Pulszky-díjak 2012
Bemutatjuk az idei díjazottakat
Múlt héten már hírt adtunk a Pulszky Károly- és Pulszky Ferenc-díjak átadásáról. A két díjazott méltatását, melyet a Pulszky Társaság közgyűlésén dr. Sári Zsolt főtitkár olvasott fel, most közöljük.
| Magyar Múzeumok Online |
2012-04-26 08:05 |
Pulszky Ferenc-díj: Czeglédy Ilona
 |
1937. február 22-én született Budapesten. Egyetemi tanulmányait 1955-ben kezdte meg az Eötvös Lóránd Tudományegyetem történelem-könyvtár szakán. Az 1956-os tanévtől sikerült felvennie a könyvtár helyett a régészet szakot. Diplomamunkáját római témából készítette, első publikációja is erről szólt. Az egyetem elvégzése után gyakornokként dolgozott a Budapesti Történeti Múzeumban, a Magyar Nemzeti Múzeumban, illetve az MTA Régészeti Kutatócsoportja ásatásain. Első állandó munkahelye az Országos Műemléki Felügyelőség lett, 1961 februárjától dolgozott itt. Először az Entz Géza vezette tudományos osztályra került, és a „tanulóévet” Kozák Károly egri és sümegi várásatásain töltötte.1968-ig volt az OMF régésze. Munkái között volt többek között a római kori kutatás Sopronban, Póczy Klára munkatársaként, majd már önállóan számos kisebb-nagyobb középkori templomfeltárás következett: Mátraverebély, Révfülöp-Ecsérpuszta, Hévíz-Egregy, Berhida; Szabolcs megyében Csenger, Szamostatárfalva; Baranyában a Cserkút román kori kis temploma. Idővel a várásatásokból is „kijutott” neki – Siklós és Diósgyőr. Legjelentősebb munkája a diósgyőri vár és műemlékegyüttes feltárása és tudományos feldolgozása lett.
Az OMF 1962-63-ban vette át a szinte végsőkig lepusztult diósgyőri vár sorsának irányítását, és a munkálatok vezetésével az akkor 25 éves Czeglédy Ilonát bízták meg. Alapos történeti és levéltári kutatások után a tényleges feltárások 1963-ban indultak meg és közel tíz évig tartottak. A feltárással párhuzamosan folyt a műemléki helyreállítás, melynek eredményeképpen s korabeli szakma véleménye szerint a legkiemelkedőbb magyar romhelyreállítás született meg. Ennek építész-tervezője Ferenczy Károly volt, aki ezért a munkájáért kapott Ybl-díjat 1975-ben. A várfalak kibontása során (külsővár, híd és a várárok részleges feltárása) hatalmas mennyiségű leletanyag került elő: ennek raktározásáról, leltározásáról, restaurálásáról gondoskodni kellett. 1968-ban a miskolci Városi Tanács a helyreállított várban önálló intézményt létesített: Diósgyőri Vármúzeum – Miskolci Galéria – Miskolci Képtár néven. Enne lett igazgatója Czeglédy Ilona, aki a vármúzeumi teendők mellett, akkor Miskolc két pálos kolostorának feltárási munkáit és az avasi református templom műemléki kutatását is vezette. Ez a DVM-MG-MK „speciális képződmény” volt. Egyrészt gyűjtemény, ahová akkor visszakerült a vár 1930-as években folytatott feltárásainak anyaga is a megyei múzeumból. Másrészt a Galéria képzőművészeti kiállítóhely, amelyet a miskolci grafikai biennálék igénye, a Miskolci Művésztelep jelenléte hívott életre. Harmadrészt kiállítóhely, ennek alapja dr. Petró Sándor magángyűjteménye volt, amelyet ő a városnak ajándékozott. 1968-73 között pezsgő kulturális élet folyt az intézményekben. A várban komolyzenei hangversenyek, a Galériában évi 10-12 kiállítás, a képtárban évi 5-6 kiállítás volt, a miskolci rövidfilmszemlék egyes rendezvényeinek is otthont adtak. A Miskolci Galéria 1974-ben ismét városi kezelésbe került. A vármúzeumot és a képtárat a megyei múzeum kebelezte be, szintén 1974-ben.
Czeglédy Ilona 1974-81. között a Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ osztályvezetőjeként dolgozott, ahol többek között a múzeumi gyűjteménykezelők képzésében, múzeumi kiadványok szerkesztésében, illetve a Tájak – Korok – Múzeumok sorozat létrehozásában volt szerepe.1980-ban megszerezte a kandidátusi fokozatot a diósgyőri vár feltárásának eredményeit összegző dolgozatával, amely 1988-ban az Akadémiai Kiadó gondozásában könyv alakban is megjelent A diósgyőri vár címmel. 1982-től 1992-ben történt nyugdíjazásáig a Magyar Nemzeti Múzeum tudományos főmunkatársaként az adattári osztály helyettes vezetője és a Sárospataki Vármúzeum szakfelügyelője volt. Eközben, majd ezt követően is önkéntesként segítette a Sárospataki Katolikus Egyházi Gyűjtemény nyilvántartási és kiállítási munkáját is.
Mai napig aktív tagja a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak, egyik alapító tagja volt a Pulszky Társaságnak is.
Pulszky Károly-díj: Szalkai Tímea
 |
| Fotó: Fejér László |
Szalkai Tímea az országos gyűjtőkörű múzeumok körében az egyik legfiatalabb és legsikeresebb intézményvezető. 2007-től vezeti igazgatóként a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeumot, vagy ahogy többen ismerik, az esztergomi Duna Múzeumot. A korábbi igazgatótól, Kaján Imrétől egy a maga nemében egyedülálló, interaktív kiállítással rendelkező, ismert és népszerű intézményt kapott meg, melyet ő is jól ismert, hiszen 2004. óta múzeumpedagógusként majd muzeológusként dolgozott Esztergomban. Múzeumvezetői kinevezése után fő feladata rögtön a Duna Múzeum új fenntartójával, a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatósággal való kapcsolat kialakítása, a mindennapi működés kidolgozása, valamint a múzeum szakmai és közönségkapcsolati munkájának elismertetése lett. Ezen célok elérése a napi munkában és a hosszabb távú tervezésben egyaránt komoly küzdelmet, folyamatos odafigyelést, diplomatikus hozzáállást, kitartást igényelt. Szalkai Tímea állhatatosságának, az intézmény céljait maximálisan szem előtt tartó tevékenységének eredményeként a nem túl támogató környezetben is képes volt az intézmény továbbfejlődni. A múzeum saját gyűjteményeinek kezelése, a vízügyi emlékhelyek szakmai munkájának segítése mellett olyan feladatokat vállalt és teljesített magas színvonalon, mint a Víz Világnapjához kapcsolódó országos ifjúsági pályázatok szervezése, koordinálása a KVVM – később VM – megbízásából, az országos gyűjtőkörű szakmúzeumok könyvtári állományának digitalizálására vonatkozó NKA-pályázat koordinálása vagy az esztergomi és párkányi múzeumokat, közgyűjteményeket összefogó helyi Múzeumok Éjszakája programjának szervezése. Gyűjtőköri vonatkozásai kapcsán a Duna Múzeum két szakági konferenciát is szervezett az elmúlt 5 évben: 2008-ban a Műszaki Muzeológusok Országos Találkozóját, 2011-ben pedig a Természettudományos Muzeológusok Találkozóját látta vendégül a Duna Múzeum. 2009-ben a Vendégbarát Múzeum Díj elnyerésével lehetőség nyílt a múzeum vizuális arculatának teljes megújítására is.
Határ menti kapcsolatainak köszönhetően 2009-ben egy Szlovákia – Magyarország Határon Átnyúló Program projektben vállalt partnerséget a Duna Múzeum, melynek eredménye 2010-ben A folyó, amely éltet és összeköt – a Duna című kiállítás lett Az időszaki tárlat nemcsak Esztergomban volt látható, hanem a két másik hazai projekt-partnernél, Visegrádon és Győrött is bemutatkozott.
A múzeum sikeresen pályázott és nyert a TIOP-1.2.2-09/1 konstrukció keretében is, így új foglalkoztatóteremmel és interaktív kiállítási oktatópontokkal gazdagodott a múzeum infrastruktúrája. Bár a múzeum látogatottsága a 2004-2006 közötti – az ingyenes belépési lehetőség miatt – kiugróan magas szintről valamelyest visszaesett, 2009 óta ismét növekszik. A népszerű állandó kiállítás mellett a széleskörű, jól felépített múzeumpedagógiai kínálatnak köszönhető, hogy a múzeum látogatóinak közel hetven százaléka diák.
Szalkai Tímea vezetőként munkatársai egyéni képességeinek és személyi kompetenciáinak ismeretében delegálja a feladatokat, támogatja az egyéni ötletek megvalósítását és a csapatmunkát, eredmény-orientált, motiváló célok meghatározásával vezeti az intézményt. Az elmúlt 6 évben a munkatársak fele kicserélődött, de a megújult csapat a közös kihívások teljesítése során igazi közösséggé fejlődött, amiben jelentős szerepe volt a tudatos vezetői iránymutatásnak.
A vízügyi ágazat folyamatos átszervezése ellenére a Duna Múzeum megőrizte és növelte kapcsolati hálóját a vízügyi szakmai és civil szervezetek, szakemberek körében. A 2012. évnek újabb fenntartóváltással indult neki a múzeum. Szalkai Tímea proaktív hozzáállásának és szakmai kompetenciáinak köszönhetően az új vezetéssel is hamar megismertette a múzeum tevékenységét, sikeresen tárgyalt személyi és gyűjteményi kérdésekről, és 2012. február 1-től múzeumigazgatói feladatai mellett a vízügyi közgyűjteményekért felelős osztályvezetőként vesz részt a Nemzeti Környezetügyi Intézet vezetőségének munkájában.
