©2011 magyarmuzeumok.hu Minden jog fenntartva.

NEMO Dublinban

A NEMO (Network of European Museum Organisations) idén november 1. és 3. között tartotta 20. közgyűlését Dublinban.

A Fókusz Írországon című szekciót Sean Rainbird, az Ír Nemzeti Galéria (ING) igazgatója nyitotta meg. A gazdag nemzetközi tapasztalattal rendelkező, nemrég kinevezett igazgató az intézményében rejlő potenciálokról beszélt. Bár az Ír Nemzeti Galéria mérete múzeumlátogatói szempontból tökéletes, komoly problémát okoz, hogy a múzeum valójában lazán egymáshoz csatolt épületek csoportjából áll, azaz a látogatóknak 7 épület mintegy 17 emeletét kell végigjárniuk. Tovább rontja a helyzetet, hogy a különböző épületeket különböző stílusokban, különböző építészek építették, és nagyon könnyű eltévedni köztük. A múzeumban jelenleg két évre tervezett rekonstrukció folyik. Ez alkalmat ad arra, hogy minden műtárgyat digitálisan újrafotózzanak: ezzel a nyilvántartó rendszer hiányosságait is orvosolni tervezik, hiszen az intézmény több ezer objet d’art-ját eddig nem leltároztak be. Mindezt egy olyan időszakban teszik, amikor 24-25%-os forráscsökkenéssel kell számolni, ami természetesen a személyi állományra is hatással van. Az új igazgató mindenesetre bizakodó, tapasztalatai szerint kevesebb ember is elég lesz, és bizonyos területeken többet is el lehet majd érni, mint korábban. Az országban jelenleg is zajlik a múzeumokat érintő szervezeti átalakítás: több intézmény elveszítette a governing boardját, a minisztérium fennhatósága alá került, bár az ING-nek sikerült fenntartania függetlenségét, és folytatnia az ír nemzeti örökség közkinccsé tételére irányuló erőfeszítéseit.

Raghnall O’Floinn, az ING gyűjteményi igazgatója az ír múzeumi világ térképét vetítette a hallgatóság elé. A területet érintő legnagyobb problémaként azt emelte ki, hogy kormányzati szinten nincs egyetlen minisztériumi szervezeti egység sem, amely kifejezetten a múzeumokért lenne felelős, s a múzeumok csak több részterület egyikeként tartoznak a Department of Arts, Heritage and the Gaeltacht szervezethez. A mintegy 150-200 múzeum (pontos számukat maguk sem tudják) teljesen töredezett, szektoriális szervezeti struktúrában működik. A gyűjteményi igazgató ezután múzeumi statisztikákat mutatott (a NEMO Közgyűlés honlapján hozzáférhetők). A statisztikák alapján a jövőben a következő kihívásokkal szembesül az intézmény:

• a múzeumi szektorral kapcsolatos, tényeken alapuló kutatások hiánya;
• a múzeumi szektorral kapcsolatos központi felügyelet hiánya;
• szakértelem és felhalmozott tudás elvesztése;
• a múzeumlátogató közösség fokozódó általános elvárásai, illetve a figyelemért és a látogatók idejéért folyó fokozódó verseny;
• a múzeumlátogató közösség fokozódó elvárásai a hozzáférést és velük folytatandó dialógust illetően.

A Fókusz a múzeumok jövőjén című szekciót Julien Anfruns, az ICOM főigazgatója nyitotta meg Új irányok és fenntartható kezdeményezések címmel. A múzeumokra nehezedő gazdasági és társadalmi nyomással egy időben, 2008 óta a kulturális tárcák eddig példátlan forrásmegvonásoknak váltak áldozataivá: Olaszországban 28%-kal, Hollandiában 25, Írországban 22, az Egyesült Királyságban pedig 15%-kal kevesebb pénzből kell a múzeumok felügyeletét ellátó minisztériumoknak gazdálkodniuk. Az állami finanszírozás csökkenésével egy időben viszont csak elvétve találunk jó példát a magánszektorból eredő finanszírozásra. Egyik ismert pozitív példa erre, amikor a Louvre 2011-ben a múzeumlátogatók adományainak segítségével vásárolta meg Lucas Cranach Három grácia című művét, de megemlíthetjük az Orange vállalat online múzeumi platform létrehozására irányuló kezdeményezését, vagy a Google Art Projectet, amelynek 40 országból ― köztük a budapesti Szépművészeti Múzeum is ― több mint 150 tagja van.

Kimmo Levä, a finn múzeumi szervezet elnöke Ki felelős a kulturális örökség megőrzéséért? című előadásában párhuzamot vont a Nokia vállalat és a múzeumok között. Mint ahogy a Nokia csupán addig felelős a szolgáltatásért, amíg a szolgáltatást igénybe vevők fizetik a számlát, a múzeumok sem tehetők egyedül felelőssé a kulturális örökség megőrzéséért. A jövő múzeuma az előadó szerint olyan szolgáltató intézmény lesz, amely szükségleteik kielégítésében, illetve a kulturális javak megőrzésével kapcsolatos kötelességeik teljesítésében segítségükre lesz a fogyasztóinak.

Max Meijer, a holland múzeumi szövetség képviseletében beszámolt arról, hogy az Agenda 2026 program keretében Hollandiában múzeumigazgatókkal, illetve külső szakértőkkel átfogó konzultációkba kezdtek a holland múzeumok jövőjéről. Ennek keretében 22 trendet azonosítottak, amelyek minden valószínűség szerint befolyásolni fogják a holland múzeumok jövőjét. Közülük a hat kiemelt trend már a közeljövőben érezteti hatását a múzeumok világában is:

• a baby boom generáció nyugdíjazása;
• a nemzetközi kulturális turizmus növekedése;
• a pénzügyi források csökkenése;
• a Randstad-vidék fejlődése;
• a digitalizáció;
• az EU növekvő befolyása.

A konferencia ezt követően nyolc munkacsoportra oszlott, amelyek rövid diskurzust követően egy-egy trendet neveztek meg: az anyagi források hiánya, a múzeumok releváns tényezővé tétele, annak vizsgálata, hogy milyenfajta interakciókat választanak a múzeumok a közönségükkel, illetve miként kezelhető a növekvő elvárások és a csökkenő források közötti feszültség.