©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Edzés a múzeumban – a művészet befogadásának új szintje

Merre tart most a világ és milyen iránymutatással, tanulsággal szolgál a számunkra? 10 cikk, 10 inspiráló gondolat a lendületes évkezdéshez és folytatáshoz… nem csak múzeumok számára! A hatodik: mozgassuk meg a látogatókat!

A new yorki Metropolitan Museum of Art nemrégiben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy mozgást vitt a falai közé. A múzeum ugyanis összefogott Monica Bill Barnes koreográfussal és Anna Bass táncossal (Monica Bill Barnes & Company), akik egy 45 perces táncos-kardió edzéstervet állítottak össze, amelyet aztán élesben a múzeum termeiben valósítottak meg több alkalommal is. Az ötlet igazán egyedi, hiszen a mozgás sokak számára a hétköznapok szerves része, de ezidáig még nem egyesítették múzeumi túrával.

Az együttműködés a táncosok mellett Maira Kalman író és illusztrátor segítségével vált teljessé, aki narrátorként vezette végig a résztvevőket a múzeum termein és folyamatosan arra buzdította őket, hogy tovább mozogjanak. A túra 14 állomásból állt, amelyeket a múzeum ikonikus darabjai személyesítettek meg. Így például a résztvevők helyben futottak Perseus szobra előtt vagy éppen jógapózba merevedtek a vadászat római istennője, Diana lábainál.

A koreográfus Barnes elmondása szerint nem egy újfajta edzésmódot, hanem a művészet megélésének egy új módját kívánták megteremteni. Míg sokan azt gondolják, hogy a művészetet lassan és passzív állapotban érdemes tanulmányozni, a kezdeményezés inkább arra ösztökél, hogy a múzeumot folyamatos mozgás közben ismerje meg a látogató. Erre az ad lehetőséget, hogy az edzést még a múzeum nyitása előtt tartják meg, így az üres termekben való mozgás különleges hangulatot eredményez, a kiállított tárgyakkal közvetlenebb lehet az ember kapcsolata. A tárgyak és a zene gondos kiválasztásával, a gyakorlatok pontos meghatározásával a szervezők nem titkolt célja volt, hogy a fizikai keret egyedi érzelmi élményt nyújtson a résztvevők számára. A gyakorlatokat pedig igyekeztek úgy összeállítani, hogy az élményszerzés közben a műtárgyak még véletlenül se sérülhessenek meg.

A Met számára azért is volt különleges a kezdeményezés, mert az eddigi táncos performanszok helyett végzett edzés lehetőséget adott arra, hogy a múzeum átgondolja, mennyiféle módon lehet mozgást vinni a falak közé. Limor Tomer, a MetLiveArts menedzsere szerint a múzeumi edzés kitágítja a közönség körét, és például egy középkori szobor előtt történő gyakorlat megváltoztathatja az emberek véleményét a múzeumi élményekről.

A félig performansz, félig edzés és kiállításlátogatás kategóriába sorolható The Museum Workout látványos sikert ért el, a jegyeket már hónapokkal korábban elkapkodták rá, a hírekben pedig a tiszteletteljes, nem-konvencionális és szenzációs jelzőkkel illették. Akkora volt iránta az érdeklődés, hogy a szervezők a januári indulást követően még kénytelenek voltak februári és márciusi időpontokat is meghirdetni.

Akit érdekel, hogyan is nézett ki a Met-beli múzeumi edzés, az megnézheti itt >>

Táncos, mozgalmas kezdeményezése egyébként már a British Museumnak is volt, amikor 2014-ben táncosokkal fogott össze egy program keretében, melynek az volt a célja, hogy a műtárgyak által inspirált koreográfiával felkeltsék a fiatalok érdeklődését a kulturális intézmények iránt. A program szervezőinek véleménye szerint a tánc közvetlensége és a megszokott tanulási környezetből való kilépés lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy autentikus módon lépjenek kapcsolatba a tárgyakkal, és így egyedi módon keltsék őket életre, egyedi interpretációt társítsanak hozzájuk.

A legfontosabb azonban az, hogy a múzeum – még ha csak egy rövid időre is – közel kerül a fiatalokhoz, így ők magukénak érezhetik az intézményt azáltal, hogy olyan dolgokat tehetnek meg benne, amit máskor nem szabad. A tárgyakra való táncos reflexió továbbá felkeltheti azt az érzést is, hogy a résztvevők az adott tárgyak és azok történetei birtokosává válnak, és így végeredményben kötődni fognak a múzeumhoz.

A Met és a British Museum kezdeményezése kétségkívül közkedvelt és sikeres volt, azonban számos kérdés felmerül a táncos programokkal kapcsolatban – nem csak műtárgyvédelmi szempontból. Vajon a fizikai aktivitás felerősíti az érzékeket ahhoz, hogy jobban értékeljük a műtárgyakat, mintha csak passzívan előttük állnánk? Egy bizonyos festmény előtt végzett gyakorlat közelebb visz minket a festménnyel való mélyebb interakcióhoz? Egyáltalán érdemes mozgással összekötni az ismeretszerzést? A tárgyakkal kialakult kapcsolat hosszú távon is fenntartható, azaz generál még későbbi látogatásokat?

Rengeteg kérdést lehetne még összegyűjteni arra vonatkozóan, hogy jó ötlet-e mozgást vinni a múzeumok falai közé, azonban valljuk be őszintén: ki ne gondolt volna már rá, hogy milyen jó lenne csak átélni a pillanatot és szabadon engedni magunkat a kiállítótérben?