Rovót kaptam. Nem először. Régen anyám láttamozta. Amikor diskurzusra érettnek ítélte a helyzetet, akkor válaszolt is. Ez az első rovóm, amire én válaszolok.

Egy gyors áttekintés az új olvasóknak: a Néprajzi Múzeum honlapján lassan egy éve fut a hónap kortárs műtárgya sorozat: minden hónapban egy mai tárgy, és egy hozzá kapcsolódó szerzői interpretáció. Műfaját tekintve: alanyi beszéd. Névvel – az enyémmel: mert vállalom az esetleges tévedéssel járó felelősséget és a szubjektív olvasatot, ennek lehetőségeivel és korlátaival. Októberre egy öngyújtót választottam, lobogókkal, koronával, rovásírással, majd összeolvastam egy 19. század második feléből származó pásztor óralánccal. Teljes szöveg ITT>>>

Pár napja az Artmagazin Online szerkesztőjétől kaptam egy linket, ebben olvastam a rovót: ami persze nem tőlük származik, a rovas.info oldalon találták, ahol láthatóan szkennelik a net-teret rovásírás szóra, és mindent gyűjtenek és kommentelnek, amit találnak. És ezzel nincs is semmi baj. A lapon olvasható egy hosszú idézet a szövegemből – csak az öngyújtóra vonatkozó rész –, majd egy vélemény.  A szerző (akinek nincs neve), helyreigazít: egyrészt az általam jeltévesztésnek gondolt Z/ZS elírást tévesen azonosítottam, mert a szó pusztán nagybetűvel van írva, és nagybetűs szedéssel az a jel bizony Z. Oké. Nem tagadom, hogy nem volt világos számomra, hogy a kis- és a nagybetű két jelsor. A másik korrekció az iránytévesztésre vonatkozik: eszerint a rovásírást mindkét irányból lehet írni és olvasni, nemcsak jobbról balra – ahogy én tudtam –, hanem balról jobbra is. Ha nem érezném oximoronnak, azt írnám: a rovásírás egy meglehetősen liberalizált írásrendszer. De nem terelek: készséggel elismerem, hogy nem voltam a két információ birtokában, és rossz nyomon indultam a négybetűs szó megfejtésében. Viszont ha már így belebonyolódtunk a titkosírás olvasásba, örömmel hallanék egy magyarázatot a harmadik észrevételemre is: milyen betűt láthatunk balról jobbra haladva (hogy másképp) a második és a negyedik helyen? Én úgy azonosítottam, hogy egy türközve, rosszul írt A betűvel van dolgom – és ezt a rovas.info jeltáblázata is megerősíti. Vagy itt is mindegy az irány? Egyformán jó a betű színe és fonákja? Ha viszont nem, akkor mi a szó az öngyújtón? Miért érzi úgy a névnélküli szerző, hogy ez a tárgy és ez a koncepció védelemre szorul?

De tegyünk hozzá az eddigiekhez két fontos elemet: a kontextust és a stílust – hiszen mégiscsak kultúráról beszélünk. Az októberre választott hétköznapi tárgynak van egy nagyon evidens kontextusa: a január óta íródó sorozat. És célja: megérteni, hogy a tárgyak nem magukban állnak, használójuk és társadalmi beágyazódásuk egy múzeum számára a legfontosabb jellemzőjük, illetve az, hogy ez miként használható diskurzusok létrehozására. Az öngyújtónak viszont közelebbi kontextusa is van, egy tárgypárja: a 19. századi óralánc, ami egy egészen különös, megejtő, esztétikai és mesterségbeli tudásról árulkodó pásztorfaragás ELJENAHAZA felirattal. A szöveg a magyar helyesírás szabályainak tulajdonképpen ugyancsak nem felel meg: a szavakon nincs ékezet, a betűközök és a szóközök pedig egyformák – ahogy ezt a minta diktálja. A tárgy mégsem bántó, mert érezhető rajta a figyelem. Ettől hitelessé és szerethetővé válik. De az öngyújtón olvasható négy jelből álló szónak – legyen az bármi – van mégegy közvetlen kontextusa: a háttere. Az árpádsávos zászló. És ez nagyon kevéssé tesz egy használati tárgyat ma szerethetővé, hiszen semmi más nem jut erről ma eszébe egy nyitott és gondolkodó embernek, mint az agresszió és a kirekesztés.  És ennek semmi köze a magyarság gúnyolásához.

Végül nézzük a stílust. A rovas.info névtelen szerzője gúnyolódásnak, piszkálódásnak és cikizésnek érzi a szövegem, továbbá feltételezi, hogy sötét bunkónak tartok minden magyart, aki hibásan ragaszkodik nemzeti jelképeinkhez. Majd liberális múzeumbogár értelmiséginek címkéz – jelentsen ez bármit is. Végül javasolja, hogy gondoskodjak arról („esetleg saját körben gondoskodni is lehetne arról”), hogy a nép helyesen használja a rovásírást. Ühüm. Hát nem ígérem, hogy ezt misszióként felvállalom.

Zárásként rögzíteném, hogy minden aggályoskodás nélkül elismerem, hogy sem a rovásírás kis- és nagybetűs jelkülönbözőségét, sem az írásirányok szabad választását nem ismertem, a hivatkozott oldalon az erre vonatkozó helyesbítéseket természetesen megteszem. Mindezek ellenére azt gondolom, ez a tárgy nem szorul védelemre. Egyrészt azért, mert hibás, másrészt azért, mert árpádsávos szimbólumrendszerével  kirekesztő és agresszív társadalmi kontextusra utal, amit a székely-magyar rovásírás nevében is kikérek magamnak. Ez a válaszom a rovóra.