kultúrába kap betekintést a látogató, részben még megfejtetlen feliratokat tartalmazó műtárgyakon keresztül. A termékenység fogalmát járja körül a Síva-kultusz szobája, ahonnan a Kincsek termébe léphetnek az érdeklődők: itt kap helyet a gyűjtemény 10-12 legértékesebb műtárgya. A Khmer Birodalom idejéből származik a korszak talán legnagyobb, ékszer-öntőmintákból álló kollekciója, míg a délkelet-ázsiai szigetvilág művészetét bemutató teremben különösen figyelemre méltók a Szunda-szigetekről származó mamulik, azaz ómega-formájú aranyfüggők. Eredeti műtárgyak és autentikus növények díszítik az épület hátoldala mögött kialakított szoborkertet is, amely az alagsori teázó-wunderkammerbe vezet. Mint Zelnik István elárulta, reprodukciók helyett eredeti, akár ezer éves délkelet-ázsiai műalkotások kaphatók majd a múzeumshopban is; a Zelnik-kollekcióból értékesített tárgyakhoz természetesen eredetiségi tanúsítvány is kérhető.

Október 23-án megalakult a Kommunizmuskutató Intézet – jelentette be Schmidt Mária, a Közép-és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány főigazgatója, a Terror Háza Múzeumban megrendezett konferencián. A főigazgató azt mondta: a 20. századi totális diktatúrák közül a kommunizmus bizonyult a leghosszabbnak, az 1917 novemberében Oroszországban „berendezkedő” elnyomó rendszer összeomlásáig megőrizte demokrácia-és emberellenes vonásait. Hozzátette: a kommunizmusnak csaknem száz millióan estek áldozatul. Ez a pusztító rendszer „fél Európát maga alá gyűrte”, majd megjelent a legtöbb kontinensen is. Schmidt Mária szerint a kommunizmus, vagy más néven „nemzetközi szocializmus” ma is emberek millióit fosztja meg attól, hogy önállóan rendelkezzenek sorsukról. Kitért rá, hogy mivel a kommunizmus nevében elkövetett bűnök feltárása, az állampárti diktatúrák történetének feldolgozása csak a szovjet birodalom összeomlása és a kelet-és közép-európai államok rendszerváltoztatásai után indulhatott meg, még mindig sok a fehér folt. A kommunista propaganda, amely több mint fél évszázadon át „mérgezte a közgondolkodást” úgy Nyugaton, mint Keleten, ma is érezteti hatását – fűzte hozzá. A Kommunizmuskutató Intézet a Közép-és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány újonnan alapított intézménye. Az intézet alapvető célja, hogy összegyűjtse és bővítse a kommunizmussal kapcsolatos kutatások eredményeit. Schmidt Mária szerint ahhoz, hogy a „nemzetközi szocializmus” mérhetetlen pusztítása és az élet minden területét beszövő hazugságai után helyre lehessen állítani „európai kultúránk tradicionális és pozitív értékeit, először meg kell kezdenünk a feltárás munkáját”. A Kommunizmuskutató Intézet erre vállalkozik – tette hozzá. A Terror Háza Múzeumban Kik érted haltak címmel szervezett nemzetközi konferenciát a Konrad Adenauer Alapítvány. Schmidt Mária a konferencián arról beszélt, hogy 1956 azért jelentett az országnak földrengést, a szovjet birodalomnak pedig földindulást, mert „a hatalom urai még Sztálin halála után sem tudtak önmérsékletet tanúsítani”. Úgy fogalmazott: „1956 hősei a mi szabadságunkért áldozták fel életüket, azért, hogy mi, itt és ma egy szabad és független Magyarország polgárai lehessünk.”

A költöztetés összhangban van a múzeum rövid és hosszú távú terveivel, melyek között szerepel még egy új, korszerű fogadóépület létesítése is múzeumi bolttal, mosdókkal, kávézóval, iskolák számára igénybe vehető foglalkoztatóval. A Szabadtéri Bányászati Múzeumot a tatabányai szénmedence egyik utolsó termelőüzeménél, a XV-ös aknánál alakították ki, ahol érintetlenül megmaradt az aknatorony, a gépház, a bányafürdő és a víztorony. A különböző bányagépek mellett az aknalejáratban egy vágatot is kialakítottak. A múzeum sajátossága, hogy részben eredeti téglákból felépítettek két bányakolóniabeli, úgynevezett hatajtós házat. Egyikben a bányászok lakásait mutatják be, a másikban a kolóniákon gyakori mesterségek műhelyeit rendezték be. Bányásznapok alkalmával korabeli viseletet öltő szakemberek tartanak előadást az érdeklődőknek a bányászat történetéről és technikáiról. Az intézményben felépítettek egy korabeli népiskolát és berendeztek egy tisztviselőlakást is, amelyhez a múzeumi állapot eléréséhez alig kellett hozzányúlni, mert a házban a XV-ös akna üzemvezetője lakott és az épületet halála után a múzeum megvásárolta.

Jó hír a cselgáncssport szerelmeseinek, hogy Európa második Cselgáncsmúzeuma nyílt október 24-én Óbudán. Ozsvár András, az Óbudai Judo Club elnök, korábbi olimpiai és világbajnoki bronzérmes kiemelte, hogy a számos magyar relikviát bemutató állandó tárlat a kerületi önkormányzat és magánemberek támogatásával jött létre, köztük a dzsúdót egy évszázada Magyarországon meghonosító japán Szaszaki Kicsiszaburo unokájával. „Itt látható többek között Braun Ákos 2005-ös világbajnoki aranyérme, az olimpiai bajnok Kovács Antal dzsúdóruhája, a saját érmeim, továbbá legalább tíz szenior vb-arany” – mondta az MTI-nek Ozsvár András. Sodzsi Nagamija beszédében kifejtette, hogy nagyapja annak idején részt vett Tokió oktatási rendszerének kidolgozásában, és néhány tankönyve az óbudai kiállításon is megtekinthető. A magyar szövetség nevében Tóth László elnök köszöntötte a megjelenteket, tolmácsolva a nemzetközi szövetséget vezető Marius L. Vizer üdvözletét. „Az egyre gyűlő érmek mellett ez a szentély is jelzi, hogy a magyar dzsúdó végképp felnőttkorba lépett” – tette hozzá. A Farkastorki úti múzeum a Japánban és Franciaországban található után a világ harmadik hasonló jellegű intézménye.

Az osztrák származású híresség előző nap érkezett meg magánrepülőgépével Grazba. A szülőhazájában tett látogatásra elkísérte legidősebb fia, Patrick is. Arnold Schwarzenegger 1947-ben született. Gyermekkorát a Graz melletti Thalban töltötte. Fiatalon, testépítő bajnokként elért sikerek után az Egyesült Államokba költözött és filmszínészként világhírre tett szert. 2003-tól 2011 januárjáig Kalifornia amerikai szövetségi állam kormányzója volt. 2010-ben kiderült, hogy van egy házasságon kívül született tízéves fia. Néhány hónappal ezután ő és a felesége, Maria Shriver különváltak egymástól. Az első három hónapban ötezren voltak kíváncsiak a thali Schwarzenegger Múzeumra.

Ugyancsak újdonság a múzeum saját történetét és feladatát bemutató terem. A látogatók itt olvashatnak többek között a magyarországi születésű Dobronyi Margit több mint 150 ezer fotóból álló hagyatékáról is. Dobronyi Margit 1956-ban családjával együtt emigrált Bécsbe, hátrahagyott fényképei a bécsi zsidóság 1945 utáni életének legfontosabb képi dokumentációjának számítanak.

A múzeum Életnagyságnál nagyobb – Hollywood száz éve című első időszaki tárlata a 20. század egyik legizgalmasabb globális kultúrtörténeti jelenségének ered a nyomába – fogalmaznak a kurátorok. A későbbi nagy stúdióalapítók szinte kivétel nélkül Közép-és Kelet-Európából érkeztek Amerikába a 19. század végén túlzsúfolt bevándorló hajókon, egy jobb élet reményében érkeztek New Yorkba, és két évtizeddel később „feltalálták” Hollywoodot: a stúdiórendszert, a sztárokat és a happy endet. Közéjük tartozott Adolph Czukor (Adolph Zukor), a Paramount és az ugyancsak Magyarországon született Fried Vilmos – a későbbi William Fox –, a Fox Film Corporation alapítója. Lengyelországon jött világra Samuel Goldwyn (MGM), ahogy a Warner Brotherst alapító három fivér, Harry, Albert és Sam Warner is.

A kiállítás filmrészletek, plakátok, fényképek és dokumentumok segítségével bemutatja azokat a zsidó személyiségeket – stúdióalapítókat, operatőröket, rendezőket, színészeket – és a zsidósághoz kötődő kultúrtörténeti mozzanatokat, eseményeket, amelyek az elmúlt száz évben befolyással voltak Hollywood történetére. Foglalkozik többek között olyan témákkal, mint a beilleszkedés és a zsidó identitás vagy Hollywoodnak a holokauszttal kapcsolatos korabeli, illetve későbbi reakciója. A kiállítás 2012. április 15-ig látható a Bécsi Zsidó Múzeumban.