©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

Szerelem és egyenjogúság a művésztelepen

Június közepéig rendkívüli tárlaton ismerkedhetünk meg a gödöllői művésztelepen élt nők művészetével, életével.

Kivonulás minden értelemben

A gödöllői művésztelep életszemléletében, életfilozófiájában fontos szerepe volt a származás által meghatározott életmód és a származási különbségekkel járó előítéletek elvetésének. A kivonulást jelentő szecessziójuk ilyen kérdésekben is megvalósul, ahogy azt megtudhatjuk Szabó Krisztina Anna kutatásaiból is. A városból való kivonulásukat – éppen Gödöllő Budapesthez való közelsége miatt is – elsősorban egészségügyi, egészség megőrzési, a természet közeli életviteli szempontok vezették. A művésztelep alapító tagjai, Körösfői-Kriesch Aladár 1901-ben, majd sógora, Nagy Sándor 1907-ben már házasemberként, egy-egy leánygyermekkel telepedett le Gödöllőn. Juhász Árpád 1905-ben érkezett a nála sokkal fiatalabb feleségével, Omelka Vilmával és kislányukkal, Gyöngyvérrel. A Párizsban megismert barát, Belmonte Leó szintén egy gyermekkel költözött ide 1905-ben feleségével, Marguerite Bloch asszonnyal.

A családi visszaemlékezések szerint a művésztelepi tagok házasságai valamilyen módon eltértek a kornak, a 19-20. század fordulójának társadalmi elvárásaitól. Kriesch Laura szülei csak lányuk hosszú évekig tartó makacsságának eredményeként egyeztek bele a Nagy Sándorral kötendő házasságba, hasonlóan Omelka Vilmát is féltették a nála jóval idősebb filozofikus alkatú, kispénzű művésztől, Juhász Árpádtól. De a fiatalok az anyagi érdekeket félretéve, csak a lelkek rokonszenvét és az azonos műveltségi fokot tartották szem előtt, amikor házastársukat kiválasztották.

A szövőiskola indulása után érkező fiatal művészek között is természetesen barátságok alakultak ki, szerelmek szövődtek, házasságok köttettek. Itt talált egymásra Undi Carla és Sidló Ferenc, Remsey Jenő és Frey Vilma, illetve Mihály Rezső és Boér Lenke. A családi visszaemlékezések tartós, jó házastársi kapcsolatokra utalnak, az itt felnövekvő gyermekek is szívesen gondolnak vissza a kellemes családi-rokoni együttlétekre.

 

Egyenjogúság

A gödöllői művészekhez szellemi, rokoni és baráti szálon köthető Konopi Kálmán fiataloknak írt könyvében megfogalmazza az életre, a házasságra való felkészülést, amit tekinthetünk a gödöllőiek családról alkotott filozófiájának is: „Legszentebb munkáitokra képezzétek magatokat a legnagyobb igyekezettel, fiatal nők, fiatal férfiak! Arra, hogy valaha segítőtársai lehessetek egymásnak az emelkedésben, fajotok nemesítésében. Ne a vagyongyűjtés, az élvezni tudás, a hatalom bírása legyen a fő cél, melyre minden tanulástok, olvasmánytok irányul. Egymásban s gyermekeitekben fogjátok legnagyobb boldogságotok megtalálni, ha nem sajnáltok ezért a boldogságért dogozni kora fiatalságotokban.”  Konopi könyvében a családon belüli hierarchia helyett a férfiak és nők egyenjogúságát hirdeti és hangsúlyozza, hogy a nők – a korban elfogadott − alárendeltségét az emberiség történelmében elfogadott téves felfogás alakította ki.

Nyomokban a hagyományos női szerep

A művésztelep háziasszonyai maguk irányították a háztartást, de szinte kivétel nélkül alkalmazott segítségével. A családok anyagi lehetőségétől és a család gyermekeinek számától függően egy vagy több személyt alkalmaztak a ház körüli munkákra. A nők napi munkabeosztása, mivel művészek, tervezők, szövőnők is voltak, hasonlított a férfiak munkanapjaira, ami azt is jelentette, hogy nem jutott idejük a hagyományos női háztartási munkák maradéktalan elvégzésére. A kolóniabeli férfiak nem is támasztottak velük szemben ilyen szigorú elvárásokat. Kriesch Laura lányának visszaemlékezése szerint, ha édesanyja művészeti munkájával volt elfoglalva: „Akkor anyám tejbedarát csinált a primuszon, almakompóttal, és csak az volt az ebéd, nem volt főzés, mert akvarelleztek meg rajzoltak egész nap mindketten. Ha anyám valamit magától, kedveskedésből csinált apámnak, azt igen. De nem várta el tőle, hogy kiszolgálja. Sőt apám maga gondozta a saját ruháit. Anyámnak mindig volt segítsége, aki főzött, takarított és a kertben dolgozott vele, ő csak annyit csinált, amennyire kedve volt.” (...) ” Néha meg rájött, hogy elővett egy könyvet, emlékszem, például egy Ibsen darabot olvasott, akkor leült egy sarokba, és nem volt se ebéd, se semmi, mert amíg ő azt el nem olvasta, addig föl nem kelt onnan.”

A kolónia nőtagjai nem voltak a hagyományos női szerep rabjai, de a férfiaktól sem volt idegen, hogy a ház vagy a gyerekek körül segédkezzenek. A művésztelep egyenlőséget hirdető eszméi nemcsak a férfiak és nők, de szülők és gyermekek viszonyát is jellemezték. A művészek családjában a szülő-gyermek viszony hangsúlyos elemei nem a tekintély és a hála, hanem a bensőséges szeretet és a játékosság voltak.

Ismerd meg ezeket a különleges asszonyokat! A tárlat 2012. június 17-ig tekinthető meg Gödöllőn, a Királyi Váróban.