A foksányi osztrák, akit kémnek hittek
KOROSCHETZ
Foksányban szinte mindenkit lefotózott, aztán az utcát, az életet is. A román szakirodalom szerbhorvát területen született osztrákként tartja számon, akit a nagy háború érdekszövetségei miatt meghurcoltak.
| Gurzó K. Enikő |
2017-05-13 10:20 |
Távoli vidéken élt, Moldva déli részén, Vrancea megyében, Foksányban. Itt hunyt el 1934. április 10-én. A város, amely számunkra szinte teljesen ismeretlen, nem is nagyon létezik, ma szeretettel emlékezik meg egykori fotográfusáról, aki állítólag több fényképen is megörökítette. Hogy hol van ezen felvételek java része, rejtély. Az viszont biztos, hogy elkészültek.
Franz Xaver Koroschetz élete egyetlen hatalmas kaland, bár nem szándékosan, előre kitervelten vált azzá. 1868 novemberében született az Osztrák-Magyar Monarchia területén, majd elindult a nagyvilágba, hogy karriert építsen, vagy ha nem is, legalább megéljen valamiből. Foksányban abban az időben nem tolongtak a képírók, nem volt túlságosan nagy a konkurencia, s akik odakerültek, azok is mind hozzá hasonló úton és megfontolásból jutottak el az orosz-oszmán ütközőzónának számító vidékre.
Adatokat csupán a helyi lapban találhat róla az, akit érdekel, milyen viharokat kavart puszta egzisztenciájával, és azt is, mit hagyott maga után ez a szülőhazájától távolba szakadt ember. Megtudhatja, hogy a kommunizmus évtizedei alatt merült feledésbe, és kikövetkeztetheti, hogy Vrancea megye sajátos történelmi helyzetéből fakadóan Koroschetz mestert osztrák alattvalónak tekintették a maga idejében. Ez azt is jelentette, hogy megillette a nagyhatalom protektorátusa, ami speciális törvénykezést és pénzügyi előnyöket biztosított számára.
Első foksányi fényképeit 1900 körül készítette. A fotográfiák hátlapján szereplő adatok szerint műtermét a városháza közvetlen szomszédságában tartotta fenn, tehát egy meglehetősen forgalmas, előnyös helyen. Itt rögzítette, hívta elő portréit, dolgozta ki képeslapjainak alapanyagát. Néha azonban elhagyta stúdióját, hogy kivételes eseményeket örökítsen meg, például befolyásos személyek temetését kapja lencsevégre. Utóbbiak a Vrancea megyei levéltárban kutathatók. Ugyanitt őrződött meg az a tabló is, amelyen mások mellett ő is feltűnik. A képdokumentumon azok a külföldi származásúak szerepelnek, akiket az első világháború után az illetékes hatóságok megfosztottak vagyonuktól.
1919 után ugyanis a Sziguranca, a román állambiztonsági szerv azzal vádolta meg, hogy együttműködött az ellenséges hatalom képviselőivel. Aztán kiderült, hogy mégsem. Úgyhogy visszakapta a városháza melletti műtermét és a hatszobás házát, de régi-új tulajdonát már nem sokáig élvezhette. Az ellene indított hadjárat tizenegy évig tartott, 1916-tól 1927-ig, kisebb-nagyobb megszakításokkal, hol ezért, hol amazért, annak megfelelően, mit diktált, követelt a politikum. Ez a hosszadalmas tortúra is hozzájárulhatott halálához.
Több száz portréja arról tanúskodik, hogy mesterségét művészi szinten igyekezett művelni. Nemcsak kattintott, hanem alaposan rákészült a munkára, a kor profi fotósaihoz hasonlóan előre megrendezte a felvett jeleneteket. Háttérként tematikus vásznakat használt, megrendelőinek igénye szerint ezeket váltogatta, az üres teret pedig bútorokkal, könyvekkel és egyéb tárgyakkal töltötte ki, tette élővé.
Foksány Északi temetőjében nyugszik felesége, Rosefel(d) Anna társaságában, a katolikus kápolna közvetlen közelében. A vranceai város helytörténészeinek és tényfeltáróinak máig nem sikerült kideríteniük, vannak-e leszármazottai, s azt sem, hová került a hagyatéka. Ezért továbbra is kíváncsian várják a megbízható nyomravezetők jelentkezését.
